Víz- és energiaválság: súlyos örökséget hagyott maga után az Orbán-kormány
A víz- és energiaválság már nem távoli veszély, hanem a mindennapokban érzékelhető valóság – hangzott el a KlikkTV Egyenleg című műsorában, ahol Lendvai Ildikó és Horn Gábor arról beszélt, hogy a kormányzat hosszú éveken át nem fordított kellő figyelmet a tudományos előrejelzésekre, miközben olyan döntések születtek, amelyek tovább növelték az ország kiszolgáltatottságát. A két politikus szerint a mostani helyzetben nemcsak a vízgazdálkodást és az energetikát kell újragondolni, hanem az egész agrárstruktúrát és részben az életmódunkat is.
„Drámai” helyett súlyos örökség
A beszélgetés kiindulópontja az volt, hogy Magyar Péter drámainak nevezte az Orbán-kormány örökségét, amely szerinte a víz- és energiaválság kialakulásához is hozzájárult, miközben a parlamentben az ellenzéket pánikkeltéssel vádolták. Lendvai Ildikó szerint a „drámai” kifejezés inkább alulértékeli a helyzet súlyosságát. Úgy látja, Magyarország komoly bajban van, amit az időjárás, az aszály és az energiatermelés körüli problémák is egyértelműen jeleznek.
A politikus különösen élesen bírálta azt a kommunikációt, amely rémhírterjesztésként kezeli a válságra való figyelmeztetést. Szerinte könnyű légkondicionált autóból és szigetelt lakásból beszélni a 38–40 fokos hőségről, miközben az ország jelentős részén sem a lakóépületek, sem a közművek nincsenek felkészítve a megváltozott körülményekre. A vízhiány szerinte nem pusztán abból fakad, hogy kevés a víz Magyarországon, hanem abból is, hogy az elmúlt másfél évtizedben nem történt meg a szükséges közműfejlesztés. A rezsicsökkentés politikája mellett ugyanis szerinte a közműszolgáltatók nem tudtak megfelelő összegeket fordítani a hálózatok korszerűsítésére, miközben jelentős mennyiségű megtisztított ivóvíz is elfolyik a leromlott rendszerekben.
Horn Gábor szerint ugyanakkor nemcsak a jelenlegi hőség miatt kell aggódni. A felelősség szerinte azért is súlyos, mert a kormányzat évtizedek óta rendelkezésre álló tudományos figyelmeztetéseket sem vett kellően komolyan. Felidézte a Vásárhelyi-tervet, amely a 2002 és 2008 közötti időszakban a víz Magyarországon tartását, víztározók kialakítását és a vízgazdálkodás átalakítását célozta. Mint mondta, a folyamatot 2010 után leállították, és azóta sem történt meg az ország vízmegtartó képességének megfelelő fejlesztése.
Horn szerint különösen súlyos, hogy miközben már évekkel ezelőtt is léteztek figyelmeztetések, a kormányzati kommunikáció sokáig úgy tett, mintha Magyarországot nem fenyegetné komoly vízválság. A politikus ezt nem egyszerűen cinizmusnak vagy hozzá nem értésnek, hanem „végtelen felelőtlenségnek” nevezte. Szerinte éppen ezért különösen visszás, amikor azokat bélyegzik rémhírterjesztőnek, akik a kialakult helyzetre figyelmeztetnek.
Az Alföld és az agrárium is átalakulás előtt áll
Lendvai Ildikó szerint a mostani válság egyik legfontosabb tanulsága, hogy Magyarország agrárstruktúráját is át kell gondolni. Nem lehet arra építeni, hogy az ország változatlan éghajlati körülmények között folytathatja a korábbi mezőgazdasági termelést. Az aszály és a hőség már most olyan földterületeket érint, ahol a kukorica vagy a napraforgó termésében komoly veszteségek várhatók.
A politikus szerint a helyzet nem oldható meg egyik napról a másikra, de éppen ezért kellene már most elkezdeni a hosszú távú munkát. Először meg kell oldani, hogy több víz maradjon az országban, majd azt is meg kell vizsgálni, milyen gazdasági tevékenységek tarthatók fenn biztonságosan a megváltozott éghajlati viszonyok között. Szerinte Magyarország időjárási és mezőgazdasági szempontból egyre inkább úgy viselkedik, mintha „jó néhány szélességi körrel délebbre” helyezkedne el.
Horn Gábor ehhez kapcsolódva arról beszélt, hogy az alkalmazkodás elkerülhetetlen. Szerinte nem az a kérdés, hogy vissza lehet-e fordítani minden folyamatot, hanem az, hogy milyen gyorsan képes az ország alkalmazkodni. A génkezelés kérdését is ebbe a körbe sorolta, miközben hangsúlyozta: az emberiség már ennél sokkal nagyobb akadályokat is képes volt leküzdeni. Úgy vélte, nem lehet tovább abból kiindulni, hogy „ez minket nem érint”, mert a vízválság és az aszály már Magyarországot is közvetlenül érinti.
A megoldások között a víz helyben tartását nevezte az egyik legfontosabb feladatnak. Külföldi példákat is említett, köztük Dél-Olaszországot, ahol kisebb vízgyűjtők segítségével próbálják megtartani a lehulló csapadékot. Magyarországon ezzel szemben korábban kiterjedt csatornahálózat működött, amelynek jelentős része a rendszerváltás utáni évtizedekben eltűnt vagy használhatatlanná vált. Horn szerint a vízgazdálkodás újjáépítése nem feltétlenül igényel különleges technológiai csodát, viszont következetes és hosszú távú állami politikát igen.
A mezőgazdaság mellett az iparfejlesztés irányát is újra kell gondolni. Lendvai szerint a nagy vízfogyasztású akkumulátorgyárak tovább nehezíthetik a helyzetet egy olyan országban, ahol egyre komolyabb vízhiánnyal kell számolni. Felidézte azt a korábbi érvelést is, amely az akkumulátorgyárak vízigényét a Duna vízhozamához viszonyította, ám szerinte az ilyen összehasonlítás félrevezető, mert figyelmen kívül hagyja, hogy a folyó vize továbbhalad, miközben a helyben felhasznált víz nem áll ugyanúgy rendelkezésre.
Paks 2, napenergia és a Fidesz kommunikációs stratégiája
A beszélgetés másik fontos témája az energiaválság és Paks 2 jövője volt. Horn Gábor szerint a mostani helyzet azt mutatja, hogy többféle energetikai megoldást kell egyszerre számításba venni. A napenergia területén például szerinte az elmúlt években jelentős előrelépés történt, de az energiatárolás és a hálózat fejlesztése nem követte megfelelő ütemben a napelemek terjedését. Ma már az energiahálózat sem minden esetben képes befogadni a keletkező többletenergiát.
A Paks 2 beruházásával kapcsolatban Lendvai Ildikó arra hívta fel a figyelmet, hogy a beruházás megtervezésekor még lett volna lehetőség olyan hűtési technológia választására, amely kevésbé tenné függővé az erőmű működését a Duna vízállásától. A hűtőtornyos megoldás ugyan drágább lett volna, de szerinte egy több ezer milliárdos beruházásnál ezt a szempontot is figyelembe kellett volna venni. A kérdés azért is vált különösen aktuálissá, mert a vízhiány az erőművek működését is korlátozhatja.
Horn szerint az energiaválság arra is megtanította az embereket, hogy saját megoldásokat keressenek. A lakossági napelemtelepítések robbanásszerű növekedését pozitív példának tartja, ugyanakkor szerinte az államnak most az a feladata, hogy az egyéni kezdeményezéseket megfelelő hálózati és tárolási infrastruktúrával támogassa. Az energetikai rendszernek ugyanis nemcsak termelnie kell az áramot, hanem képesnek kell lennie annak tárolására és visszatáplálására is.
A műsor végén a két politikus a Fidesz kommunikációs stratégiáját is elemezte. Horn Gábor szerint érthető, hogy a kormánypárt a megmaradt szavazótábor egyben tartására törekszik, és ennek része lehet az a kommunikáció, amely folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy az új kormány rosszul végzi a dolgát. Szerinte azonban a stratégia egy ponton önellentmondásossá válhat, hiszen ha a jelenlegi kormányzat minden válságjelenséget az új vezetés nyakába próbál varrni, miközben a problémák egy része évtizedek óta ismert, az könnyen hitelességi problémákat okozhat.
Lendvai Ildikó szerint ráadásul éppen most lett volna lehetőség arra, hogy a Fidesz a politikai érdekein túlmutató együttműködést kezdeményezzen. Úgy vélte, válsághelyzetekben a társadalomban mindig megjelenik az igény valamilyen nemzeti összefogásra, még akkor is, ha teljes politikai egyetértés természetesen nem lehetséges. Szerinte a lakosság már azzal is bizonyította alkalmazkodóképességét, hogy szükség esetén képes volt visszafogni a fogyasztását. Éppen ezért úgy látja, a kormány számára politikailag is kedvezőbb lett volna, ha ahelyett, hogy minden figyelmeztetést támadásként kezel, azt mondja: a helyzet súlyos, és az ország érdekében most mindenkinek együtt kell működnie.
