Szarból aranyat! A modern alkímia sikere Fehérváron
Agyzsibbasztó és orrfacsaró szarkavarás folyik Székesfehérvárott és környékén, s a városlakók nap-nap után megtapasztalhatják, hogy a fekáliának is van minősége. Irodalmi körökből származik ez a megállapítás, forrására már nem emlékszem, de valójában az emberi viselkedés egyik-másik változatára vonatkozik, s a szennyvíziszap importjának gyakorlata éppenséggel rávilágít ennek összetevőire.
Olvasom portálunkon, hogy az importált szennyvíziszap néhány felelős kormányzati személyiség hivatalosnak tekinthető esküje ellenére tovább áramlik a tetthelyre. Aztán először valamely helybéli hivatalosság a szarszagot természetes illatnak vélelmezte, s alighanem igaza van, hiszen ahol ilyen mennyiségű trottyot telepítenek, ott bizony büdös van.
Aztán - amint a kormányközeli végtermék-hírforrásból kiderül -, a telepen voltaképp korszakos jelentőségű magyar találmány próbája folyik, s csak holmi silány ellenzéki nyavalygók jártatják a szájukat a tömény bűz és a szarkupac egészségügyi-környezetszennyezési kockázatai miatt. Ez igaz lehet, mert itt nyilván sikeres kísérlet folyik a tekintetben, hogy miként lehet a szarból aranyat csinálni, s a modern alkimisták befolyása a felsőbb, döntéshozói körök erkölcsi állapotát tekintve éppen elég, hogy a kísérlet - minden tiltakozás ellenére - folytatódjon.
A szerződés megköttetett, ömlik a szenny Magyarországra. A kísérlet pedig hírét hinti a magyar szarfeldolgozás tudományos erényeinek. Olyan ez, mint Milo Minderbinder üzlete a 22-es csapdájából. A haszonból mindenki részesedik. A szar emberek zsebe megtelik arannyal, Fehérvár népe pedig szagolja a balzsamos illatot.
