Szekeres Imre: díszhuszárokkal nem megyünk semmire

A Fidesz-KDNP-kormányt a honvédelem területén az intézményesített korrupció, a károkozás, a pazarlás, az elhibázott szervezeti intézkedések és a kontraszelekció jellemezte. Így foglalta össze az elmúlt 12 év honvédelmi politikáját Szekeres Imre, volt honvédelmi miniszter a Hírklikknek. Hozzátette: ezzel a magyar társadalom veszített, mert megrendült a Magyar Honvédség képessége arra, hogy a szövetséges erők beérkezéséig önállóan is sikeresen tevékenykedjen a hagyományos és az aszimmetrikus hadviselés viszonyai között egyaránt.

A Fidesz-kormány 12 éve uralja a honvédelmi politikát. Milyen átfogó intézkedéseket hoztak ezen a területen?

2010 és 2018 között szembefordultak Magyarország biztonsági érdekeivel, leállították a tervezett fejlesztéseket, és elvonták a Magyar Honvédség költségvetésének több mint 20 százalékát. 2015-re a GDP 0,85 százalékára csökkent a honvédelemi költségvetés, annyira, mint Luxemburgé, amelynek nincs is hadserege. A Fidesz-KDNP-kormányt a honvédelem területén az intézményesített korrupció, a károkozás, a pazarlás, az elhibázott szervezeti intézkedések és a kontraszelekció jellemezte. A védelempolitikát az euroatlanti érték- és érdekközösség semmibevétele, a provokatív és kockázatos hintapolitika, a személyzeti politikát a szervilizmus, a hithű káderek magas pozíciókba ültetése, a független, nem pártelkötelezett véleményalkotók teljes kiszorítása és a kontraszelekció, a haditechnikai fejlesztéseket a soha nem látott korrupció jellemezte.

Mi történt 2018 után?

A nyolc évnyi hibernált állapot után akkor kezdődött meg a számos tekintetben működésképtelen, a szövetségi rendszerbe alig-alig illeszthető „mini tömeghadsereg” kialakítása. Ennek egyik látható megnyilvánulása az elindított, de érdemben végig nem gondolt haditechnikai beszerzések kaotikus sokasága. A 2018-as árfolyamon számított több mint 3500 milliárd forint elköltésének értelme – az alkalmazás tisztázatlan célrendszere, a kiképzett és a potenciálisan kiképezhető személyi állomány, illetve a fenntarthatóság hiánya miatt – több mint kétséges. A haditechnikai beszerzések, a verseny és a kontroll teljes kizárásával történtek, mellőzve a nélkülözhetetlen képesség- és alkalmazás-központú megközelítést, illetve a teljes életciklus-szemléletet.

Ezek közül melyek azok az intézkedések, amelyek a terület fejlődését szolgálták?

Hatalmas forrásigényű fejlesztések indultak 2021-ben és 2022-ben, ezek közül fontos lépés a szállító repülőgépek és helikopterek beszerzése, valamint a légvédelmi rendszer földi elemeinek korszerűsítése. A modern harckocsik, páncélozott harcjárművek és önjáró tüzérség rendszerbeállítása már kétséges, hiszen nem ismerjük az egyes tervek teljes tartalmát, azok végrehajtásának időtávját és forrásigényét a rendszerbe állításig bezárólag, nem tudjuk az életciklus-költségeket, amik a kiadásokat determinálják. Tisztázatlan, hogyan biztosítható képzettebb katonák toborzása, hiszen egyre modernebb eszközöket fognak kezelni. A mesterséges intelligencia, a harctéri robotok fokozódó térhódítása jelentős mértékben hatni fog a hadviselésre, mindenekelőtt a döntéshozatali ciklusra, és magára, a harc megvívására is. 

Mi az, ami épp ellenkezőleg, a honvédelem kárára volt?

Az, hogy „itt a piros, hol a piros?” hazárdjátékot folytatnak a költségvetéssel. Nagy hangon meghirdetik a honvédelmi alapot az extra-adókból, és ugyanannyival csökkentik a honvédség költségvetési támogatását. A jobbára csak elindított vagy részben megvalósult technikai beszerzések a különböző külső és belső lobbiérdekek martalékává váltak. A légierő által megvásárolt nem katonai szállító- és futárgépek, az elavult kiképző és gyakorló repülőeszközök beszerzésére vonatkozó szerződések, a világ minden táján elhelyezkedő országokkal köttettek, Csehországtól kezdve, Svédországon, Izraelen, Törökországon, Norvégián, az Egyesült Államokon és Németországon át, egészen Brazíliáig. Nincs válasz arra, hogy a kiképzésre, a fegyverzetre, a biztonságos üzemeltetésre, az alkalmazásra a személyi és az anyagi feltételek rendelkezésre állnak-e.

A szárazföldi csapatok fejlesztésére szánt összegek által kialakítandó képesség alkalmazási céljairól még nyomaiban sem állnak rendelkezésre információk. Egy nehézdandár kialakításának körvonalai látszanak, de arról nincs semmiféle híradás, hogy ezeket az eszközöket nemzeti és/vagy a szövetségi haderőfejlesztés céljai és felajánlásai miatt szerezték-e be vagy tervezik beszerezni. Különösen igaz ez az eddig egyetlen NATO-hadseregben, még a gyártó országában (Németországban) sem rendszeresített Lynx páncélozott harcjárművek beszerzésére. 

Miképpen érintette mindez a honvédségi állományt? 

Az önkéntes-tartalékos rendszer kényszerre és hazugságra épül. A kényszer, hogy az öregségi nyugdíj előtt nyugállományba kényszerített katonák szolgálati nyugdíját megvonták. Helyébe a szolgálati járandóság intézménye lépett, amelyet – ellentétben a szolgálati nyugdíjjal – jövedelemadó terhel, kivéve, ha az érintett vállalja az önkéntes tartalékos szolgálatot. A volt hivatásos katonák megalázó, az eredeti képesítéshez és megszerzett kompetenciákhoz nyomaiban sem mérhető feladatokat kapnak, amelyek értelme és hasznossága erősen megkérdőjelezhető.

Összességében a magyar társadalom nyert, vagy veszített ezzel az új honvédelmi politikával, és nyert-e vele valaki?

Olyan katonai erő fenntartása és fejlesztése indokolt, amely képes – szövetségeseinkkel együtt – biztosítani Magyarország védelmét. A magyar társadalom veszített, mert az elmúlt 12 évben megrendült a Magyar Honvédség képessége arra, hogy a szövetséges erők beérkezéséig önállóan is sikeresen tevékenykedjen a hagyományos és az aszimmetrikus hadviselés viszonyai között egyaránt. Közvetlen környezetünkben is kialakultak olyan konfliktusok, amelyeknek ugyan nem célja Magyarország fenyegetése, de a biztonságát érinthetik. Díszhuszárokkal azonban nem megyünk semmire. A Fidesz honvédelmi politikájának a NER-lovagok között vannak nyertesei, őket el kell majd számoltatni.