Vége a Fidesz uralmának, de a rendszer nyomai még mindenütt ott vannak

Szél Bernadett: szükségem volt arra, hogy hátralépjek

Szél Bernadett elmondása szerint nem véletlenül maradt távol az elmúlt időszakban a politikai nyilvánosságtól. A korábbi országgyűlési képviselő úgy fogalmazott, egészségesnek érezte, hogy egy időre eltávolodjon attól a világtól, amelyben korábban élt. Egy politikusi pálya váratlan lezárása ugyanis szerinte komoly egzisztenciális és személyes kérdéseket vet fel: „szembe kellene néznem azzal, hogy a civilegzisztenciámat újra kell építenem”, vagyis újra meg kellett határoznia, milyen munkát és milyen életet szeretne magának.

A 2022-es választási vereség után ráadásul komoly fáradtság tört rá, ezért előbb az energiáit kellett rendeznie. Szél arról is beszélt, hogy 2011-ben szerezte meg a PhD-fokozatát, ám ezt a tudományos pályát nem tudta folytatni, mert 2012-ben bekerült az Országgyűlésbe, ahol teljes figyelmét a politikának szentelte. A visszavonulás időszakában a családjára is több idő jutott, hiszen háromgyermekes édesanya. A politikától való távolságtartás azonban nem jelentette azt, hogy feladta volna az elveit: amikor fontosnak tartotta, megszólalt, illetve bírósági ügyekben is vállalta a szereplést.

A műsorban Szél azt is hangsúlyozta, hogy ma már alapvetően civilként él, és szerinte ebből a pozícióból is lehet „alkotni, harcolni, küzdeni”. A politika számára mindig eszköz volt, nem önmagában vett cél. A beszélgetés résztvevői szerint ráadásul a politikus és a kutató gondolkodása között komoly különbség van: miközben egy politikustól szinte minden témában azonnali, kész válaszokat várnak, a kutatáshoz elmélyülés és hosszabb koncentráció szükséges.

„Nem az számított, hogy ki ért mihez”

A beszélgetés egyik központi témája a Fidesz politikai kultúrájának változása volt. Szél Bernadett belülről is megtapasztalta, hogyan romlott az Országgyűlésben a politikai diskurzus színvonala. Szerinte 2012-ben még létezett valamiféle szakmai vita, szó eshetett például a zöldenergiáról vagy a közmunka foglalkoztatási szerepéről, később azonban ez fokozatosan kikopott a közbeszédből.

Úgy látja, a rendszerben egyre kevésbé az számított, hogy egy politikus milyen szakmai tudással rendelkezik, hanem az, hogy mennyire illeszkedik a hatalomhoz. „Nem az számított rég, hogy ki ért mihez, hanem az, hogy mennyire szervül is a rendszerhez” – fogalmazott. Szerinte idővel az is problémává vált, ha valakiről kiderült, hogy valóban okos, hozzáértő, önálló véleménye van, és azt nyilvánosan is vállalja.

Szél szerint a Fidesz eróziója hosszú folyamat volt, amelynek egyik látványos jele a szakmai diskurzus eltűnése. A jelenséget egy jégkockához hasonlította: egy darabig kívülről még megvannak a határai, belül azonban már zajlik az olvadás, majd egyszer csak hirtelen eltűnik az addigi szilárdság. Szerinte valami hasonló történt a Fidesz politikai rendszerével is.

A műsorban szóba került Orbán Viktor szerepe is. Szél óvatosan fogalmazott arról, hogy a kormányfő politikai pályája valóban lezárult-e, hiszen korábban is előfordult, hogy hosszabb időre háttérbe vonult, majd visszatért. Ugyanakkor szerinte a jelenlegi helyzet már alapvetően más, ezért nem hisz abban, hogy a korábbi forgatókönyv egyszerűen megismételhető lenne. Különösen azért, mert ma már a Fidesz vezető politikusai között is olyan autonóm viselkedés figyelhető meg, amely korábban sokkal kevésbé volt jellemző.

Szijjártó szerepe és a hatalom gépezete

A beszélgetés másik hangsúlyos témája Szijjártó Péter külpolitikai szerepe volt. Szél szerint a külügyminiszter az Orbán-rendszerben valóban jelentős szerepet játszott, de nem abban az értelemben, hogy a magyar diplomáciát erősítette volna. Úgy látja, Szijjártó a Fidesz hatalmi rendszerének és az autokratikus szövetségi kapcsolatok kiépítésének egyik fontos szereplője volt, különösen a kínai és orosz kapcsolatok elmélyítésében.

Éppen ezért szerinte fontos lenne feltárni a külügyminiszter által aláírt szerződéseket, a hozzá kapcsolódó beruházásokat, utazásokat és azok hátterét. „Az összes szerződés, amit ő aláírt, amit ő kijárt, az összes beruházás, amihez köze volt” – ezeket mind meg kellene vizsgálni, ahogy azt is, hogy az útjai pontosan hová vezettek és milyen céllal.

A beszélgetésben Szijjártó korábbi politikusi pályájáról is előkerült egy történet. Marjai Judit felidézte, hogy a Fidesz korai időszakában még nyílt és őszinte fiatal politikusnak tűnt, aki egy beszélgetés során arra a kérdésre, miért vállalja a szóvivői szereppel járó „hazugszerepet”, azt válaszolta: nem akar egyszerűen csak egy ciklusos képviselő lenni. A műsorban ezt úgy értelmezték, hogy már korán felismerte, mennyire meghatározó Orbán Viktor személye és akarata a párton belül.

A résztvevők szerint a Fidesz hatalmi rendszerének egyik lényeges eleme az volt, hogy a vezetés a politikusokat nem egyszerűen pozícióvesztéssel, hanem teljes ellehetetlenítéssel is büntethette. Szél szerint Orbán azt tanította meg a rendszer szereplőinek, hogy „nincs az a magas pozíció, amiből ne lehetne bukni”. Ez a logika később a társadalom szélesebb rétegeiben is éreztette hatását: aki nem a rendszerhez igazodott, annak a nyilvánosságban, a médiában vagy akár a munkában is korlátozottabbak lehettek a lehetőségei.

A beszélgetés végén az internet és a közösségi média szerepe is előkerült. A résztvevők szerint az ellenzéki és civil szereplők számára sokáig kényszerűség volt az online nyilvánosság, mert a hagyományos médiában egyre kevesebb lehetőségük maradt megszólalni. Mire a kormányoldal megpróbálta tudatosan meghódítani a Facebookot és a TikTokot, addigra a másik oldal már jelentős tapasztalatot szerzett az online kommunikációban. Szél szerint ez olyan organikus tudást jelentett, amelyet nem lehetett egyszerűen parancsra, egyik napról a másikra megtanulni.