Valódi gyermekvédelem helyett látványos, de eredménytelen akció

Több napos komplex vizsgálat alá vetik a gyermekvédelmi intézmények vezetőit, az eredmény kiértékelését pedig informatikai rendszer segíti – mondta el Rétvári Bence a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára az M1 Ma reggel című műsorában is. Az első nap ellenőrzött körülmények közötti tesztelésből áll, a második napon egyéni és csoportos gyakorlatokon kell részt venniük a vezetőknek, a konfliktushelyzetek megoldását pedig ötven különböző szempont alapján vizsgálják majd. A két napos ellenőrzés alapján számos szempontot figyelembe véve készítik el a szakemberek az első elemzést. A harmadik fázisban pszichológiai mélyinterjút készítenek az érintettekkel. Márciusban és áprilisban 530 intézményben indul soron kívüli vizsgálat, amelyek Rétvári szerint arra koncentrálnak, hogy ha volt korábban ki nem derült gyermekbántalmazás vagy szexuális visszaélés, az most bukjon ki. 

A kérdés csak az, hogy kiszűrhetők-e a kockázatok a gyermekintézményekben indult tömeges vizsgálatokkal. A gyermekvédelemben dolgozó, vagy azzal is foglalkozó szakembereket kérdeztünk meg erről. 

Pataki Zsolt, a PSZ Gyermekvédelmi Tagozatának vezetője szerint a kormányzat részéről elindított tömeges vizsgálat csak egy pótcselekvés, ami arról szól, hogy úgy látszódjon, tesz valamit. Bár a teszteket ő nem látta, nem tudja, mit mérnek, azt azért elképzelhetőnek tartja, ezek között lényeges és fontos dolgok is vannak. Azt azonban nem gondolja, hogy ezek a vizsgálatok megfelelő eredményeket fognak hozni. A kockázatok valamennyire ugyan kiszűrhetők, de nem ez a megfelelő megoldás. Véleménye szerint, mint bárhol másutt, úgy a gyermekvédelemben is előfordulhatnak olyan vezetők, akik a teszteken megbuknak, de a gyakorlatban jól végzik a munkájukat, vagy épp fordítva, a teszteken kiválóan teljesítenek, de a gyakorlatban megbuknak. Ami azt illeti, most elsősorban a vezetők szexuális orientáltságát vizsgálják, aminek még az orvostudomány sem ismeri a pontos definícióját.  

Pataki Zsolt úgy véli, a gyakorlat mutatja meg igazából azt, hogy ki milyen vezető, ki milyen szinten és milyen szakmaisággal tud elvezetni egy gyermekvédelmi intézményt. Ha pedig ebből indulunk ki, akkor a megfelelő szakmai kontroll és ellenőrzés lenne az igazi. Maga a teljesítmény igazából akkor mérhető, ha működés közben folyamatosan van kontroll. Erre kellene valamilyen monitoring rendszert kialakítani, ami szakmai megközelítésben vizsgálja az intézményvezetőket. Ez sokkal szakmaibb és életszerűbb lenne. 

A PSZ Gyermekvédelmi Tagozatának vezetője elmondta azt is, a gyámügyi rendszer átalakult, az állami gondoskodásba vett gyerekeknek most már nem az intézményvezető a gyámja, hanem hivatásos gyámok látják el a képviseletüket.

Ő a gyermekvédelemben sokkal nagyobb problémának látja azt, hogy a hivatásos gyámoknak rendkívül sok gyereket osztanak ki. Vannak köztük olyanok, akiknek 40 fölött van a gyámoltja, ráadásul nem is egy intézményben, hanem megyénként össze-vissza. Egyszerűen képtelenség még végigjárni is a területet. 

Gyarmathy Éva, klinikai és neveléslélektani szakpszichológus szerint sem szűrhetők ki a kockázatok azzal, hogy több napos komplex vizsgálatok alá vetik a gyermekvédelmi intézmények vezetőit, mert a probléma nagyon jól „maszkolható”. Ezért nem is feltétlenül fog megjelenni. Úgy véli, ráadásul valójában nem is ez az igazi probléma. Ehelyett sokkal inkább hiányzik a gyerekek felé irányuló felvilágosító munka, és az, hogy ismerjék a jogaikat.  A szakpszichológus a gyerekeket már egész kicsi koruktól nevelné, vagyis megerősítené abban, hogy tudják, mi az, amit egy felnőtt még megengedhet velük szemben. Hiszen az a gyerek, aki az intézetben nő fel, egyébként honnan tudná, hogy mit szabad annak a felnőttnek, aki meghatározza az életét. Ha nincs külső kontroll, akkor a jelenlegi „feudális világban” minden ugyanúgy megy tovább, mint eddig. Úgy gondolja, az nyilvánvaló, hogy kell ellenőrzés azok felett a felnőttek felett, akiket odatesznek a gyerekekhez, de a gyerekek felvilágosítása e téren sokkal fontosabb, hiszen ők nem is tudják, valójában mi történik velük, azt hiszik, végre valaki kedves velük. Ezért nem igazi megoldás ez a vizsgálat, csak arra szolgál, hogy – túllőve a célon – azt mutassa, milyen sokat is tesznek a gyermekvédelemért.

Gyarmathy Éva szerint jó mérni a komoly, súlyos zavarokat, de a pedofíliát nem fogják tudni kimutatni egy több napos vizsgálattal sem. A pedofil ugyanis nem csak a gyerekeket molesztálja, személyiségében pedig rendkívül sokféle lehet. 

Sokkal fontosabb lenne az állandó kontroll, a büntethetetlenség elkerülésének tudatosítása, és egy olyan felnőtt jelenléte is, akinek a gyerekek elmondhatják a panaszukat. Jelenleg ugyanis hiába szólalnak meg. És most elsősorban ez a probléma, nem pedig az, hogy egy gyermekotthon vezetőjének milyen az indíttatása. A baj ugyanis leginkább az, hogy jelen körülmények között azt kiélheti. 

A szakpszichológus úgy látja, a kormány a gyerekek felvilágosítása helyett megint csak egy kontrollt akar bevezetni. Ez a kormány ugyanis ahelyett, hogy információt adna, támogatna, lehetőségeket biztosítana, mindent ellenőrizni akar, minősíteni, meghatározni. Nem is tud másképp működni. 

Csakhogy ehelyett a gyermekvédelemnek sokkal jobb körülményekre, több pénzre lenne szüksége. Ettől lehetne jobb az ellátás is. Például egy olyan rendszer kellene, amelyben egy külső ember külön a gyerekekkel elbeszélgethetne, és ez a beszélgetés nem csak a pedofíliára vonatkozna, hiszen ezen kívül is elég sok minden probléma adódik az intézményekben, a verbális abúzustól a prostitúcióig. Vagyis mindenképpen a gyerekeket kellene erősíteni jogi és pszichológiai ismeretekkel. Ha ez megtörténne, akkor nem tudnának velük bármit megcsinálni. Ezzel a jelenlegi vizsgálattal nem fognak tudni kiszűrni semmit, és továbbra is minden úgy megy, ahogy eddig. Ráadásul ebben az uram-bátyám világban még az is megtörténhet, hogy valaki súlyosabb személyiségzavarral is át fog menni a vizsgán.  

Meleg Sándor, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének (SzMME) elnöke úgy gondolja, hogy vannak dolgok, amelyek a kormány által beharangozott vizsgálattal felszínre jönnek, de a vizsgálat csak a vezetőket érinti. Csakhogy a bántalmazások többségét nem a vezetők követik el, hanem a dolgozók. Az intézmények vezetői leginkább adminisztratív, vagy menedzsment feladatokat látnak el, és nem feltétlenül ők azok, akik a gyerekekkel közvetlenül kapcsolatba kerülnek. Meleg Sándor szerint nyilván a bicskei ügy miatt vizsgálják őket, mert ott a vezetők kerültek fókuszba, pedig voltak nevelők is, akik belekeveredtek. Csakhogy a vezetők miatt lett belőle botrány. Emellett a kormány által beharangozott vizsgálatban nyilván benne van az is, hogy a vezetők egy jól körülhatárolható csoport, nincs is belőlük olyan nagyon sok, és így ez egy nagyon látványos akció tud lenni.  

Az SzMME elnöke szerint az jó, ha a vezetőket és a dolgozókat pszichológiai teszttel vizsgálják, de ehhez kellene kapcsolódnia egy szervezett fejlesztésnek is. Ha egy intézményben ki tud alakulni a bántalmazás, nem csak személyfüggő, hanem függ a szervezeti kultúrától is. A bántalmazás nagyon sok esetben attól függ, hogy az adott szervezetben általában hogyan viszonyulnak a konfliktusokhoz, a nehezen megoldható helyzetekhez, a nevelési problémákhoz. Ilyen szempontból a megoldás része lenne az is, hogy a különböző szakképzettségű szakembereket hogyan tudják felvenni a rendszerbe. 

Az, hogy milyen szervezeti kultúra van egy adott intézményben nagyon függ attól, mennyire szakképzett emberek dolgoznak ott. Ha sok a megfelelően kiképzett szakember, akkor a gyerekneveléshez illeszkedő szervezeti működés fog kialakulni, ha hiány van belőlük, akkor az innen-onnan összeszedett szakemberek nem is tudják ezt a szervezeti kultúrát elsajátítani. Ehhez elsősorban pénz kellene, kellenének képzések, és nagyon fontos lenne a dolgozók szakmai és mentális támogatása is. Például szervezetfejlesztés személyiségfejlesztő tréningekkel, amiket folyamatosan tartani kellene, mert ez nem olyan dolog, hogy egyszer költünk rá, aztán rendben van.