Völner után Varga következik?
„Valakinek holnap le kell mondani hivataláról” – éneklik az István, a király című rockmusical egyik legismertebb dalában. Valaki, aki már nem valaki, vagyis, Völner már lemondott. Valakinek, aki még mindig valaki, vagyis Varga Juditnak, szintén le kell mondania.
Völner Pált, az Igazságügyi Minisztérium államtitkárát hivatali vesztegetéssel vádolja az ügyészség. S bár az államtitkár tagadja, hogy bűnös lenne, ilyen körülmények között nem tudja ellátni a munkáját. Márpedig fontos munkája van, Varga Judit igazságügyi miniszter után ő a törvényesség második legfontosabb őre, rá lőcsölte a miniszter asszony a megfigyelések engedélyezését (is).
A mostani botrány előtt november közepén írtunk Völner Pálról, amikor az őt a Pegasus-botrányról kérdező újságírók elől menekült. „Önök azt hazudják, hogy nincs szabad sajtó, ehhez képest itt vannak. Önökkel én nem állok szóba” - közölte akkor saját erkölcsi felsőbbrendűségének tudatában Völner államtitkár. Mostanra le kellett szállnia a magas lóról.
Ami pedig, bennünket illet: alig egy hónappal később fel van adva a lecke azoknak, akik érdeklődnek a közélet dolgai iránt és próbálnak a kulisszák mögé látni, hogy megfejthessék, mi miért történik Orbán Viktor NER-nek elkeresztelt boszorkánykonyhájában.
A Polt Péter vezette hivatal gyanúja szerint ugyanis az államtitkár alkalmanként 2-5 millió forint vesztegetési pénzt fogadott el a Bírósági Végrehajtói Kar azóta letartóztatott elnökétől, hivatali ügyek elintézése (értsd: eltussolása) fejében. Normális üzemmenetben, vagyis, működő demokráciákban nem volna nehéz megérteni, hogy mi történt. Valaki felnyomta Völner államtitkárt, az ügyészek nyomozni kezdtek és arra jutottak, hogy Völner államtitkárt megvesztegették.
Nálunk azonban jó ideje nincsenek normális viszonyok, a Polt vezette ügyészség számos Fidesz-közeli elkövetőt futni hagyott, több gyanús ügyben nyomozást sem indított, vagy ha mégis, azokat igen hamar lezárta, mert megállapította, hogy nem történt bűncselekmény.
Völner esetében azonban úgy tűnik nem állnak meg itt, különben nem hozták volna nyilvánosságra, hogy mivel vádolják a most lemondott államtitkárt. Völner valamiért rossz fiú lett, valakinek talán nem intézett el valamit, az is lehet, hogy elővigyázatlan volt, és ezért kell most bűnhődnie. Többet kért a kelleténél, kihagyta a buliból azokat, akiknek szintén járt volna a jussból, esetleg akarva-akaratlanul rálépett valakinek a tyúkszemére.
Mindezek persze csak feltevések, és mint mindenkit, Völner Pált is megilleti az ártatlanság vélelme. Márpedig ő tagadja az ellene felhozott vádakat, igaz, mi mást is tehetne, most még ez a dolga.
Érdekesebb viszont Völner főnökének, Varga Juditnak a személye. A futballhoz értő – 37-et tud dekázni – miniszter asszonynak tudnia kellett Völner viselt dolgairól. Az államtitkár személyével és bűnös tevékenységével kapcsolatos szóbeszédek bizonyára hozzá is eljutottak, talán beszélt is vele ezekről. Lépnie kellett volna a miniszternek, tisztázni a helyzetet, és szükség esetén megválni korrupt beosztottjától.
Varga Juditnak holnap le kell mondani hivataláról. Már ma is megtehette volna, de holnap sem késő.
