Tizenhat év után újra meg kell tanulnunk együtt élni egymással
A magyar demokrácia megújításának egyik legfontosabb feltétele, hogy az új alkotmány ne csupán politikai alku eredménye legyen, hanem széles társadalmi párbeszéd előzze meg. Bördős Éva, a Demnet Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány igazgatója és Horgas Péter, a Civil Bázis elnöke szerint az alkotmányozás lehetőséget teremthet arra is, hogy a társadalom feldolgozza az elmúlt évtizedek traumáit, és új alapokra helyezze az együttműködést.
Nem kell mindenben egyetérteni, de az alapértékekben igen
Az alkotmányozás egyik legnehezebb kérdése, hogy a politikai és társadalmi megosztottság közepette létrehozható-e olyan konszenzus, amely hosszabb távon is biztos alapot ad az országnak. Horgas Péter szerint a feladat különösen nehéz, hiszen Magyarország számos traumát hordoz, és nemcsak az elmúlt 16 évből. Ugyanakkor úgy látja, hogy az elmúlt évtizedek hatalomgyakorlását jellemző, elszabadult ingát csak közös alapelvek kialakításával lehet megállítani.
Az egyik ilyen alapvetés az emberi méltóság tisztelete, amelynek nem szabad pusztán ünnepélyes alkotmányos kijelentésnek maradnia: valódi jogszabályi garanciákat kell mögé helyezni. Ugyanilyen fontos, hogy a hatalom ne lehessen korlátlan, hanem világosan meghatározott intézményi és jogi korlátok között működjön.
Bördős Éva ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a konszenzus nem jelenthet teljes egyetértést minden kérdésben. A véleménykülönbség természetes része a demokráciának, a lényeg az, hogy a társadalom miként kezeli ezeket az eltéréseket. A részvételi folyamatok éppen abban segíthetnek, hogy az emberek kilépjenek saját információs buborékjukból, és olyanokkal is beszélgessenek, akikkel a hétköznapokban nem találkoznának.
A közmédiának is feladata lenne az alkotmányozásban
A Demnet vezetője szerint a társadalmi párbeszédet nem szabad túlságosan szűk keretek közé szorítani. Bár bizonyos kérdéseket a nemzetközi kötelezettségek és a jogi környezet eleve meghatároznak, számos fontos területről érdemes lenne széles körű társadalmi vitát folytatni. Ilyen például az adórendszer vagy a közpénzek újraelosztásának alapelvei. Nem az állampolgároknak kellene megalkotniuk a jogszabályok technikai részleteit, de arról igenis véleményt mondhatnának, milyen társadalmi célokat szolgáljon az adóztatás.
Horgas Péter az oktatás és az egészségügy kérdését is kiemelte, hiszen ezek mindenkit érintenek. Az alkotmányozási folyamatnak ezért olyan embereket is be kellene vonnia, akik a közéleti vitákban ritkán hallatják a hangjukat. Ehhez országos műhelyekre, megfelelő szervezésre és átlátható működésre lenne szükség.
Bördős Éva szerint a közmédiának megkerülhetetlen szerepet kellene kapnia ebben a munkában. Nemcsak arról kellene beszámolnia, milyen szakmai anyagokat vitatnak meg, hanem az állampolgári vélemények összegyűjtésében is részt vehetne. Ezeket egy erre kijelölt testület értékelhetné, majd továbbíthatná az alkotmányozásért felelős szervezetnek. A szakember úgy látja, a közmédia megfelelő és legitim felület lehetne arra, hogy az ország lakossága folyamatosan tájékozódjon a folyamatról.
Már az iskolában el kell kezdeni a demokratikus részvételt
A társadalmi részvétel kultúráját nem elegendő az alkotmányozás idején kialakítani, annak az oktatásban is meg kell jelennie. Bördős Éva szerint fontos, hogy az állampolgári ismeretek ne kizárólag száraz jogi és történelmi tananyagból álljanak, hanem a gyerekek a gyakorlatban is megtapasztalják, mit jelent a közös döntéshozatal.
Erre alkalmas lehet például az iskolai részvételi költségvetés, amelyben a diákok maguk dönthetnek bizonyos programokról vagy arról, mire fordítsanak pénzt. A Demnet igazgatója szerint a fiataloknak jelenleg kevés beleszólásuk van az őket érintő kérdésekbe, ezen pedig változtatni kellene. A részvételi demokrácia szemléletének a felsőoktatásban és a tanárképzésben is helyet kellene kapnia. Az ELTE bölcsészkarán már három éve működik ilyen kurzus, idén pedig a jogi karon is elindult a képzés.
Horgas Péter az alkotmányozást nem pusztán jogi vagy politikai feladatnak, hanem a nemzeti megbékélés lehetőségének is tartja. Szerinte történelmi helyzet adódott arra, hogy az ország megpróbálja megérteni a különböző társadalmi csoportok fájdalmait és tapasztalatait. Ehhez türelemre, humorra és valódi intézményi változásokra is szükség van. Úgy véli, a magyar társadalomban a megosztottság ellenére továbbra is jelen van a szolidaritás képessége, amit az árvízi védekezés vagy a menekültválság első időszakában tapasztalt összefogás is bizonyított. A közösségi gyűlések egyik legfontosabb eredményének pedig azt tartja, amikor az emberek megtapasztalják, hogy valóban kíváncsiak a véleményükre, és számítanak a tudásukra.
