„Vége a Fidesznek ebben a formában” – Lengyel László szerint új korszak kezdődik Magyarországon

Az életforma szabadsága lett az új politikai erő

Lengyel László szerint a hagyományos baloldal eltűnésének legfőbb oka az volt, hogy hosszú éveken át nem tudta betölteni ellenzéki szerepét. A Tisza Párt felemelkedése végül elszívta a választókat a Demokratikus Koalíció, az MSZP és más baloldali szervezetek mögül, ezzel gyakorlatilag működésképtelenné téve ezeket a pártokat. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a baloldali vagy liberális értékek eltűntek volna a magyar társadalomból.

A politológus úgy látja, a Tisza mögött valójában egy rendkívül erős liberális tömb áll, elsősorban Budapesten és a nagyvárosokban. Ez azonban már nem az SZDSZ vagy a rendszerváltás kori liberálisok világa, hanem egy új típusú szabadságigény. Lengyel ezt „életforma-liberalizmusnak” nevezte. Ennek lényege nem valamely konkrét ideológia vagy identitáspolitikai kérdés, hanem az a követelés, hogy az emberek szabadon dönthessenek saját életükről.

A Pride mellett kiálló tömegek szerinte nem elsősorban szexuális kisebbségek jogaiért vonultak utcára, hanem azért, mert „szabad életformát akarok, és ebben te nem akadályozhatsz meg”. Ebbe a szabadságigénybe beletartozik az oktatás, az egészségügy, a vállalkozás, a karrier és általában az autonóm élet lehetősége. A fiatal generáció Európához akar tartozni, és nemcsak anyagi értelemben, hanem életmódjában és értékrendjében is.

Lengyel szerint éppen ez az a kihívás, amelyre az Orbán-rendszer képtelen válaszolni. „A rendszer ráült a társadalom nyakára és főleg a fiatalok nyakára, akik ezt nem bírták” – fogalmazott. Különös történelmi iróniának nevezte, hogy Orbán Viktor fiatal politikusként maga is ugyanezzel a szabadságvággyal lépett fel a nyolcvanas évek végén.

A közgazdász egyenesen nemzeti tragédiának nevezte, hogy abból a nemzedékből, amely gyors európai felzárkózást ígért Magyarországnak, végül egy olyan politikai rendszer nőtt ki, amely szerinte legalább húsz évet vett el az ország fejlődéséből. Úgy véli, a Fidesz vezetői ma sem értik vereségük valódi okát, mert nem érzékelik saját arroganciájukat, kioktató stílusukat és a fiatalokat sértő politikai magatartásukat.

Mi jöhet a Fidesz után?

A beszélgetés egyik központi kérdése az volt, hogy vajon létezhet-e élet a Fidesz után a magyar jobboldalon. Lengyel László szerint a párton belül jelenleg két markáns irányzat figyelhető meg. Az egyik az Orbán Viktor köré szerveződő személyi párt, amely egyre inkább radikális jobboldali irányba sodródik, és természetes szövetségesei között a patrióták európai csoportját, illetve akár a Mi Hazánkat is elképzelhetőnek tartja.

Ez azért veszélyes, mert ha a Tisza Pártban csalódó választók nem találnak demokratikus jobboldali alternatívát, könnyen a szélsőjobboldal felé fordulhatnak. Lengyel szerint erre több európai példa is akad, a német AfD-től a brit Reform UK-ig.

Ugyanakkor a Fideszben szerinte létezik egy mérsékeltebb, polgári szárny is. Ide sorolta többek között Navracsics Tibort, Gulyás Gergelyt vagy Cser-Palkovics Andrást. Ezek a politikusok véleménye szerint alapvetően Európa-pártiak, és megfelelő körülmények között visszatérnének ahhoz a mérsékelt konzervatív politikához, amely egykor a Fidesz egyik meghatározó identitása volt.

Lengyel úgy véli, nem kizárni kellene ezeket az erőket a politikából, hanem lehetőséget teremteni számukra az önálló megszerveződésre. Ezt nevezte „melonizációnak”, utalva Giorgia Meloni olasz miniszterelnök példájára, aki egy posztfasiszta gyökerű pártot tudott fokozatosan az európai konzervatív fősodor felé terelni.

A politológus szerint akár a Fidesz egykori „polgári párt” identitása is alapja lehetne egy új jobbközép formációnak. Mint fogalmazott, „a kizárásos technika félelmetes”, mert könnyen egyetlen domináns politikai erő kialakulásához vezethet, miközben a szélsőjobboldal tovább erősödik.

Európa visszafogadná Magyarországot

A beszélgetés második felében Lengyel László az Európai Unióval és Ukrajnával kapcsolatos kérdésekről beszélt. Szerinte az Orbán-kormány legsúlyosabb Európa-ellenes lépése nem a Brüsszel-ellenes plakátkampányokban, hanem Ukrajna támogatásának akadályozásában mutatkozott meg.

Az Európai Unió számára különösen érzékeny volt, hogy Magyarország rendre vétókkal nehezítette az Ukrajnának szánt támogatások elfogadását éppen akkor, amikor az Egyesült Államok szerepének visszaszorulásával Európának kellett átvennie a segítségnyújtás terhét. Lengyel szerint ez nem pusztán ukrán ügy, hanem Európa biztonságának kérdése.

Úgy látja, Orbán Viktor hosszú időn át abban bízott, hogy a nagyhatalmak – Vlagyimir Putyin, Hszi Csin-ping és Donald Trump – közötti egyensúlyozással Magyarország különleges pozíciót nyerhet. A politológus szerint azonban ez a stratégia tévesnek bizonyult, mert figyelmen kívül hagyta Európa biztonsági érdekeit.

Ezzel szemben a Tisza Párt győzelme szerinte azt az üzenetet küldte Európának, hogy a magyar társadalom nem akar orosz befolyási övezetbe kerülni, hanem egyértelműen az európai integráció mellett áll. Ennek eredményeként az Európai Unió politikai bizalmat szavazott Magyarországnak, amikor elvi megállapodás született a befagyasztott uniós források felszabadításáról.

Lengyel szerint az európai intézmények lényegében előlegezték a bizalmat az új magyar vezetésnek, abban reménykedve, hogy valóban végrehajtja a szükséges jogállami és intézményi reformokat. Ennek egyik legfontosabb eredménye lehet az egyetemek nemzetközi programokba való teljes visszatérése, az Erasmus és a Horizont-programok újbóli megnyitása.

A közgazdász úgy fogalmazott: Európa ma már más szemmel néz Magyarországra, mint néhány évvel ezelőtt. Míg korábban gyanakvással figyelték az országot az Orbán-rendszer tartós támogatása miatt, most ismét megjelent a bizalom. „Elkezdtek bennünket szeretni” – mondta Lengyel, aki szerint ez nem a politikai elitnek, hanem a magyar társadalomnak szóló gesztus. A kérdés már csak az, hogy Magyarország képes lesz-e élni ezzel a történelmi lehetőséggel.