Vásárhelyi Mária: az EU-támogatások kifizetését az összes jogállami normával össze kellene kötni

Millei Ilona 2021. július 6. 16:50 2021. júl. 6. 16:50

A Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi újságíró-szervezet kimondta, Orbán a sajtószabadság ellensége. A magyar miniszterelnök az első uniós vezető, aki felkerült az RFS „sajtószabadság ellenségeit” felsoroló listájára. Vásárhelyi Mária szociológus azt mondja, ez nem az ország, hanem Orbán Viktornak, a kormányának, illetve a médiairányításban résztvevő lakájainak szégyene. Ha az unió nem látja, mi történik a magyar médiában, akkor teljesen alkalmatlan arra a feladatra, amire vállalkozott. Ha pedig látja, és hagyja, akkor nem csak nekünk árt rengeteget, hanem az egész Európai Uniónak. Hiszen nyilván lesznek olyanok, akik ha látják, hogy ezt lehet csinálni, akkor fogják is csinálni. Különösen ebben a régióban, ahol mi élünk, mert itt mindig akad jelentkező arra, hogy egy kicsit megnyirbálja az emberi jogokat. A magyar médiaszabadság érdekében az EU egyetlen dolgot tehetne, a támogatások kifizetését az összes jogállami normával össze kellene kötnie.

– Szégyen az RFS listájára felkerülni?

– Nekem nem, mert én sohasem szavaztam Orbán Viktorra, és szerintem nem is az ország szégyene. Ez Orbán Viktornak, a kormányának, illetve a médiairányításban résztvevő lakájainak a szégyene. És nemzetközileg tovább rombolja a presztízsüket. 

A hétfőn közzétett, ötévente megjelenő listán 37 olyan állam- és kormányfő szerepel, akik az RSF szerint „különösen drasztikus módon testesítik meg a sajtószabadság kíméletlen elnyomását”. Mások mellett,  köztük van Kim Dzsongun észak-koreai, Hszi Csin-ping kínai, Bassár el-Aszad szíriai, Alekszandr Lukasenko belarusz diktátor, Vlagyimir Putyin orosz elnök, valamint Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg is, aki 2018-ban megölette Dzsamál Hasogdzsit, a Washington Post újságíróját.

– Kik közé keveredett ezzel Orbán?

– Nyilván csupa diktátor és autoriter vezető közé, hiszen a véleményszabadság, illetve a sajtószabadság az egyik legalapvetőbb emberi jog, amelynek korlátozása minden vitát kizáró módon, az emberi jogok megsértését jelenti. 

– Milyen következményei lehetnek ennek?

– Belpolitikai következménye  – gondolom – nem lesz, hiszen már tíz éve tudjuk, hogy Orbán Viktor és kormánya folyamatosan megsérti a vélemény- és sajtószabadságot. Nemzetközileg annyiban lehet következménye, hogy – ha egyáltalán ilyen még létezik – tovább rombolja Orbán Viktornak és kormányának presztízsét. Nyilván nagyon rossz fényt vet rájuk. Arra azért minden demokráciában kényesek, hogy ezek a szabadságjogok épek maradjanak. 

– Ha az RFS látja, hogy „a politikai-gazdasági manővereknek és a Fideszhez, a kormánypárthoz közel álló oligarchák médiavállalkozások megvásárlásának köszönhetően, a Fidesz ma már az ország médiapalettájának 80 százalékát ellenőrzi”,  akkor az EU nem látja? 

– Az EU is pontosan látja, nem hülye. Ez 2010 tele óta pontosan látszik. Persze, azóta még sokat romlott is a helyzet, mert egyre több kormánypárti médiamonopólium és korlátozás született meg.

– Ha az EU is látja, nem zavarja? 

– Látjuk, hogy az EU milyen tehetetlen minden ilyen kérdésben. Ráadásul azért az EU-n belül is mindig vannak Orbán Viktornak szövetségesei. Igaz, hogy csak egy, vagy kettő, de ez elég ahhoz, hogy megakadályozzanak minden érdemi lépést. Igazából én nem láttam az EU részéről sem komoly elszántságot. Amikor valamilyen ügyben kötelezettségszegési eljárás indul, akkor pedig Orbánék végső esetben kicsit kozmetikáznak azon a törvényen, amiért éppen az eljárás indult. Alapvetően ezen a területen a helyzet egyre kilátástalanabb és tragikusabb. Ha az unió ezt nem látja, akkor azt kell mondanom, hogy teljesen alkalmatlan arra a feladatra, amire vállalkozott. Ha pedig látja, és hagyja, akkor rengeteget árt nekünk is, de nem csak nekünk, hanem az egész Európai Uniónak. Hiszen nyilván lesznek olyanok, akik ha látják, hogy ezt lehet csinálni, akkor fogják is csinálni. Különösen ebben a régióban, ahol mi élünk, mert itt mindig akad jelentkező arra, hogy egy kicsit megnyirbálja az emberi jogokat. 

– Mit kellene tennie, mit tud tenni a magyar sajtószabadság érdekében az EU?

– Szerintem az egyetlen dolog, amit tehet, az a támogatások kifizetésének a jogállamisághoz való kötése. De nem csak a korrupcióval kellene összekötni, hanem az összes jogállami normával. Ugyanis ez a kormány semmi másból nem ért. Ha most indítanak egy újabb kötelezettségszegési eljárást, vagy azt mondják, hogy aggodalommal figyelik a helyzetet, az láthatóan a legkevésbé sem érdekli a kormányt. Ráadásul a kötelezettségszegési eljárással is csak velünk, magyar állampolgárokkal tolnak ki, mert amikor fizetni kell, akkor a pénzt nem Mészáros Lőrinc, hanem mi, adófizető állampolgárok fogjuk befizetni. 

– Varga Judit igazságügyi miniszter persze azonnal védelmébe vette a kormányt, Facebook-oldalán azt írta: „a Soros ex machina ismét belendült! Irányított kérdésekkel machináló kamujelentéssel és listákkal próbálják már megint aláásni Magyarország hírnevét a baloldali véleménybuborék szervezetei. A „függetlenobjektív” Riporterek Határok Nélkül által hétfőn közzétett lista Magyarországot úgy próbálja feltüntetni, mint ahol különösen drasztikus módon és kíméletlenül nyomják el a sajtószabadságot”. Magyarul nincs itt semmi különös, tessék továbbmenni…

– Varga Juditnak nincs semmi különös, mert ő egy cinikus karrierista, és nincs olyan dolog, ami nála kiverné a biztosítékot. Vagy legalább elgondolkodna rajta. Ő nem buta nő, pontosan tudja, hogy milyen rendszert szolgál. De szerintem neki még nagyon komoly ambíciói vannak, azt hiszem, a miniszterségnél többre vágyik. 

– A Fidesz ma már az ország médiapalettájának 80 százalékát ellenőrzi…

– Szerintem még többet. Valamilyen közvetett módon, sokkal több orgánum van bekötve a Fideszhez, mint amit szabad szemmel látunk. Ahol mondjuk Köves Slomó szerez tulajdonrészt, ott nyilvánvaló, hogy az áttételesen a kormánypárt befolyása alatt áll. Nagyon zűrös a Népszava anyagi háttere is, tehát én úgy gondolom, hogy több, mint 80 százalék. A 80 százalék az, ami szabad szemmel látható. 

– És, mit tudunk tenni?

– Alapvetően? Elzavarni ezt a kormányt. Az ellenzéki pártoknak pedig – szembesülve ezzel a médiahelyzettel – gyökeresen változtatniuk kell a kommunikációs technikájukon. A jelenlegi médiahelyzet tulajdonképpen a legnagyobb rákfenéje az egész kampánynak, hisz' láthatjuk, hogy azok az emberek, akik folyamatosan a közmédiát hallgatják, nézik, vagy a TV2-t, teljesen más valóságban élnek. Én úgy látom, hogy az ellenzéki pártoknak nem marad más, mint a „door-to-door”, a „háztól házig” kampányolás, szórólapok, és minden fajta személyes kontaktus kiépítése a közösségi médiában és ahol még el tudják érni a választót. Mert jelenleg csak azokat tudják elérni, akiket már nem kell meggyőzni arról, hogy borzalmas, ami itt történik. Ha másokat is el akarnak érni, ahhoz muszáj lenne teljesen új kampányeszközöket bevetni.

– Feltéve, hogy nem jön új járványhullám. Ugyan lehet, hogy nem jön, de a Fidesz mondhatja, hogy itt van…

– Persze, hogy mondhatja, azt mond, amit akar. Most nem mond semmit, pedig nyilvánvaló, hogy ennél óvatosabbnak kellene lenni, mint ami most van. Láthatjuk, hogy Izraelben, Nagy-Britanniában, amelyek Magyarországnál jobban átoltott országok, újra terjed a vírus.

– Csak, hogyha terjed a vírus, akkor itt nem lesz „door-to-door”…

– Igen. Nyilván ezzel is sakkoznak, szeptemberig van most a veszélyhelyzet. Én gondolom, hogy ők nagyon szívesen megakadályoznák az előválasztást, és ez is az elsődleges céljuk. Magyarországon már olyan mértékig eltorzult a hatalmi struktúra, és olyan szinten nem működik az egész jogállam, hogy bármit el tudok képzelni.

– Ha az EU is, mi is tehetetlenek vagyunk, nem tudunk mit kezdeni ezzel az egész helyzettel, akkor Orbán hátra dőlhet, és rendelhet egy kávét?

– Azért az emberek nem elhanyagolható részének nagyon elege van ebből a helyzetből, és bízom abban is, hogy az ellenzéki pártok felismerték, hogy a médián keresztül ők nem tudnak kampányolni. Az EU-ban is azt látom, hogy természetesen nem egységes. Az Európai Parlamentben – ami az európai polgárok által közvetlenül választott egyetlen intézménye az EU-nak – nagyon komoly erőfeszítések történnek annak érdekében, hogy a Fideszt megállítsák, megfékezzék. Az Európai Bizottság és az Európai Tanács az, amelyik finoman szólva, kevés elszántságot mutat. Én úgy látom, hogy egy komoly belső háború alakul ki, mert az Európai Parlament nem akarja tovább tűrni ezt a „labdázgatást” a jogállamisággal.