Trencsényi László: a tudomány nemzetközi, a „nemzeti érzelem”, nemlétező tudományos fogalom, politikai blöff

– Orbán Viktor ma reggel a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország című műsorában azt mondta, a világ legjobb egyetemei nem állami, hanem alapítványi formában működnek. Igaz ez? 

– Statisztikailag nem feltétlenül igaz, mert mindenféle fenntartó működtethet kiváló és mindenféle fenntartó működtethet gyatra egyetemet. Tehát nem a fenntartás a mérték, hanem az intézmény minősége, amelyik nyilván függ az intézmény anyagi feltételeitől, hogy milyen támogatóktól milyen támogatásokhoz juthat. Olyan van, hogy cégek a saját értelmiségi utánpótlásuk miatt finanszírozhatnak különböző egyetemeket. Ez elsősorban a műszaki szakmákban érvényesül. Egyfelől tehát az egyetem anyagi forrásai, másfelől pedig az egyetem függetlensége, autonómiája, ez a két faktor hozza össze az egyetemek minőségét, és nem a tulajdonos. 

– Hogy függ össze az egyetem minősége és az autonómiája?

– Az egyetem minnősége és az autonómiája úgy függ össze, hogy az egyetemeknek adott autonómia lehetőséget ad arra, hogy fiatal kutatók, különleges tudományágakban jártas kutatók vállaljanak olyan feladatokat, amelyek – ha úgy tetszik – a szokványostól eltérőek. Erre is van mindenféle példa. Ha az állam mint fenntartó ostobán beavatkozik, és előítéletből megszünteti a gender szakot, akkor az a minőség rovására megy. Hiszen ha az állam egy döntéssel megszünteti a gender képzést, vagy például a játék- és szabadidő szervező tanári szakot, akkor azzal árt a minőségnek, mert gátat vet olyan tudományos fejlődésnek, amit egy autonóm egyetem megtehetett volna. Olyan persze sehol sincs – a mostani törvény erről olyan ködösen beszélt –, hogy az olyan államot és a tudományt képviselő testület, mint nálunk a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) ne támogatná a minőség biztosítását a különböző felsőoktatási intézményeknek és szakoknak. A törvény előtt ez alól kivételt csak az egyházi fenntartású felsőoktatási intézmények hitéleti szakjai élveznek, hittanár, hitoktató vagy teológiai szakon nem szólt bele az akkreditációs bizottság az oktatásba. A MAB alapításnál, indításnál és ciklikus minőség ellenőrzésnél érvényesítette a szavát. A MAB működése is megváltozott az elmúlt tíz évben, mert amikor a ’90-es évek közepén, a rendszerváltás utáni első felsőoktatási törvény alapján létrejött, szinte teljes mértékben demokratikusan választott akadémiai tagokból állt. Most megfordult az arány, mert a miniszter delegálja a javaslattévő testület döntésképes többségét. Korábban ez fordított volt, az akadémiai testületek, az Országos Köznevelési Tanács, a gazdaság szereplői  is delegáltak tagot a MAB-ba. Nagyon demokratikusan működő testület volt állami költségvetésből, de teljesen függetlenül az államtól. Ennek megfelelően, a jogosítványa annyi volt csak, hogy javaslatot tett a döntéshozó miniszternek. Alig volt arra példa, hogy a miniszter a MAB javaslatát elutasította volna. Én professzori kinevezéseknél összesen két ilyet tudok, egyszer Magyar Bálint, egyszer Pokorni Zoltán változtatta meg a MAB javaslatát. 

– Orbán Viktor azt is mondta, hogy a világ más részein szervesebben alakult ki az egyetemek alapítványi formája, Magyarországon azonban ez nem adatott meg, mert a kommunisták mindent „leállamosítottak”. Ha nem jöttek volna, jobb állapotban lennének az egyetemek. Mennyire volt ez így?

– Magyarországon a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem, és a Hóman Bálint által Kolozsvárról Szegedre telepített Ferenc József Tudományegyetem is állami fenntartású egyetem volt. Egyházi fenntartásúak voltak, ezek most egyre többen vannak. Alapítványi fenntartású egyetem azonban a két világháború közötti években tudomásom szerint nem volt. Az, hogy alapítványt hoz létre az állam, egy új trükk, hogy kiszervezze a felsőoktatást. Mert más dolog, hogy egy alapítvány – most is volt több ilyen – azt mondja, szeretnék felsőoktatási intézményt alapítani, és akkor beadta a MAB-hoz az alapítási kérelmet, amiben leírta mennyi terme, egyetemi oktatója stb.-je van, milyen szakokat akar indítani, azt a MAB mérlegelte, végiggondolta, és, mert az esetek többségében nem voltak meg a feltételek, a kérelmet elhárította. Most fordult a kocka, hogy az állam maga szervezi ki a saját, jól működő állami egyetemeit, úgynevezett közalapítványi formába. Hogy e mögött a humán erőforrás gazdálkodás, értsd tisztogatási szándék állt-e? Lásd a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, amíg állami fenntartású volt és a Felsőoktatási törvény vonatkozott rá egy az egyben. Addig nem volt olyan egyszerű a szenátus akarata nélkül onnan embereket eltávolítani. Most a kuratórium gyakorolja a munkáltatói jogot, Szarka Gábor, a Színház- és Filmművészeti Egyetem ősszel kinevezett kancellárja éppen azt rúg ki, akit akar, és nincs semmilyen szakmai kontroll a döntései fölött. Ez lehetett az egyik motívum, a másik pedig, hogy a kurátorok politikailag megbízhatók, illetve megvásárolandó személyek, akiket ebből a pénzből lehet megjutalmazni a politikai hűségükért.  

– Orbán azt mondta, a kuratóriumokba azért jelöl nemzeti érzelmű embereket, mert különben internacionalista irányba vinnék az egyetemeket. Pedig az egyetemeknek nemzeti érzelműeknek kell lenniük. Valóban? 

– A tudományban ilyen nincsen. Ha a Pfizer vakcina feltalálója „nemzeti érzelmű” lenne, akkor ülne Szegeden egy kis szobában, és egerekkel vacakolna, hiszen neki külföldön jutott lehetőség arra, hogy ilyen nagyszabású kutatásokat végezzen. Most akkor ő nemzeti érzelmű, vagy internacionalista? A tudomány az nemzetközi, lényegében a reneszánsz óta – ha nem korábban –, úgyhogy ez egy blődség. Nem tudom, mi az hogy „nemzeti érzelem”, ez egy nemlétező tudományos fogalom, ez egy politikai blöff. Ha nagyon rosszindulatú akarok lenni, még antiszemititzmus is lehet benne, hiszen a „nemzeti érzelem” a Horthy-korszak antiszemita ideológiájának volt a kitalált jelzője. 

– Közben Orbán idehozza a Fudan Egyetemet…

– Hát, igen. Az is nemzeti érzelmű, csak kínai nemzeti érzelmű. Tagadhatatlan, hogy Orbán Viktor tájékozatlan a felsőoktatás ügyeiben. 

– Tulajdonképpen mindenkit el akar távolítani az egyetemi vezetésből, az oktatók közül is, akiket nem ő nevezett ki?  

– Ez az elitcsere. Az tagadhatatlan, hogy az egyetemek életében az 1950-es években lejátszódó elitcserénél ugyanez volt, a politikai szándék. Akkor ugyan egy kicsit bonyolultabb helyzetben történt, mert az elit egy része ott pusztult Auschwitzban, a másik fele nyugatra menekült a szovjet csapatok elől, és nagy volt a káderhiány. De most nem káderhiány van, hanem jól képzett, és jól minőségbiztosított egyetemi oktatók működnek. Azok az egyetemi oktatók, akik a rendszerváltás előtt politikai érdemeikért kerülhettek egy-egy tanszékre, rég nem élnek már, vagy nyugdíjba mentek. A felsőoktatásban most csakis tudományos minősítéssel rendelkező kollégák dolgozhatnak, akik a tudományos minősítésüket az élet rendje szerint legalább harminc éve szerezték.  

– Körülbelül mikortól vált az ideológiai elkötelezettség helyett a szaktudás fontossá az egyetemeken? 

– Ez folyamatosan haladt a kádári konszolidációban, de a ’80-as években született oktatási törvény már kötelezően is előírta. Még voltak ugyan ideológiai tanszékek, de azokon is tudományos munkát kellett produkálni, helyt kellett állni tudományosan. Magyarország az 1975-ös Helsinki Egyezményt az eszmék szabad áramlásáról aláírta.