Heisler András bíróság elé viszi a személyét ért támadást

Amint arról már korábban beszámoltunk, az egyházaknak járó, a múltbéli politikai elnyomás kompenzációjaként juttatott örökjáradék újraosztása miatt a 2004-ben megalakult Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) több fronton is támadást indított a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetője ellen. Egy hónapja sincs, hogy Köves Slomó az EMIH nevében jeruzsálemi vallási bíróság elé kívánta idézni a Mazsihisz vezetését a fennálló vitás ügy rendezése miatt. Ezt Heisler András azzal hárította el, hogy a magyarországi jogszabályok érvényesek a vitás kérdésben, amit ráadásul a jelenlegi kormány is szentesített. 

Most viszont Heisler András nyújtott be keresetet a magyarországi zsidó vallási bírósághoz, amit a Bét Din vezetője, dr. Frölich Róbert befogadott. Heisler indoklása szerint „Köves Slomó, az amerikai Chabad mozgalomhoz tartozó EMIH vezető rabbija ugyanis az elmúlt időszakban, több alkalommal tett a közvélemény előtt rám nézve sértő megjegyzéseket. Legutóbb ’ateistának’ és ’Isten létezésében bizonytalan textilvállalkozónak’ nevezett.”

A kívülálló számára némileg kuszának tűnő helyzet értelmezésére kértük Gábor György vallástörténészt, aki alapvetően egy tisztességtelen politikai játszma újabb állomásaként értékeli az EMIH durva offenzíváját. Gábor György az „ősbűnnek” vagy az „ős-fondorlatnak” nevezte azt, hogy az EMIH minden valóságos történeti tény ellenére elérte, hogy az állami pénzek fölött diszponáló politikai hatalom az 1877-ben engedélyezett, de országos szervezetté csak 1927-ben váló status quo ante irányzat örökösét, folytatóját és felélesztőjét lássa benne. „Valójában az EMIH lubavicsi eredetű, mára amerikai központú mozgalom, amelynek nem voltak magyarországi történeti gyökerei, s amely hagyományait tekintve, számottevően eltér a status quo antétól. A trükkre azért volt szükség, hogy ezáltal, mint ’hit- és jogörökös’, részesedhessen azokból a javakból, amelyek mint egy új hazai vallási irányzatot, nem illették volna meg. Olyan ez, mintha én ma elhitetném a megfelelő helyeken, hogy Rothschild-örökös vagyok, úgyhogy kérem a hagyaték nekem járó részét” – tette hozzá. 

Vallási bírósághoz fordulni természetesen a modern jogállamiság részét képezi. De már ezen a szinten kérdés, hogy van-e kompetenciája, azaz illetékessége a Jeruzsálemi Főrabbinátus bíróságának olyan döntést hozni, amely a magyar bíróságokra, s a magyar végrehajtási szervekre kötelező érvényű lenne. „Amúgy megdöbbentenek azok a hangok, amelyek analógiaként azt hozzák fel, hogy mondjuk a hazai katolikus egyházon belüli vita esetén a jogrendnek megfelelően, el lehet jutni az Apostoli Szentszékig, ahol a megszülető verdikt kötelező érvényű lesz idehaza. Hát akkor a zsidóknál miért lenne ez másként? Aki ezt állítja, az sem a zsidóságról, sem a katolicizmusról nem tud semmit. A katolicizmus egy hierarchikusan szerveződő intézmény, a csúcson a tanítóhivatallal és a pápával, Jézus Krisztus helytartójával, aki az eljárásjog szerint az egész római katolikus világ számára a legfőbb bíró, s aki ítélkezhet az Apostoli Szentszék bíróságai útján. A zsidóságban nincs hierarchikus struktúra, s legfőképp nincs központi tanító hivatal” – állítja a vallástörténész. 

Amiért viszont most Heisler András a hazai Bét Dinhez fordult, az egy másik ügy. Meggyőződése, hogy természetesen viták voltak, vannak és lesznek, ez az élet része, ezen nincs semmi kivetnivaló. Mint fogalmazott, lehet vitatkozni az EMIH „státuszszerzésén”, az örökjáradékon, a vallási bíróságok kompetenciáján, ez rendben van. „De itt az történt, hogy Köves Slomó egy másik felekezet világi vezetőjét, nem mellesleg hitsorsosát, emberi méltóságában megalázta és hitében megkérdőjelezte. Köves Slomó egyfelől „becsődölt textilvállalkozónak” nevezte Heisler Andrást. Nekem fogalmam sincs, hogy sikeres vagy bukott vállalkozó-e, de nem is érdekel. Hogy jön ez ide?” – tesztte fel a költői kérdést. A világtörténelemben voltak és lesznek becsődölt vállalkozók és sikeresek, ennek semmilyen etikai relevanciája nincs – folytatta a gondolatmenetet. Ha Heisler Andrásról bírósági ítélet mondta volna ki, hogy mondjuk közpénzeket sikkasztott el, annak lenne morális relevanciája. „Egy ilyen dölyfös és visszataszító állítás, amelyet saját üzemi lapján keresztül, a nyilvánosságnak szánva kürtöl szét Köves rabbi, nem csak hogy inadekvát, de ebben az országban – s ezt tudja Köves Slomó is – abszolút alkalmas antiszemita érzületek felkeltésére. Ezt a szöveget a hatalomhoz dörgölőző és a hatalom védelmét és cirógatását élvező, amúgy közpénzekhez különös formákban hozzájutó (vesd össze például az emlékezetes színházi támogatás 2 milliárdját stb.) ember enged meg magának. Ezzel leginkább önmagát minősíti, s ezzel becsületes és tisztességes emberekből álló közösségét is nehéz helyzetbe hozhatja” – közölte portálunkkal Gábor György. 

Véleménye szerint Köves Slomó másik durva, megbélyegző és szörnyen nívótlan kijelentése az volt, hogy Heisler Andrást, azaz egy vallási közösség világi vezetőjét keresetlen módon ateistának minősítette. A hit nem képezheti az objektív vizsgálódás tárgyát, s nem lehet racionális módon igazolni vagy cáfolni: „megvan, vagy nincs meg? S ha van, az milyen mértékű? Kicsi? Közepes? Nagy? A hit a vallási és lelkiismereti szabadság része, s mindenki úgy identifikálja önmagát, ahogy azt jónak vagy igaznak látja. Senkinek sincs joga a másik lelkiismeretébe beletaposva, annak hitét osztályozni, mérlegre tenni és minősíteni.” 

A zsidó jogfelfogás nem különbözik a római jog elvétől abban, hogy „de internis non iudicat praetor”, azaz belső magatartásról nem lehet törvényes ítéletet mondani. Feltette a kérdést, hogy honnan veszi Köves Slomó a bátorságot, hogy majd ő mondja meg, ki istenhívő, s ki ateista. Milyen felhatalmazás és milyen mérce alapján merészel ilyen kijelentést tenni? Ki ő, mely instancia? Emlékeztetett, hogy Heisler egy korábbi interjúban beszámolt egy esetről, amikor csak másodperceken múlott, hogy egy végzetes baleset áldozatává váljék. „Minden ember életében van olyan pillanat, amikor a hite megrendül (a soá idején sok példa volt erre), s van olyan, amikor a hitében megerősödik. Lehet, hogy Köves Slomó olvasmányaiból kimaradt a Héber Biblia, ugyanis annak majd’ minden lapján, az ősatya Ábrahámtól kezdve, Jób könyvéig és tovább folyamatosan ezzel az élménnyel találkozhatunk: hihetünk-e az Örökkévalóban, vagy sem? Fogadjuk-e el az Örökkévaló ígéreteit, vagy sem? Ez a hívő ember természetes dilemmája, s a drámai feszültséget Isten és ember viszonyában épp ez adja. Ha ezt nem érti egy XXI. századi rabbi, akkor jobb, ha mások minősítgetése helyett inkább mondjuk ingatlanbizniszbe vág bele” – vonta le a következtetést. 

A jeles történész szerint Köves kísértetiesen ugyanazt műveli, mint Orbán Viktor. A miniszterelnök épp az egyetemi kuratóriumok összeállítása apropóján találta azt mondani, hogy csak nemzeti elkötelezettségű emberek ülhetnek be a kuratóriumokba. De vajon ki dönti el, ki a nemzeti elkötelezettségű és milyen alapon? Most Köves Slomó magának vindikálja a jogot, hogy meghatározza, ki a „hiteles zsidó” és ki nem – vallja Gábor György. „Ráadásul még valami olyasfélét is mondott, hogy ha a Mazsihisz megkérdőjelezi a jeruzsálemi bíróság joghatóságát, akkor a Mazsihisz nem zsidó felekezet. Mostantól tehát, hogy ki a zsidó, azt majd Köves Slomó mondja meg. Az Orbán-Köves duó elérte hát, hogy egy magyar neológ zsidó egyszerre ne érezhesse magát sem nemzetinek, sem zsidónak. Ezek a belgák akkor most hová álljanak?” 

Arra a kérdésre, hogy a vallási bíróság előtt milyen igazát keresheti a Mazsihisz elnöke, Gábor György szerint erre most még nincs válasz, ennek kimondása az ítélkezők joga lesz. Az mindenesetre feltételezhető, hogy a Bét Din részéről nem szigorúan jogi kérdésről, hanem az emberi méltóságot és a lelkiismereti szabadságot ért gyalázatos támadásról kell bölcs döntést hozni, ami – megítélése szerint – inkább egy elvi-etikai jellegű mértékadó állásfoglalás lesz, s ami ebben a kontextusban kapja meg jelentőségét. 

Az egyértelműen megállapítható, hogy a Mazsihisz és az EMIH között egyre élesebb az ellentét, amelynek alapját ma már egyértelműen világi-politikai okok határozzák meg. Hogy mindez hova futhat ki, arra nehéz válaszolni, de ma már megállapítható, hogy az Orbán-kormánynak politikai céljai és érdekeltségei okán két felekezeti támaszra van szüksége. Az egyik a Hit Gyülekezete, ami főként a trumpi adminisztráció időszakában tűnhetett egyfajta közvetítőnek, az EMIH pedig a Netanjáhú-kormány felé tölt be hasonló szerepet. „Nem kizárt, hogy amennyiben a Netanjáhú-kormányt egy másik adminisztráció váltja fel, aminek a jelei már látszódnak, akkor a hangulat is ennek megfelelően változik majd. A Köves Slomó-féle elfogadhatatlan és szégyenteljes minősítések pedig pont az ellenkezőjükre változhatnak, és erősíthetik a Mazsihisz megítélését. Így például azon emberek visszatalálását a közösségbe, akik a leghatározottabban elutasítják ezt a vallási köntöst öltött totális kormánypárti retorikát, ami immár egy zsidó felekezet vezetője szájából is elhangozhat, s az ország politikai kettészelésének mintájára, a gyűlölködés eszköztárának alkalmazásával saját hitsorsosait állítja szembe egymással. Mindez semmi más, mint a hatalmi háttérből irányított, rafinált és cinikus számításokon alapuló politikai manipuláció” – nyilatkozta a Hírklikknek Gábor György vallástörténész, tanszékvezető egyetemi tanár.