Térdre kényszerítettük Brüsszelt a pálinkafronton
Az unió már megint hálás lehet nekünk, magyaroknak. Annak idején, a keletről betörő barbár hordákkal szemben védtük a kereszténységet és a nyugatot, most pedig – amint Tállai András, a Pénzügyminisztérium parlamenti államtitkára alig titkolt büszkeséggel bejelentette – megnyertük a pálinkacsatát.
Mint ismeretes, a 2010 óta regnáló Nemzeti Együttműködés Rendszerének egyik első intézkedése a szabad (értsd: adómenetes) pálinkafőzés bevezetése volt. Ez a magyar nép ősi jussa, ám Brüsszelben nem nézték jó szemmel, hogy a magyar háztartások adómenetesen főzhetik a pálinkát. Kötelezettségszegési eljárást indítottak a magyar hagyományokat az adómentes pálinkafőzés bevezetésével is ápolni kívánó magyar kormánnyal szemben. Azt a csatát sikeresen megvívtuk, irigyeltek is bennünket a többi népek, hogy míg ők a kormányaik rabigája alatt görnyednek, mi, magyarok, adómentesen főzhetjük a pálinkát.
Ám az önzetlenségéről híres magyar kormány nem érte be ennyivel, mert mi nem csak magunkért vagyunk, hanem az unió többi polgáráért is tenni kívántunk valamit. Újabb háborút indítottunk Brüsszel ellen, s Tállai államtitkár most bejelenthette, hogy az ütközet sikeresen véget ért: a jövőben nemcsak mi, magyarok, élvezhetjük az adómentes pálinkafőzés vívmányait, de ugyanez vonatkozik a többi uniós ország polgáraira is.
Térdre kényszeríttettük hát az akadékosodó brüsszeli döntéshozókat, akik kénytelenek voltak meghajolni a magyarok akarata előtt. Megmutattuk, mi a magyar virtus, hogy velünk nem lehet kikukoricázni. Ezt követően, a németek, a franciák, vagy – teszem azt – a nekünk mostanság sok bosszúságot okozó hollandok is adómentesen főzhetik a pálinkát. Reméljük, tudják, hogy ezt kizárólag nekünk, magyaroknak köszönhetik.
Mi cserébe nem várunk mást, csak azt, amit eddig. Ne csesztessenek bennünket mindenféle jogállamisággal, meg európai értékekkel, mert teli a tökünk ezekkel a hülyeségekkel. Adják ide a pénzt, ami – mint Orbán Viktor miniszterelnök nemrégiben elmagyarázta – tulajdonképpen mindig is a miénk volt, csak most egy részét visszakérjük.
Több tiszteletet a magyaroknak – négy és félezer évre visszamenőleg, ha lehet.
