Szalma Botond: Széchenyiként kell gondolkozni, és nem Mészáros Lőrincként

– Milyen a folyóink állapota, milyen a vízállás?

– Most pocsék.  Amit mindig néznek, az a Rajna meg a Duna. Ez utóbbit ketté is bontják, nézik az Al-Dunát, és a Felső-Dunát. Ha az Al-Dunán „elmegy a víz”, vagyis csökken a folyó vízszintje, és bizonyos merüléssel a hajók már nem tudnak menni, akkor például, hogy eljussanak Konstanzába, egy nappal tovább kell menniük, mert a Borcsa ágon keresztül meg kell kerülni egy szigetet, és úgy visszamenni Csernavodára. Különben már nem tudnak bemenni. A Felső-Duna az pocsék. Ott néznek egy ausztriai (Wildungsmaurer) meg egy német (Pfellinget) vízmércét. Ha a Pfelling 330 centiméter, akkor két méterrel, vagyis két méteres merüléssel lehet hajózni, és az már nem jó, mert 2,5-lel kéne. Ez a mérce ma 254 centimétert mutat. Hogyha a Pfelling 330 centiméter alatt van 60 centivel, akkor egy méter 40-nel lehet hajózni. Ez már azt jelenti, hogy a kacsának leér a lába, és meg tudja tanítani a kiskacsát úszni. Ha elmegyünk a Rajnára, ott ezt Kaubnál szokták nézni. Most ott is 1,80-nal, 1,90-nel lehet biztonsággal hajózni. Ez azt jelenti, hogy egy hajó kapacitását 40-50 százalékban lehet csak kihasználni, ami csőd, vagy át kell rakni az árut, ami a másik csőd. És az igazság az, hogy egyre többször fog előfordulni ez az alacsony vízszint. 

– Mi ennek az alacsony vízszintnek az oka?

– Az egyik, hogy nem tartjuk karban a folyóinkat, a másik, hogy van bizonyos fajta éghajlatváltozás is. A harmadik ok pedig az, hogy hosszú távon kéne gondolkozni. Példa erre, hogy most mindenki Csapon keresztül akarja vinni az árut Ukrajnából, de amíg a záhonyi kapacitást nem fejlesztik, addig nem tudnak több árut vinni. Ha a Dunában nincs víz, akkor hiába akarom elvinni az ukrán gabonát, ha a magyar, a szerb meg a bolgár gabona exportja is csak félterheléssel megy. 

– Mi hol hibáztunk?

– Ott, hogy Bős-Nagymarost nem építettük meg. Sajnos ez volt az elmúlt 30 évben a legsúlyosabb hibánk, amit a közlekedésben és a gazdaságban elkövettünk. Nemcsak a hajózás miatt kell megépíteni a bős-nagymarosi vízlépcsőt, hanem száz egyéb okból is. Az ivóvizünk miatt, az öntözésünk, az exportunk, a tiszta energiatermelés, a logisztikai szolgáltatás, a hajózás, a turizmus miatt kell, de még a halászok, horgászok és a turizmus miatt is. Számtalan dolgot fel lehet még sorolni, hogy mi miatt kell. Mindig csodálkoznak, hogy a Duna meg a Tisza vizéből nem tudnak öntözni. Hát, persze, hogy nem tudnak, mert a kutakban nincs víz. Miért nincs? Mert a Duna „bevájta” magát a mederbe, tízszeres sebességgel, mint ezelőtt száz évvel, mert fent végig „bevízlépcsőzték”. Amikor egy folyót elkezdenek bevízlépcsőzni, akkor azt be kell fejezni, akkor a végén is vízlépcsőt kell építeni. (Egyébként meg kell építeni Adonyt és Fajszot is, ha hűteni szeretnénk Paks II-t.) A vízlépcső nem egy szörny. Példa erre a Tisza-tó, amit mutogatunk, mint csodát, természetvédelmi területet, a madárparkot, meg az oda visszatérő madarakat és növényeket. A Tisza-tó az egy zsilipnek a felvize. Olyan, mint Nagymarosnál lesz.

– Gondolja, hogy fel fogják építeni?

– Már most is nagy késésben vagyunk, régen meg kellett volna építeni.

– Hát, ha csak kimondja, hogy Bős-Nagymaros, már akkor mindenki felháborodik…

– Tudom, ha valaki kimondja, megrémülnek, lelövik. És akkor mi van? Egyszer valakinek már ki kell mondania, hogy a hiánya miatt gazdasági szempontból százmilliárdokat dobunk ki az ablakon minden évben. Abba gondoljon bele, hogy mivel nem locsolunk semmit, nem öntözünk a földeken, az elmúlt tíz esztendőben volt olyan év, hogy 2 millió tonnával kevesebb kukoricát arattunk, mint amennyit elvetettünk, és terveztünk. Egy átlagos terméshozamról beszélek. Akkor, abban az évben, a 2 millió tonna kukoricának a FOB magyar kikötőben az ára hozzávetőleg 150 milliárd forint volt. Abban az évben csak a kukorica volt ennyi, de nem beszéltem semmi másról. Mert vannak belvizeink, árvizeink, ivóvíz kell, de még 50 év múlva is, mert anélkül egyelőre nehezen vagyunk el. Rengeteg tennivalónk lenne.

– Mi lenne a legfontosabb?

– Bős-Nagymaros, Adony, Fajsz, és a Tisza. Azt is karban kell tartani, meg a kis folyóinkat is, mint például a Sajó vagy a Kőrösök. Azokra ugyanúgy oda kell figyelni, még akkor is, ha tudjuk, hogy vízgyűjtő terület vagyunk, és a szemetet, a szennyet meg a ciánt is behozzák hozzánk. Lásd a 15 évvel ezelőtti tiszai ciánbalesetet. Jóba kell lenni a szomszédainkkal is, és akkor lehet velük vízügyekben tárgyalni. 

– Mit kell tenni? 

– Mint egy hülye papagáj mondom, ebben az országban 12-13 éve nincs közlekedésért és vízügyekért felelős minisztérium, ami ténylegesen felelne értük. A közlekedés az az ország ideg- és érrendszere. Azt karban kell tartani, előre kell gondolkozni. Hiába akarok én holnap reggelre egy kikötőt, mert jön az ukrán áru, egy kikötőt felépíteni három-öt év. Egy metróállomást se lehet felépíteni sínek nélkül. A hajózás pályája a Duna. Nem kell mindent a Dunán vinni, nem is lehet. Van közút, meg vasút is. De a vasutat sem fejlesztjük jól. Most a vasút sem tudja kiszolgálni az ukrán árut. Miért nem? Mert tele vagyunk lassú jellel, ész nélkül zárunk le szakaszokat, nincs határátmenet, nem megfelelő a vasúti kocsi-kapacitás és nincs megfelelő átrakókapacitás. Különben minden más megvan. Botrány. A szándék ugyan megvan, de a szándék az nagyon kevés. Azt szoktam erre mondani, hogy a gőzt a gépekbe kell vezetni, nem a dudába. Pártunk és kormányunk pedig dudál, mint az ördög. Most már dudáltunk eleget, el kellene kezdeni a gőzt a gépekbe engedni. Ahhoz viszont, hogy a gőz a gépekbe menjen, a hajó elinduljon, szakképzett személyzet kell. Abba kell hagyni a politikai kormányzást, legalább is egy részét, mert biztos az is kell, de ami igazán kellene: szakma, szakma, szakma. Szakemberek. Hosszútávon gondolkodó, becsületes szakemberek, akik nem lopnak egy beruházásból. Mert ez így van, csak nem merjük kimondani, meg nem merjük elmondani. A szlovákoknak a megépített bősi erőmű ára már rég megtérült. Nincs árvizük, nincs belvizük, és most EU-s pénzen újítják fel, nem a szlovák állam pénzéből. Mert már föl kell újítani, olyan „öreg”. Nálunk meg azt hazudták, hogy papírtigris. Akadémikus hazudta azt a tévénézők szemébe, hogy nem építhető meg a „C” variáns. Azt üzenem neki, nem csak megépítették, most már EU-s pénzen fel is újítják.

– Milyen következményei lehetnek a folyók negatív vízrekordjának?

– Kevesebb lesz a hozama a földjeinken a mezőgazdaságnak, ellehetetlenül az export egy részének a leggazdaságosabb lehetősége, a víziút Konstanza felé, vagy a Felső-Dunán a német, osztrák, holland desztinációkra, nem tudjuk kiváltani közúttal és vasúttal, mert nem lehet jól kiváltani. Ha kiváltjuk, az drágább lesz. Kevesebb lesz a kutakban a víz. (Ami már az ivóvízbázist is veszélyezteti hosszú távon.) A közlekedést, a logisztikát, hajózást, az export-importot biztosan veszélyezteti. A turizmust is, mert ugyan szeretnénk, hogy jöjjön a turista, de Bécsben meg fog állni a hajó, mert a beszélgetésünk elején elmondtam, hogy mennyi a víz a Dunában. Ugyan most még jöhet, de elmegy még 20 centi víz, és nem tud lejönni a hajó. Az amerikai turista pedig nem arra fizetett be, hogy busszal hozzák Budapestre, hanem arra, hogy a Dunán csodálja meg Budapestet. Nem lesz pontonpénz, Bécs szedi majd be azt a pontonpénzt, amit Budapestnek kéne beszednie. És még száz ilyen példát tudnék mondani, ami mind-mind kidobott pénz az ablakon. 

– Az ivóvízbázissal mit lehet kezdeni?

– Vissza kell tartani a vizeket. Ezt úgy hívják, hogy vízmegtartás, vízgazdálkodás. Évtizedek óta több víz folyik ki Magyarországról, mint ami befolyik. Vannak kiváló vízépítő mérnökeink, vannak kiválóan képzett vízügyi szakembereink is. Talán hallgatni kéne rájuk. De amíg be van zárva a szájuk, és meg vannak fenyegetve azzal. hogy nem szólhatnak se Bős-Nagymarosról, se a víztározókról, se semmiről, addig nagy baj van. Vissza kell térnie a szakmának. Lásd „kata”. Addig variáltak itt, mint Kohn bácsi az üres boltban, amíg kiöntötték a fürdővízzel a gyereket. Ezt mondjuk ki. Nem kell szégyellni. Nem szégyen a szakma. Mondom ezt már vagy 25-30 éve. A logisztika és a szállítmányozás, valamint a közlekedés egy szakma. Karbantartandó összehangolandó minden, közút, vasút, hajózás, repülés, csővezeték, minden. Hosszú távon kell gondolkodni és a hülyéket ki kell iktatni. Széchenyiként kell gondolkozni, és nem Mészáros Lőrincként.