Ürge-Vorsatz Diána: a környezetünket akkor is helyre kell állítani, ha sok változtatással jár

Augusztus 18-án lett hatályos az Európai Unió élőhelyeinek helyreállítására vonatkozó jogszabály. Miért olyan fontos ez az új uniós törvény?

Azért történelmi jelentőségű, mert először fordul elő, hogy törvényben rögzített és mennyiségi feltételekhez szabott környezetvédelemmel foglalkozó jogszabály lép életbe az Európai Unióban.

Mit kell teljesíteniük a tagállamoknak?

2030-ra a jogszabály alá eső területek 20 százalékán javítani kell a természet állapotán. Gyakorlatilag vissza kell állítani, azaz jó állapotba kell hozni az ökoszisztémát. Az igaz, a törvény nem fogalmaz teljesen egyértelműen, ezért a jogszabály használói fogják megállapítani, hogy pontosan mire vonatkozik, mit jelent a jó állapot, és mire terjed ki. 2050-re viszont a sérült ökoszisztémás területek 90 százalékát helyre kell állítani. Ebbe beletartoznak az erdők, a beporzók, a mezők, a vizes és bokros élőhelyek, a tengerek, a szabályozott és gátakkal szabdalt folyók, a mezőgazdasági területek, de a városi ökoszisztémák is. Az szintén fontos, hogy most lépett hatályba, hiszen most kezdi meg működését az új Európai Bizottság és az ő feladatuk a pénzügyi keret megtalálása és hozzárendelése a törvényhez. Erre van egy évük. Nagyon ambiciózus törvény, bár sok minden kimaradt belőle és fel van higítva, de így is nagyon fontos első lépés. 

Mi hiányzik a törvényből?

Az egyik fontos kompromisszum az intenzív mezőgazdálkodási módszerek visszaszorítására vonatkozó részek feladása volt. Sokan Európa élelmiszer-biztonságára hivatkoztak – viszont szerintem és sok szakértői közösség szerint pont a természet és talajaink leromlása az, ami a legjobban veszélyezteti – az éghajlatváltozással együtt – Európa ellátásbiztonságát.

Mekkora sérült területet kell helyreállítani az EU-ban?

Az Európai Unió területének 80 százaléka sérült, elveszítette értékét ökológiai szempontból. Emellett fontos tudni, hogy az élővilág, az állatfajok 60 százaléka veszélyeztetett, vagy már a kihalás szélén van. Miközben ennek nemcsak biológiai, hanem komoly gazdasági hatásai is vannak. Nemcsak arról van szó, hogy szeretjük a szép pillangókat és katicabogarakat és milyen jó lenne, ha továbbra is lennének a kertjeinkben, hanem kőkemény gazdasági hatásokról van szó. 

Úgy tűnik, az is kellett az új jogszabály megalkotásához, hogy a pénztárcákon keresztül is megérezzék, hogy valami nincs rendben a környezettel? 

Már több kutatás is bebizonyította, hogy minden egyes euró, amit a természetvédelembe okosan fektetnek be, minimum nyolcszorosan térül meg, de a befektetés értéke akár 38-szorosára is emelkedhet. Ez már igen komoly pénzügyi hasznot jelent.   

Mire gondol?

Az egyik legfontosabb a beporzó rovarok, bogarak megmentése, hiszen az élelmiszereink 75 százalékát köszönhetjük a beporzóknak. Muszáj komolyan változtatnunk, és megmenteni azokat, amíg még lehet. Ugyanis nagy bajban vannak a növényeink beporzását végző fajok. Nélkülük nincs termés. Tőlük függ az élelmiszerünk. Ehhez képest, Európában a rovarok egyedszáma drasztikusan csökken – vannak helyek, ahol akár 90 százalékkal. Ijesztő volt, hogy amikor tavak mellett töltöttük az estéket az idén nyáron, nem voltak szúnyogok. Illetve azok sem. Lehet, hogy így kényelmesebb volt, de, ha nincs szúnyog, akkor nem lesznek azok sem, amik szúnyogokkal táplálkoznak – ők pedig sokan vannak. Megszakad a lánc.  

80 százaléknyi – nagyon nagy – terület sérült Európában, bajban vannak a beporzók. A klímaváltozás vagy az ember ennek az okozója?

A klímaváltozásnak is szerepe van benne, de a fő ok az emberi tevékenység. Részben a beépítés, hogy folyamatosan csak elveszünk a természettől és átalakítjuk az élőhelyeket. De a legnagyobb probléma Európában az intenzív mezőgazdálkodás. Az, amit most mezőgazdaság néven művelünk, minden élőhelyet ipari területté degradál. Amikor egy-egy haszonnövényt termelünk egy -egy területen az év egy meghatározott időszakában, utána pedig ott hagyjuk kizsigerelve, tönkre tesszük a humuszt, a biomát – ami az emberi bélflóra működéséhez kell –, akkor egy idő után a talaj egyik napról a másikra „összeomlik”, és a szél porként elfújja. Miközben a talaj egyik legfontosabb tulajdonsága a struktúrája. Ha ez nincs, akkor már nem talaj, hanem por. Emlékszünk arra a tömegbalesetre, amikor azért ütköztek össze az autók az M1-esen, mert porviharba kerültek. Ez a porvihar azért alakulhatott ki, mert a környező, szabadon hagyott mezőgazdasági területek akkorra omlottak össze. Most viszont elég nagy aszály van Magyarországon. A jó talaj nagyon sok nedvességet tud megtartani. Tehát a helyreállított talaj a mezőgazdaságnak és az egészségünknek is hasznot hoz. Mert a biománk az összefügg a táplálkozásunkkal, ami meg függ a talajtól. Ha jó a biománk, akkor erős az immunrendszerünk és nem vagyunk kitéve sok civilizációs betegségnek. A földhasználaton és éghajlatváltozáson kívül még a szennyezés egyik fő oka a természetes területek sérülésének.

Tehát már az uniós szakemberek is tudják, hogy a környezetünk minősége összefügg az egészségünkkel és a gazdasággal is. Ezek szerint sok területet lefed.

Ez a törvény mindenkinek jó, csak kihívás, mert változtatnunk kell. A változtatástól viszont félünk. Szerencsére Magyarországon sok jó kezdeményezés van. Ráadásul nekünk kevésbé kell félnünk mint a legtöbb európai országnak attól, hogy a 2030-ra kitűzött célt nem érjük el,. Ugyanis itthon a Natura 2000-es területek az ország 21 százalékát lefedik, a többi tagországnál tizenegy-néhány százalékot tesz csak ki. Tehát jobb a kiinduló pontunk. 

Az egyre több akkumulátorgyár, amelyek mezőgazdasági területekre épültek, mennyire hátráltatják az uniós törvényben foglalt előírásokat?

Amelyek még nem épültek meg, nem szennyezhetik a környezetet. A meglévők lokálisan szennyezhetnek. Ez nem jelenti azt, hogy ez nem probléma, de a természet-helyreállítási törvény nem kimondottan emiatt készült. Egy jól működtetett, ellenőrzött, átlátható gyár, amely valóban megfelel az uniós környezetvédelmi előírásoknak, nem szennyezi automatikusan a környezetét. Viszont ehhez be kell tartani a szabályokat és fontos, hogy legyen egy egészséges civil szféra, amely figyeli és követi azokat.  

Ha nekünk már a területünk 21 százaléka Natura 2000-es, akkor nincs is tennivalónk 2030-ig?

Az nem igaz, hogy nem lesz dolgunk. Ami kihívást jelenthet, többek között az az erdeink állapota. Hiszen Magyarországon az erdők több, mint 90 százaléka (tar)vágásos művelésű, tehát az erdőművelésnél szinte semennyi holt fa nem található bennük. Így a természetesen lebomló anyag nem kerül vissza a talajba, valamint nem tudnak életet adni a rengeteg különleges fajnak, amelyek a halott fák lebontására specializálódtak és az erdei ökoszisztémák fontos részei. Változatosabb ökotársulásokra lenne szükség, hogy ne csak egykorú, egyméretű, egy, esetleg két fajtából álljon az erdő, de a tarvágásokkal és a telepítésekkel jelenleg így működik az erdészetünk. Ez azonban így nem elég ahhoz, hogy megfeleljünk az új szabályozásoknak.  Ami viszont könnyebben megtörténhet, hogy azokat a mezővédő erdősávokat, amelyek a mezőgazdasági területeket vették körül, illetve az utak mellett álltak, visszatelepítik, mert nálunk ennek hagyománya volt. Amíg ki nem vágták azokat, addig mindig is a környezetünkhöz, a tájhoz tartoztak. Tehát nem ördöngősség teljesíteni a célokat.

Akkor ezek nem is olyan nehéz feladatok? 

Ezek nekünk talán nem, de ami nekünk is komoly feladat lesz, az a szennyezések rohamos növekedésének megállítása. Ugyanis évről-évre hatványozottan növekszik a le nem bomló szennyeződések mennyisége. Ilyenek a mikroműanyagok és az örök kemikáliák (PFAS), mint amilyen például a teflonedényeinken van, vagy a víz-, tűzálló textil bevonatok (Pl GoraTex). Ezeket pont azért szeretjük, mert tartósak, de ezek a környezetben is ellenállóak, egyre több van belőlük és nem bomlanak le. Viszont ezek az anyagok nagyon durva egészségügyi hatásokkal járnak, például  hormonproblémákat okoznak és rákkeltőek. A mikroműanyagokról készült új kutatás pedig kimutatta, hogy már az agyban is megtalálhatóak, akár a fél százaléka is mikroműanyagból lehet az agyszöveteknek. Ez a mennyiség a 2019-es vizsgálatokhoz képest megtöbbszöröződött. A szennyezés belemegy az emberi testbe és különféle betegségeket okoz. A szennyezések kitisztítása az ökoszisztémákból is a törvény része, bár fogalmam sincs, hogy ezt hogyan fogjuk véghez vinni nem csak mi, hanem az egész EU. Ugyanis azt sem tudjuk, hogyan szedjük össze sem az emberi testből, sem pedig a környezetből. Ráadásul minden évben jóval több műanyagot adunk el, mint az előző évben. Tehát vannak kihívások, de összességében nagyon jó irány az új jogszabály és végre tudjuk hajtani, legalábbis a nagy részét.