Veres János: Orbán idején nem volt esély az uniós pénzekre

Politikai megállapodás született, de a pénz még nem érkezett meg

Veres János szerint félrevezető leegyszerűsítés azt állítani, hogy Magyarország már „hazahozta” az uniós forrásokat, ugyanakkor szerinte lényeges fordulat történt az elmúlt napokban. A volt pénzügyminiszter úgy fogalmazott: az Európai Bizottság és a magyar miniszterelnök közötti megállapodás azt jelenti, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén Magyarország ismét hozzáférhet a számára korábban befagyasztott uniós támogatásokhoz.

A beszélgetés során Veres hangsúlyozta: az elmúlt három évben Magyarországnak gyakorlatilag nem volt reális esélye arra, hogy az agrártámogatásokon kívül más uniós pénzekhez hozzájusson. Most azonban – mint mondta – létrejött egy politikai szándék mindkét fél részéről. „Ezt lehet úgy értelmezni, hogy a szorompó felemelkedett” – fogalmazott, ugyanakkor hozzátette: ez még nem azonos a pénzek automatikus megérkezésével.

Szerinte a változás egyik legfontosabb eleme, hogy az Európai Bizottság immár nem elvi akadályként tekint a magyar támogatásokra, hanem teljesíthető feltételekhez köti azok folyósítását. A volt miniszter arra is emlékeztetett, hogy az Európai Unió korábban 27 mérföldkövet fogalmazott meg a magyar demokratikus és jogállami viszonyokkal kapcsolatban, amelyek teljesítését a források előfeltételévé tette.

Veres úgy látja: ma már csak viszonylag kevés, ugyanakkor jelentős horderejű változtatás szükséges ahhoz, hogy a források ténylegesen lehívhatóvá váljanak. Ezek közül kiemelte a közérdekű vagyonkezelő alapítványok – közismert rövidítéssel a KEKVA-rendszer – átalakítását.

Átalakulhat az alapítványi modell, visszakerülhet állami vagyon

A volt pénzügyminiszter hosszasan beszélt azokról az alapítványokról, amelyekbe az elmúlt években jelentős állami vagyont helyezett át a kormány. Mint mondta, ezeknek két fő típusa létezik: az egyetemi és a nem egyetemi alapítványok.

Az egyetemek esetében Veres szerint kompromisszum körvonalazódik Brüsszel és Budapest között. Elmondása szerint az Európai Bizottság elfogadta, hogy nem szükséges szeptember elsejéig véglegesen lezárni az új működési modell kialakítását, így idő marad arra, hogy az egyetemek szenátusaival közösen dolgozzák ki a jövőbeni rendszert.

A volt miniszter szerint szinte biztos, hogy a jelenlegi struktúra nem marad fenn. Úgy fogalmazott: a későbbiekben „bizonyosan nem fideszes komisszárok fognak életük végéig egy alapítvány kuratóriumában ülve irányítási jogot gyakorolni az egyetem fölött”. Hozzátette ugyanakkor: azt még nem lehet tudni, pontosan milyen modell váltja fel a jelenlegi rendszert.

A nem egyetemi alapítványok esetében azonban gyorsabb változásokra számít. Példaként a mezőhegyesi agrárvagyont említette, ahol több tízezer hektárnyi föld, állami ingatlan és jelentős gazdasági vagyon került alapítványi kezelésbe. Veres szerint ezeknek az alapítványoknak egy részét szeptemberig meg kell szüntetni.

A folyamatot nem csupán technikai átalakításként értelmezte, hanem egyfajta „vagyonvisszaszerzés” kezdeteként is. Szavai szerint itt olyan állami vagyonelemekről van szó – földekről, részvényekről, ingatlanokról –, amelyek korábban közvetlen állami tulajdonban voltak, és most ismét állami kezelésbe kerülhetnek vissza.

Súlyos költségvetési helyzet, nehéz döntések előtt az ország

A beszélgetés egyik hangsúlyos része a magyar gazdaság és költségvetés állapotáról szólt. Veres János egyértelműen kijelentette: jelenleg nem vállalná újra a pénzügyminiszteri feladatot, mert rendkívül nehéz helyzetben van az ország.

„Nagyon rossz gazdasági helyzetben van az ország. A költségvetés ehhez képest még rosszabb helyzetben van” – fogalmazott. Véleménye szerint hamarosan eljön az a pillanat, amikor a pénzügyi vezetésnek nyíltan ki kell mondania: nem jut forrás minden korábban tett ígéret teljesítésére.

A volt miniszter szerint a magyar társadalomnak is türelmesnek kell lennie, mert a költségvetési realitások nem teszik lehetővé valamennyi vállalás gyors végrehajtását. Bár konkrét példákat nem említett, utalt arra, hogy szerinte több korábban meghozott irracionális döntésből is ki kellene hátrálnia a kormánynak.

A pénzügyminiszteri szerepről azt mondta: minden kabinetben létezik egyfajta belső feszültség a költekezési szándékok és a fiskális korlátok között. Megfogalmazása szerint míg a kormányfő gyakran „osztogat”, a pénzügyminiszter feladata a visszafogás és annak kimondása, hogy mire nincs elegendő pénz.

Veres szerint a mostani megállapodás legfontosabb eredménye, hogy akár 16,4 milliárd eurónyi forrás előtt nyílhat meg az út. Ugyanakkor hangsúlyozta: ezek nem szabadon elkölthető költségvetési pénzek, hanem célhoz kötött támogatások.

Első lépésként Magyarországnak be kell nyújtania a módosított helyreállítási tervet (RRF), amely meghatározza, mire fordítaná a támogatásokat. A volt miniszter szerint olyan területek kerülhetnek előtérbe, mint a közlekedésfejlesztés, az energiahálózat megerősítése vagy az aszály elleni vízgazdálkodási beruházások.

Úgy vélte, a támogatások nemcsak a fizetési mérlegre és a befektetői bizalomra lehetnek kedvező hatással, hanem a gazdasági növekedést is élénkíthetik. Mint fogalmazott: az első negyedéves szerény növekedés elsősorban fogyasztásbővülésből fakadt, hosszabb távon azonban beruházási fordulatra is szükség lesz, amelyet az uniós források segíthetnek elő.

A beszélgetésben szóba került a migrációs bírság kérdése is. Veres szerint a napi egymillió eurós büntetés megszüntetése az egyik legfontosabb következő feladat, különösen azért, mert Magyarország már több milliárd eurónyi támogatást veszített el a levonások miatt. Úgy látja, a probléma kezelhető olyan eljárási megoldásokkal, amelyek egyszerre felelnek meg az európai elvárásoknak és nem eredményeznek tömeges bevándorlást.

A műsor végén arra a kérdésre, hogy a beszélgetés után újra kedvet kapott-e a pénzügyminiszteri munkához, Veres János rövid választ adott: „Nekem előtte se volt, és most sincs kedvem.” Ugyanakkor hangsúlyozta: aki most ezt a feladatot végzi, rendkívül nehéz és nagy felelősséggel járó munkát vállal Magyarország jelenlegi gazdasági helyzetében.