Takarodjon ez az "aberrált" a színházakból?
|
2017. október 20. 08:31
2017. okt. 20. 08:31
Lassan eljutunk odáig, hogy Marton László rendezőt kiutáljuk ebből az országból, és aberrált szexuális bűnözőnek kiáltjuk ki. Ez a viselkedési norma nagyjából beleillik abba a vonulatba, amelyik az elmúlt években lett jellemző kis hazánkban.
Nem kell vitatkozni, nem kell érvelni, nem kell bizonyítani, egyszerűen csak utálni kell a másik embert, fejbeverni, ha nem úgy gondolkodik, ahogyan mi, hazaárulónak kikiáltani ha nem azt gondolja a politikáról, amit mi. Durva mondat volt ez, de sajnos újabb és újabb cselekmények igazolják, hogy ez így van. A társadalmi béke a béka segge alatt egy méterrel, a gyűlölet pedig ki tudja hová vezet. (Tudom persze, de nem akarok senkinek ötleteket adni.)
Itt van legfrissebben a Sárosdi Lilla kontra Marton László ügy. Aki esetleg nem olvasott volna még az esetről (szerintem nincs ilyen), annak röviden a történet:
Sárosdi azt mondja, hogy úgy húsz évvel ezelőtt Marton elvitte kocsikázni, és felkínálta neki a nemi szervét a hátsó ülésen, amit a színésznő nem volt hajlandó a szájába venni. Ezen a rendező megsértődött, az ifjú hölgy elnézést kért az ellenkezéséért, és kiszállt a kocsiból. Most húsz év után úgy érezte, hogy mindenkinek el kell mondania az esetet.
Marton ezután napok alatt lett ünnepelt rendezőből űzött vad. Egyébként tagadja az ügyet, és beperli majd a színésznőt.
A szomorú ügyet többféleképpen is meg lehet ítélni. Először is, aki ilyet csinál, az egy mocskos szemét, gusztustalan patkány. Abban nem vagyok egészen bizonyos, hogy jogi értelemben is bűnöző, mert a magyar jogrendben a pénisz felkínálása magában még nem nemi erőszak.
Az ügyes ügyvédek vélhetően sértetti közrehatásról is beszélnének, hiszen a fiatal hölgy mégiscsak beszállt egy kvázi vadidegen ember kocsijába. Mindez persze csak jogászkodás, a lényeg az, hogy ha Marton tényleg ezt tette, akkor egy aberrált barom, akinek semmi keresnivalója a köztiszteletben álló emberek között.
De tényleg ezt tette-e? A közvélemény szerint -úgy tűnik- igen. Csakhogy a közvélemény, bár ítéletet mond, nem bíróság. Mielőtt folytatnám, leszögezem: nem akarok védeni senkit, egy szexuális zaklatót pláne nem.
Pusztán csak azt mondom, hogy nagyon sokan úgy törnek pálcát valaki felett, hogy semmilyen bizonyítékot nem ismernek. Van egy sajtónak elmesélt sztori, egy húsz esztendős emlék alapján. Ha ezt elfogadjuk megdönthetetlen bizonyítéknak, akkor nagyot hibázunk.
Gondoljunk csak bele: hány olyan eset volt, amikor egy csalódott feleség, barátnő, élettárs szexuális bűncselekménnyel vádolta volt párját, például azt állította, hogy megerőszakolta közösen nevelt gyereküket.
A rendőrök azonnal elvitték az illetőt, börtönbe dugták, majd egy év múlva kiderült, hogy nem is történt semmi. Azt se feledjük, hogy olyan tanárról is tudunk, akit szexuális bűncselekménnyel vádoltak a diákjai, amely azután nem bizonyosodott be.
Sárosdinak, és Martonnak le kell játszaniuk ezt a csatát. Kicsit nehéz lesz eldönteni így húsz év után, hogy melyikük mond igazat, de erre van a bíróság.
Azt hiszem, hogy Marton vétkességének alátámasztásához nem ártana, ha még jelentkezne 4-5 hasonlóan megalázott hölgy. Akkor ugyanis már nehezebb lenne egy legyintéssel elintézni az ügyet. Addig viszont nem ártana, ha nem kiáltanánk ki szexuális bűnözőnek a megvádolt rendezőt.
És persze azon is érdemes elgondolkodni: miért most kerül elő egy ilyen történet, és vajon miért roadshow-zza körbe előszeretettel Schilling Árpád, az áldozat férje a teljes magyar médiát? Folyamatosan csepegtetve újabb és újabb információkat, mintha tudatosan tartaná felszínen az ügyet... Remélem, ez nem egy jól megrendezett színházi előadás!
Itt van legfrissebben a Sárosdi Lilla kontra Marton László ügy. Aki esetleg nem olvasott volna még az esetről (szerintem nincs ilyen), annak röviden a történet:
Sárosdi azt mondja, hogy úgy húsz évvel ezelőtt Marton elvitte kocsikázni, és felkínálta neki a nemi szervét a hátsó ülésen, amit a színésznő nem volt hajlandó a szájába venni. Ezen a rendező megsértődött, az ifjú hölgy elnézést kért az ellenkezéséért, és kiszállt a kocsiból. Most húsz év után úgy érezte, hogy mindenkinek el kell mondania az esetet.
Marton ezután napok alatt lett ünnepelt rendezőből űzött vad. Egyébként tagadja az ügyet, és beperli majd a színésznőt.
A szomorú ügyet többféleképpen is meg lehet ítélni. Először is, aki ilyet csinál, az egy mocskos szemét, gusztustalan patkány. Abban nem vagyok egészen bizonyos, hogy jogi értelemben is bűnöző, mert a magyar jogrendben a pénisz felkínálása magában még nem nemi erőszak.
Az ügyes ügyvédek vélhetően sértetti közrehatásról is beszélnének, hiszen a fiatal hölgy mégiscsak beszállt egy kvázi vadidegen ember kocsijába. Mindez persze csak jogászkodás, a lényeg az, hogy ha Marton tényleg ezt tette, akkor egy aberrált barom, akinek semmi keresnivalója a köztiszteletben álló emberek között.
De tényleg ezt tette-e? A közvélemény szerint -úgy tűnik- igen. Csakhogy a közvélemény, bár ítéletet mond, nem bíróság. Mielőtt folytatnám, leszögezem: nem akarok védeni senkit, egy szexuális zaklatót pláne nem.
Pusztán csak azt mondom, hogy nagyon sokan úgy törnek pálcát valaki felett, hogy semmilyen bizonyítékot nem ismernek. Van egy sajtónak elmesélt sztori, egy húsz esztendős emlék alapján. Ha ezt elfogadjuk megdönthetetlen bizonyítéknak, akkor nagyot hibázunk.
Gondoljunk csak bele: hány olyan eset volt, amikor egy csalódott feleség, barátnő, élettárs szexuális bűncselekménnyel vádolta volt párját, például azt állította, hogy megerőszakolta közösen nevelt gyereküket.
A rendőrök azonnal elvitték az illetőt, börtönbe dugták, majd egy év múlva kiderült, hogy nem is történt semmi. Azt se feledjük, hogy olyan tanárról is tudunk, akit szexuális bűncselekménnyel vádoltak a diákjai, amely azután nem bizonyosodott be.
Sárosdinak, és Martonnak le kell játszaniuk ezt a csatát. Kicsit nehéz lesz eldönteni így húsz év után, hogy melyikük mond igazat, de erre van a bíróság.
Azt hiszem, hogy Marton vétkességének alátámasztásához nem ártana, ha még jelentkezne 4-5 hasonlóan megalázott hölgy. Akkor ugyanis már nehezebb lenne egy legyintéssel elintézni az ügyet. Addig viszont nem ártana, ha nem kiáltanánk ki szexuális bűnözőnek a megvádolt rendezőt.
És persze azon is érdemes elgondolkodni: miért most kerül elő egy ilyen történet, és vajon miért roadshow-zza körbe előszeretettel Schilling Árpád, az áldozat férje a teljes magyar médiát? Folyamatosan csepegtetve újabb és újabb információkat, mintha tudatosan tartaná felszínen az ügyet... Remélem, ez nem egy jól megrendezett színházi előadás!
