„Vigyázó szemünket” Amerika helyett inkább Európára vessük

„Szárnyaló perspektívák” érzékelhetők a kormányzat oldaláról, ugyanakkor tart a nemzetközi elszigetelődés – sőt, ellehetetlenülés – az európai közösség és a demokratikus berendezkedésű államok irányából a másik oldalon. Így értékeli a magyar gazdaság helyzetét az egykori pénzügyi államtitkár és a KSH volt elnöke. Szerinte a magyar gazdaság már 2022 második félévében recesszióba került, és a folyamatok a múlt év egészében is zsugorodást eredményeztek. Az idei évre 4 százalékos növekedést tervezett a kormány, az országgyűlés 2023 nyarán fogadta el az erre a dinamikára alapozott büdzsét, amelynek már akkor sem volt semmilyen realitása. A költségvetési törvény azután már januárra irreálissá is vált, de jellemző a kormányzati gazdaságpolitika irányítóinak realitásérzékére, hogy figyelmen kívül hagyják azt a folyamatot, miszerint, a 2022-es választást követő kilenc negyedévből hatban már csökkent a gazdaság teljesítménye az előző negyedévhez képest, s ez folytatódott az idén is. A harmadik negyedévben ismét technikai recesszióba kerültünk, ezzel a magyar gazdaság teljesítménye a 2022. évi alatt marad. Ebben a helyzetben jelentette be a kormány a 21 pontos gazdaságpolitikai akciótervét, amely 3-6 százalékos jövő évi gazdasági növekedésre épül. Ennek realitása még az idei 4 százalékos kormányzati várakozásét sem éri el.

Mindebben – Katona Tamás értékelése szerint – a nemzetközi gazdasági folyamatoknak is szerepük lehet. Továbbra is bizonytalanság jellemzi a világgazdaságot, ugyanakkor az idei nemzetközi gazdasági adatok a vártnál némileg kedvezőbbek. Változatlanul súlyos politikai kockázatok veszélyeztetik a növekedést: több mint két éve tart és súlyosbodik Oroszország Ukrajna ellen kirobbantott háborúja, amelynek befejezésére belátható időn belül remény sincs. Geopolitikai feszültségek jelentek meg a Közel-Keleten is, ami hatással lehet a globális energiaellátásra, valamint az energiaárakra. A Nemzetközi Valutaalap szakértőinek őszi prognózisa szerint a globális gazdaság 2024-ben és jövőre is 3,2 százalékkal bővülhet, ez a várakozás 0,3 százalékponttal meghaladja a szervezet tavaly őszi prognózisban jelzett mértéket. Az IMF szakértő gárdája a fejlett gazdaságok növekedési előrejelzését 2024-re 1,8 százalékra emelte, és 2025-ben is ezt a növekedési ütemet várja. 

A kormány az idén nem nyújtotta be szokása szerint nyár elején a költségvetési törvényjavaslatot az Országgyűlésnek, azt november közepére tervezi azzal a meglepő indokkal, hogy „békeköltségvetésnek szánják, a jövő évben a magyar gazdaságpolitikát az amerikai elnökválasztás általuk remélt eredményének függvényében alakítják”. Az elnökválasztás eredményére már nem sokat kell várni, de Katona Tamás ennek fényében is fontosnak tartja megjegyezni: az októberi prognózis szerint az Egyesült Államok bruttó hazai terméke az idén 2,8 százalékkal, míg jövőre várhatóan 2,2 százalékkal haladhatja majd meg az előző évit. Ez alapvetően meghatározza majd a januárban hivatalba lépő új elnök gazdasági lehetőségeit, és alighanem kihatással lesz az USA Európai Unióval kapcsolatban követett gazdaságpolitikájára is.

Vethetjük mi „vigyázó szemünket” Washingtonra, hirdethetünk gazdasági semlegességet, ahogyan azt a miniszterelnök a közelmúltban kifejtette, a magyar gazdaság jövő évi mozgásterét alapvetően az uniós kapcsolataink fogják meghatározni – figyelmeztet a professzor. Az unió egyesített GDP volumene 2024-ben 1,1 százalékkal, a jövő évben 1,6 százalékkal emelkedhet, míg ugyanezek a mutatók az eurózónában 0,8 illetve 1,2 százalékosak lehetnek. Nagy Márton miniszter az idei gyengécske teljesítményünket igyekszik a német gazdaság számlájára írni, de az IMF feltételezése szerint e tekintetben jövőre sem táplálhatunk vérmes reményeket. A német gazdaság az idei stagnálást követően, jövőre 0,8 százalékkal bővülhet. Az orosz–ukrán háború miatti energia-áremelkedés, továbbá az export beszűkülése súlyosan érintette a német gazdaságot: a bruttó hazai termék – szezonálisan és naptárhatás kiszűrésével számított adatok alapján – 0,2 százalékkal nőtt az előző negyedévhez, ugyanakkor 0,2 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest. 

Visszatérve a hazai kilátásokra, Katona Tamás úgy látja, a kormány által változatlanul erőltetett „magasnyomású gazdaság” nem fogja tudni teljesíteni a jelenlegi elvárásokat. 2026-ban ismét választások lesznek, a kormánypártok politikai hegemóniája megrendülni látszik, az elképzelt osztogatást akadályozhatja a magas államháztartási hiány. Az idei költségvetésben szereplő 2,9 százalékos deficit nem tartható, a várható hiány 5 százalék felett lesz. A kormány a kommunikációban ugyan igyekszik bagatellizálni az európai uniós források elapadását, de valójában ez alaposan leszűkíti majd a mozgásterét már jövőre is. Az eddig bejelentett, és a csak az „említés szintjén” körvonalazott intézkedések egy része költségvetési forrásokra épít, jelentős részük a bankok által nyújtandó hitelkedvezményekre támaszkodik. Ez utóbbiak is természetesen – legalább részben – államháztartásból finanszírozandó kompenzációt igényelnek, miközben az intézkedések egy része kimondottan inflációt gerjeszt. 

Úgy tűnik az „ezer eurós minimálbér” és az „egymillió forintos átlagjövedelem” már szinte a bejelentést követő napokban „pontosításra” szorult. Eleve hiba volt, hogy a közgazdasági tényezőktől függetlenül került a közvélemény elé. A közgazdász professzor úgy látja, hogy már maga a felvetés is könnyen elindíthatja az ár-bér spirált. De ha elfogadják az Országgyűlésnek a napokban benyújtott adómódosító csomagot is, amelyet Semjén Zsolt jegyzett, és bizonyos adók kulcsát évente az árindexszel fogják valorizálni, az is nagyot emel az infláción. Különösen akkor, ha az MNB vezetésében jövő márciusban esedékes váltás után újra a kormányzati irányítás lesz a domináns, és a realitásoktól elrugaszkodik az alapkamat, amely kiválthatja a forint további leértékelődését. 

Katona Tamás szerint komoly kockázata van annak is, hogy az uniós források elapadását, az eddig bejelentett kormányzati költekezési szándékot, és az ezzel összefüggésben a tartósan fennálló magas államháztartási hiányt már most is negatívan értékelik a hitelminősítők. Az ország szuverén adósbesorolásának esetleges leértékelése kritikus helyzetet teremthet a magyar fizetőeszköz gyengülésében, és tovább drágítja az államháztartás külső finanszírozását, valamint növeli a bruttó államadósságot. 

A már említett 21 pontos gazdaságpolitikai akcióterv lakhatást segítő célkitűzései a professzor szerint is egy súlyos társadalompolitikai kérdést próbálnak enyhíteni, de a kormány nem erről az oldalról közelíti meg az elképzelést, hanem a gazdaság felpörgetését tekinti célnak, miként ezt meg is fogalmazták az indoklásban. A nyugdíjpénztári megtakarítások felszabadítása lakásvásárlásra, lakáshitel törlesztésre, sőt, bármilyen jelzáloghitel törlesztés céljából, ellentmond az észszerű társadalompolitikai céloknak. Különösen a hosszabb távú megtakarítási hajlandóságot, az öngondoskodás szándékát csökkenti, amit a kormány a tízes évek elején már amúgy is komolyan megtépázott a magánnyugdíj-pénztári vagyon alkotmányellenes elvételével.

A lakásépítés évek óta siralmas helyzetén csak komplex intézkedésekkel, gyakorlatilag egy teljesen más családpolitikával lehetne segíteni. Mivel azonban a jelenlegi kormányzati politika csak azokat a családokat támogatja, amelyek arra nincsenek rászorulva, az elképzelés kudarcát jól mutatja, hogy míg a 2010 előtti 8 évben átlagosan évi 39 ezer lakás épült, addig 2010 óta eltelt 14 évben csupán összesen 15 500!

Az utóbbi évek gazdasági száma azt mutatják, hogy a GDP növekedését négy-öt éve a fogyasztás vezérelte. 2022-ben, az országgyűlési választások előtt a kormányzat politikai céljait szolgáló döntéseket hozott, rendkívül nagy pénzosztásba kezdett. A kiáramlás hatása még 2023-ban is érződött, de azután folyamatosan csökkenni kezdett a fogyasztás. „A KSH tavasszal készült jövedelmi felvételének adatai már látványosan tükrözik azt a sok ellentmondást, amelyek 2010 óta az életszínvonal alakulását befolyásolják. A múlt évben érzékelhetően csökkent a lakosság reáljövedelme, és tovább romlott az egyébként is nehéz körülmények között élő családok helyzete" – állapítja meg Katona Tamás az idei augusztus-szeptemberi gazdasági folyamatokról készült elemzésében.