Üzengetés: gondolkodó művészek kontra CÖF
Ha Magyarországon egy kicsit normálisabb demokrácia volna, akkor lenne helye mindenféle világnézetnek a dalok világában is. Így reagált Zsolt Péter szociálpszichológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatási igazgatója az utóbbi napok fejleményeire. A Civil Összefogás Fóruma nem hagyta szó nélkül a kormánykritikus nyilatkozatokat tevő magyar előadók megszólalásait. Előtte Molnár Ferenc Caramel Szegeden a Borfesztiválon az összetartozásról és a társadalmi megosztás ellen beszélt, amikor a koncert végén kijelentette, „Ne higgyétek el senkinek, hogy egymás ellenségei vagyunk”, majd durva kifejezésekkel bírálta azokat, akik szerinte külföldi egyetemen tanulták meg, hogyan kell megosztani az embereket. Aztán a Halott Pénz frontembere, Marsalkó Dávid arra kérte a közönséget, hogy ne engedjék, hogy a politika szétziláljon családi vagy baráti kapcsolatokat. „A család, a barátság, a szerelem nem négy évre szól” – mondta. A Quimby énekese, Kiss Tibi is az összefogás mellett tette le a voksát budapesti koncertjén, amikor arra kérte a rajongókat, hogy tartsák meg magukban az elfogadást és a szeretetet.
„Köszönjük Majkának, Caramelnek, és a többieknek az őszinteséget. Azt üzenjük csupán, hogy NÉLKÜLED!” – írta a CÖF. Most már csak az a kérdés, hogy más kritikus előadók mikor kerülnek fel a szervezet „nélküled listájára”, és ez milyen hatással lesz a magyar zenei életre?
Látjuk Nyugaton, hogy ilyesmi ott is megtörténik. Kiállnak előadók bizonyos politikai mozgalmak mellett, mert megtanulták, hogy a számaikkal, a zene erejével hatással vannak a társadalomra. Amikor zenész feláll a pódiumra, pontosan tisztában van azzal, hogy másfajta felelőssége is van, s ez egyáltalán nem egészségtelen dolog. Nagyon is jó, hogy vállalják ezeket a legtöbbször politikai állásfoglalásokat. A közönség szívesen fogadja.
Ön szerint a zenész társadalom is kétosztatú? Vannak kormánypárti és ellenzéki, vagy ha úgy tetszik „lázadó” együttesek?
Amikor egy zenész beleviszi a művészetébe a politikát, akkor általában „lázadó”. Egy demokratikus társadalomban nincs sok értelme a kormánypártiságról dalolni a színpadon. Nálunk persze ez is másképpen működik. Vannak „udvari” zenekarok és énekesek, mint ahogyan most látjuk, lázadók is. Ha a mienk egy kicsit normálisabb demokrácia volna, akkor lenne helye mindenféle világnézetnek a dalok világában is. Akiknek a műsora inkább a szociális érzékenységről szól, ők a baloldal „dalnokai”, a másik, amelyik inkább az elittől várja, hogy húzza maga után a társadalmat, az a jobboldali, konzervatív előadók világa. Ha ennyire megosztottak vagyunk a mindennapokban, akkor miért ne lehetnének azok a művészek is?
Mindez nem az üzletről, a megélhetésről szól?
A zene persze üzlet. Mindenütt a világon az. Akik kiállnak a közönség elé, azoknak gondolniuk kell arra is, hogy minél nagyobb rajongói közeget teremtsenek maguk körül, mert ebből lesz a bevételük. Akkor miért ne „árulhatnák” a világnézetüket is, ha erre van vevő? A CÖF-nek éppen az a baja a most kiátkozott énekesekkel, hogy megérezték a közönség igényét.
Aki meghallgatja Majka és a többiek kifogásolt számait, az egy percig sem hiszi el, hogy a pénz iránti sóvárgás diktálta azokat.
Majka, Caramel, Beton.Hofi, többnyire értéktartalmat közvetítenek. Még azok a számok is, amelyekben az javasolják, hogy a rendőrség álljon ki a nép mellett, ezzel szemben a CÖF csoport érdekek képviseletében háborog. Az egyik énekes elitellenes, a másik „csak” annyit állít, hogy „nélkületek is megy előre a rendszer”. Majka, kissé megfutamodva, tiltakozott is az ellen, hogy a jobboldal által támadott dalával a kormányt kritizálta volna, Caramel pedig eleve arra buzdít, hogy senki se engedjen az elválasztó, kirekesztő gondolkodásnak. Ezzel határozottan fontos értéket jelenített meg, bár nála is feltűnik az elitellenesség, amikor például elmondja, hogy nem szerzett érettségit, de azért úgy gondolja, hogy a Harvardon csak egy dolgot lehet tanulni. Miért gondolja, hogy a Harvardon tanulták a fideszesek a „rosszat”? Arról az egyetemről mindenki tudja, hogy ott éppen a demokratikus társadalmak innovációit keresik. Az együttműködést, a válságokból való kilábalást. Semmiféle uszítás nem szerepel a tantárgyak között. Ha jól tudom, a híres tanítványok dicsőségtáblájáról már le is vették Orbán nevét, mert szerintük szégyent hozott az egyetemre. Az viszont még Ranschburg Jenő egyik kiváló megfigyelése, hogy azért érdemes minél tovább tanulni, mert a tanult emberek ritkábban követnek el fizikai erőszakot.
Az erőszak azért nem csak a tanulatlanok sajátja…
Igaz, de a magasan képzett emberek sajátosan élik ki az erőszak iránti vágyukat: a tanulatlanokat uszítják arra. De ezt sem azért teszik, mert erre tanította őket az egyetem. Caramelnek tehát van valamennyi igazsága abban, amit mond, de tény, hogy a gonoszság nem a tanultság függvénye. Rossz ember lehet tanult is, és tanulatlan is.
A CÖF most mégis hadat üzent egy sor énekesnek. Miért a „Nélküleddel”?
A „Nélküled” az Ismerős Arcok zenekar egyik legismertebb és legmélyebb hatású szerzeménye, amely a magyarság összetartozásának és közös identitásának szimbólumává vált. A dal központi üzenete az, hogy a magyarok – függetlenül attól, hogy a világ mely részén élnek – „egy vérből valók”. Idővel a határon túli magyarság számára is fontos himnusszá vált. Különösen a felvidéki Dunaszerdahelyen, ahol a helyi focicsapat szurkolói rendszeresen éneklik a meccsek előtt. Az Ismerős Arcok zenekart gyakran társítják a nemzeti-konzervatív értékrenddel, és a magyarországi jobboldali politikai-kulturális szcénához tartozónak tekintik. A CÖF ezzel üzenettel utalt arra, hogy a rendszernek nincs szüksége a vele nem szolidáris énekesekre. Nélkülük is megy tovább a NER. Bár maga a dal nem ellenséges, inkább a honvágy megjelenítését sugallja, így akár Magyar Péter is a zászlajára tűzhetné. Viszont ellentétben a rapperekével a „Nélküled” nem a CÖF saját terméke, hanem az őt támogató nemzeti-konzervatív csoport „himnusza”. Az egyik oldal azt énekli „ne ellenségeskedjünk”, a másik erre azt harsogja, csak a mi táborunkban van élet, azon kívül nem lesz sehol másutt. Ez nagyon önsorsontó felfogás, hiszen fordulhat a kocka, és visszaüthet: egyszer majd bosszút állhatnak azok, akiket most kitaszít a hazából az egyik oldal. Mérő Vera Kossuth téri civil tüntetésen elmondott szónoklata arról szólt, hogy milyen nehéz egy Fidesz szavazónak és a revans vágya sem tesz jót a megújulásnak.
A Nélküled tényleg nem erről szól…
Persze, hogy nem. Az én olvasatomban a honvágy dala. Ez egy kommunikációs csúsztatás a CÖF részéről. Persze a másik oldal sem „makulátlanul „tiszta”. Értéktartalomra hivatkoznak, miközben kimondatlanul rettegnek attól, hogy ezt politizálásként fogják föl a másik oldalon, aközben világos, hogy kikre és mire utalnak a dalaik. Hiába mondja például Caramel, hogy teljesen mindegy, ki van hatalmon, mindig tudomásul kell venni, hogy akik elválasztani akarnak, azokkal bajunk van. Ha már a másik oldalt is elemezzük, nekem nem tetszik az elitellenességük. Ez színtiszta populista kategória, amivel nagyon sok támogatót tud megnyerni a politika. Erre a legjobb példa Trump győzelme, aki maga amúgy az elit része, mégis elitellenességgel politizált és nyert. Nyilvánvalóan, hogy ezeknél az énekeseknél és rapperkéknél az elitellenesség sokkal inkább illik a társadalmi pozíciójukhoz, mert a rap eleve, mint műfaj, elitellenes. Ez a lényege, amivel nem lehet mit kezdeni. De azt sem szabad elfelejteni, hogy az elit nélkül nincsen társadalmi fejlődés, ők azok, akik húzzák a többieket jó és rossz irányba egyaránt. Önmagában Caramel és a többiek elitellenességét ezért sem tudom támogatni, mert személyes frusztrációjukból fakad, és tévútra visz.
Már jó ideje elindult a kultúra átpolitizálása, a filmipar, a színház, az irodalom már áldozatul esett. Most a zene minden ága következik?
A „kemény kultúra” könnyebben megszerezhető világnak bizonyult, ott nincs akkora alkotói szabadság, mint a zenében. Ha egy zenész, különösen a könnyű műfajban, politikailag coming outol, akkor ezzel lehet, hogy elveszít valamennyi rajongót, de nem minden a rajongó tábor maximalizálása. Az előadók nemcsak pénzkereső gépek, hanem identitással és etikával rendelkező művészek is.
