Valóban úgy tűnik, mintha rendcsinálás, takarítás zajlana

A héten robbant a hír, végelszámolás alá került a zűrös múltú Elios Zrt., az annak idején Tiborcz István 50 százalékos tulajdonában állt cég, amely előbb csak azzal vált kétes hírűvé, hogy botrányos minőségű munkát végzett, amikor több település közvilágítását körszerűsítette. Tette ezt eredetileg uniós forrás terhére kiírt pályázat alapján, ám utóbb az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) azt is megállapította, hogy a közbeszerzési csalás, és esetenként a szervezett bűnözés gyanúja is felmerült bizonyos pályázatok esetében, s bár a magyar hatóságok érdekes módon semmilyen szabálytalanságot nem találtak, a kormány mégis úgy döntött, visszafizetik Brüsszelnek az erre a célra felvett 13 és fél milliárd forintnyi támogatást.

De nem csak ez a gyanúsnak is mondható végelszámolási ügy pattant ki a közelmúltban. Mint elsőként az Mfor megírta: szintén a jogutód nélküli megszűnés mellett döntöttek a kormány lélegeztetőgép-biznisze egyik legnagyobb nyertesének, a 17 milliárdos beszerzést bonyolított Fourcardinal Kft-nek a tulajdonosai is. A cég egy év alatt 216-szorosára növelte az árbevételét annak is köszönhetően, hogy a Külügyminisztérium az egyik legnagyobb összegű szerződést kötötte a céggel a lélegeztetőgépek beszerzésére a koronavírus-járvány első hulláma idején.

Kaya Ibrahimtól az Eliosig

Óhatatlanul felmerül a gyanú: vajon most akkor ez lesz az új Kaya Ibrahim és Joszip Tot féle pénzeltüntetési módszer? Abban reménykednek talán, hogy el tudják tüntetni a nyomokat? El tudják kerülni a felelősségre vonást? Ligeti Miklóst kérdeztük.

„Nem húznék ilyen közvetlen és egyértelmű párhuzamot a két ügy között” – szögezte le a Transparency International Magyarország jogi igazgatója. Ezt azzal indokolta, hogy a huszonévvel ezelőtti történet felszámolásba torkollott, akkor az érintett cégek – adósságokat felhalmozva – szabályozatlan módon szűntek meg, tüntek el, utóbb olyan tulajdonosok, ügyvezetők kerültek az élükre, akik érdemi felelősséget nem tudtak vállalni a korábbi tevékenységért. „Ezt mi fantomizálásnak neveztük” – mondta.

Ezzel szemben a Fourcardinal és az Elios ügyében végelszámolás történik, ami törvényileg szabályozott, bevett, normális üzleti dolog. A tulajdonosok úgy döntenek, hogy az egyébként nem is fizetőképtelen, hanem működő cégüket bezárják, nem értékesítik a piacon, és nem is hagyják aludni. A végelszámolással a cég jogutód nélkül megszűnik, ha marad pénz benne, a tulajdonosok – részesedésük arányában vagy megállapodás szerint – felosztják. Ha menet közben nincs pénz kifizetni a cég tartozását, akkor lehet átfordítani az eljárást felszámolási eljárásba.

A végelszámolás jogszerű, de...

Ligeti hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló információmennyiség alapján nem lehet jogellenesnek vagy jogilag megkérdőjelezhetőnek mondani a lépést, hiszen a tulajdonosok döntésétől függően, megindítható törvényileg szabályozott eljárási formáról van szó.

Az ismert történeteik, tulajdonosi körük és tevékenységük alapján, az embereknek azonban nagyon gyanús a két cég jogutód nélküli megszüntetése – vetettük közbe. „Hogy ez gyanús a közvélemény számára? Ez érthető” – mondta Ligeti, azt fejtegetve, hogy mind a két cég kapcsán megalapozott okkal feltételezhető, hogy nagyon súlyos szabálytalanságok vagy erősen megkérdőjelezhető módszerek segítették a vagyonosodást. Emlékeztetett arra is, hogy az OLAF szerint a cég egyes pályázatai esetében a közbeszerzési csalás, és esetenként a szervezett bűnözés gyanúja is felmerült. A Fourcardinalnak pedig a Covid-járvány idején végrehajtott beszerzések környékén tűnik súlyos érintettsége.

A TI jogi igazgatója kitért arra is, hogy az Elisossal kapcsolatban volt egy perük, „de nem lettünk túlságosan okosak”. Lélegeztetőgép- és vakcinavonalon többféle eljárást is indítottak, ám azt nem tudni, hogy ezek során felbukkan-e majd a Fourcardinal neve – ők azt kérdezték a hatóságoktól, hogy mely cégeket és kik választották a beszerzésre.

Mindenesetre a magyar hatóságok nem tisztázták sem az Elios szerepét a klán-, a családtagok gazdagodásában, szerintük még a gyanúja sem áll fenn a maffiamódszeres vagyonátcsoportosításnak. A Fourcardinal ügyében is – Ligeti legjobb tudomása szerint – csak a TI eljárásai folynak.

Egy „furcsa” adalék

Utóbb az ilyen végelszámolás valóban megnehezítheti a hatóságok feltáró munkáját, hiszen nem marad kézzel fogható szervezeti egység, nincs bankszámla, könyvvizsgáló, nehéz visszakövetni a cég évekkel korábbi forgalmát. Van ugyan iratőrzési idő a hatóságoknál, de mi van akkor, ha olyan pénzmozgások voltak, amelyekhez nem kapcsolódtak számlák, amelyek a hatóság tudta nélkül zajlottak – vetette fel a szakértő. Az pedig nagy kérdés, hogy mi történik az irataival – mondta.

Nem több mint furcsa, hogy mindez akkor zajlik, amikor az Elios akkori résztulajdonosa Tiborcz István, felesége Orbán Ráhel és gyermekeik elhagyták Magyarországot és életvitel-szerűen Marbellára költöztek? – tettük fel végezetül a kérdést. Ligeti Miklós szerint azt nem lehet tudni, hogy ezek mennyire véletlen egybeesések. Ugyanakkor az tény, hogy egy megszűnt cég után sokkal nehezebb visszaállítani, hogy mi történt, hiszen a működő céget amúgy jellemző ügyvéd, bankszámla, pénzforgalmi számla, stb. már nincs, alaposan megnehezíti a tisztánlátást. „Mindenesetre valóban olyan, mintha rendcsinálás, takarítás zajlana” – fűzte hozzá.