Tanítanék: eljött a pillanat, hogy eldöntsük, megijedünk vagy még többen tiltakozunk

Bár az újság bezárása 24 éve történt, a mai napig emlékszem arra a gyomorszorító, döbbent csendre, amely a hírt közlő mameluk bejelentését követte. Az újság megszűntetése mindannyiunkat úgy ért, mint derült égből a villámcsapás. Hogy mi volt a bűnünk, a mai napig nem tudjuk. (Az ugyanis a kormányszolga mameluk szavaiból se derült ki.) Csak azzal szembesültünk hirtelen, hogy a kormányváltás után, a Fidesz hatalomra kerülésével vége lett a szólásszabadságnak, az igaz szónak, az objektív tájékoztatásnak. Csak álltunk a számítógépek előtt, a már majdnem kész másnapi újság kéziratai felett, aztán ki-ki vérmérséklete szerint zokogni, vagy káromkodni kezdett. Emlékszem, nekem úgy hullott a könnyem, mint a záporeső. Egy idő után persze elkezdtek jönni a telefonok a „városból” tényleg, igaz-e a hír? Voltak, akik sajnálkoztak, bíztattak bennünket, és persze jöttek ellenkező hangvételűek is. Az utóbbiak főleg azoktól, akiknek így, vagy úgy elkaptuk a grabancát, akikről lerántottuk a leplet, és akik nagyon is kárörvendve fogadták az újság megszűntét. Az egyik jobboldali párt ügyvédje, aki annak ellenére, hogy a sírástól nem tudtam beszélni, és ezért újra és újra letettem a telefont, képes volt háromszor is visszahívni, hogy közölje: „megérdemeltétek, liberális szemetek!” (Akkor a libernyák kifejezés még nem volt használatban.)

Ezért nagyon is át tudtam ma érezni, mi játszódhatott le a kirúgott, órára igyekvő, órát tartó, vagy az iskolában benn sem levő, de a kirúgásukról értesült pedagógusokban. Biztos, hogy a döbbenettől az elkeseredésen át a dacig és a dühig sok minden megfordult az ő lelkükben is.  

Hogy a „jóságos állam bácsi”, a belügyminiszter figyelmeztette őket, ha többször részt vesznek polgári engedetlenségben, annak következménye lesz, és ők mégis részt vettek? Miért is? Mert ragaszkodtak ahhoz, hogy a sztrájk alapjog, hogy elviselhetetlenné vált pedagógus és diák számára is az iskola világa. Hogyha ép és piacképes, naprakész ifjúságot akarunk a mai gyerekekből, ha egy szebb, boldogabb magyar jövőt akarunk, akkor véget kell vetni a túlterhelésnek, a pedagógushiánynak, a 12 éve, már indulásakor eleve elszabott helyzetnek, átideologizált oktatásnak. 

A 444-nek még megüzente a Klebelsberg Központ, (KK) hogy „A Belügyminisztérium kezdetektől fogva nyilvánvalóvá tette, hogy miközben minden munkavállalónak joga van részt venni a jogszerű sztrájkban, a törvénytelen munkabeszüntetés nem támogatható. Minden olyan munkavállaló, aki korábban törvénytelen munkabeszüntetésben vett részt, írásbeli figyelmeztetést kapott. Azok esetében, akik jogszerűtlen cselekedetüket ennek ellenére azóta többször megismételték, a munkáltató élt a rendkívüli felmentés jogával.” Azóta néma csend. Bár jól ismerem a KK vezetőjét, hiszen mint szakszervezeti vezetővel 2010-től egészen addig többször is együtt tüntettünk az oktatásért, együtt vittük a molinót: „szabad ország, szabad oktatás!”, amíg egyszer csak hopp, a KK szakmai elnökhelyettese nem lett 2017-ben, majd az elnöke 2018-ban. Most hiába hívtam. 

Ja, egyébként meg „állam bácsi” csak példát akart az engedetlenkedő tanárokkal statuálni? Persze. Megszüntetni, eltörölni, kuss! Ez az irányvonal. Ha nem ehhez tartod magad, akkor repülsz! Ezért is hallgat a pedagógusok nagy többsége. Ők majd maradnak a pályán. A kirúgottak még egy önmagukért való sikeres jogi kiállás után sem biztosan.

Pedig egy normális társadalomban a hatalom tíz körömmel ragaszkodna ahhoz, hogy a most kirúgottak ott maradjanak. Mert ők azok, akik gerincességre, az igazuk és mások melletti kiállásra, a tisztességre és az emberségre nevelhetnék a gyerekeinket. Az iskolákban maradók többsége a lehajtott fejű paraszt szobrához hasonlító, gerinc nélküli, megalkuvó, a hatalomnak gazsuláló, a lelkét egy morzsáért eladó ifjúságot lesz majd csak képes teremteni. (Tisztelet a kivételnek!) És ha itt-ott mégis fellobban olykor a tisztesség és az ellenállás lángja, azt igyekeznek azonnal elfújni majd. 

Azért van valami, amiben alapvetően különbözik a Kurír 1998-as bezárása, és a pedagógusok mostani kirúgása. Ez pedig a szolidaritás. Akkor a lappiac többi szereplője még örült is annak, hogy egy konkurenciával kevesebb, és – bár egy kevéske segítség érkezett – a szolidaritás elmaradt.

Most nem.  

A Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke, Totyik Tamás elmondta, a Pedagógusok Szakszervezete szolidáris és tiltakozik a megfélemlítések ellen. Kiadtak egy közleményt, amelyben megírták: „a PSZ szolidáris azokkal a pedagógusokkal, akiknek rendkívüli felmentéssel megszüntetik a munkaviszonyát csak azért, mert részt vettek a polgári engedetlenségben. Az oktatásban dolgozók a tiltakozás eme formáját éppen azért választották, mert a kormány, illetve a parlament korlátozta a sztrájkjogot. A PSZ szerint a sztrájk alapjog!” A Pedagógusok Szakszervezete egyébként minden jogi segítséget megad azoknak, akik ezt igénylik. Így látják el a TASZ segítségével a védelmét a miskolci Herman Ottó Gimnázium igazgató-helyettesének is, akit azért váltottak le a posztjáról, mert részt vett a polgári engedetlenségben. A PSZ aránytalannak tartja ezt a büntetést, ahogy a kirúgásokat is.

Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének ügyvivője is azonnal azt közölte, a TASZ-szal közösen biztosítják a jogi védelmet, a jogsegélyszolgálatot annak, aki hozzájuk fordul, legyen bár tagja a szakszervezetnek, vagy sem. Úgy gondolják, hogy a munkáltató részéről ez egy olyan intézkedés volt, ami nem arányos. Ezért úgy vélik, ezt a bíróságon eredményesen meg lehet támadni. Egyébként a még elégséges szolgáltatással kapcsolatos jogszabály leírja, hogy mi a szabály és eljárás, ha kötelezettségszegés történik. Ebben egyáltalán nem említik a rendkívüli felmentést, csak a hátrányos jogkövetkezményt, ami a Munka törvénykönyvében van. 

Nagy Erzsébet hozzátette, „állam bácsi” a polgári engedetlenségről írt levelében arra hivatkozott, hogy azzal a pedagógus akadályozza a diákok tankötelezettségének teljesítését. Ezzel a kirúgással vajon az állam, a munkáltató nem épp a gyerek tankötelezettségének teljesítését gátolja? Kit állítanak a kirúgottak helyére? Szerinte a kirúgással az állam sokkal súlyosabban akadályozza a diákok tankötelezettségének teljesítését, mint a pedagógus a néhány órás engedetlenséggel. Nagy Erzsébet szerint ez egy nyílt, nagyon durva példa arra, hogy fenyegetik, és félelemben is akarják tartani az egész szakmát. 

Mindezen túl, a szolidaritás örömteli üzenete: a sajtó tudósításai szerint legalább háromszáz diák gyűlt össze péntek este a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium előtt, hogy szolidaritásukról biztosítsák az aznap kirúgott tanáraikat. Egy hatalmas „el a kezekkel a tanárainktól” transzparenst feszítettek ki az iskola kapuja előtt. Az iskola előtti utca megtelt tüntetőkkel, le is zárták a rendőrök a forgalom elől.

Úgy tűnik, a Tanítanék sem adta meg magát felemelt kézzel. Honlapjukon azt írják: „eljött a pillanat, hogy eldöntsük: megijedünk vagy még többen folytatjuk a tiltakozást. Gyertek el hétfőn a Kölcsey elé szervezett tiltakozó akcióra, szerdán pedig a Kossuth téri tüntetésre.