Vörös Imre: az Alaptörvény nem Playboy magazin, hogy körbelengje a szexualitás!

– Professzor úr, mit szól ahhoz, hogy a héten újra módosítják az alkotmányt, amely már tartalmazza, hogy az anya nő, az apa férfi?  

– Ez az alaptörvény a világon az első, amely fontosnak tartja tisztázni. Legalábbis nem ismerek olyan alkotmányt, amely erre időt pazarol. Egyébként én már a negyedik módosítása óta nem is veszem komolyan a gránitszilárdságú alaptörvény módosításait. Nem is szabad, hisz hatályba lépése óta eltelt nyolc év alatt kilencszer módosították. Az alkotmány nem arra való, hogy napi politikai érdekeket szolgáljon. 

– Sehol a világon nem akadt olyan kormány, amely szerette volna tisztázni, hogy az anya nő, az apa férfi? 

– Ez a képtelenség még senkinek nem jutott eszébe. Ismerek néhány alkotmányt, de ilyesmiről még csak nem is hallottam. De még olyat sem, hogy belevésték volna az alkotmányba, hogy védik a gyerek születési neméhez való jogát. Ez a nem-változtatást lenne hivatott tiltani, ami szememben kóros viszonyulás a szexualitáshoz. Lassan az egész alkotmányt átlengi a nemiség, mintha az alkotmányozó elfelejtené, hogy nem egyházi botrányokról ír, vagy Playboy magazint szerkeszt. Van ebben némi aberráció, nekem már az is gyanús, ha valaki mindenkit túlharsogva, erőszakosan buzizik.  

– Ráadásul Szájer melegorgiája, Kaleta pedofil botránya, vagy Borkai szextúrája után ez nem is hozhat politikai hasznot egy önmagát kereszténydemokratának valló kormánynak. Alkotmányjogilag van ennek értelme? 

– Semmi, semmi az ég világon. A gyermek születéskori nemének védelmét is kár beleírni az alaptörvénybe, mert nincs ilyen jog. Egyszerűen nem létezik születéskori nem védelméhez való jog! Létezik viszont az emberi méltósághoz való jog, de az épp az ellenkezőjét biztosítja, tehát a születéskori nem megváltoztatásának jogát.   

Tehát mindkét alaptörvény módosítási szöveg a nemiség körül forog, s ha egy ilyen előfordul, akkor ott már az alkotókkal is lehet valami probléma. Kérdésének további részére nem válaszolnék, kérem, kerüljük a napi aktualitást. Az alkotmány elvben évtizedekre határozza meg egy nemzet életét, napi ügyekről beleirkálni ostobaság.  

– Professzor úr, természetesen tiszteletben tartom az aktuálpolitikát érintő kérését, de nehéz napi vonatkozások nélkül arról beszélni, hogy a kormány megváltoztatná a közpénz fogalmát is. Ezután nem kéne minden fillérről számot adni, ami az ellenzék szerint szentesítené a lopást. Mit szól hozzá? 

– Valószínűleg nagyon bosszantotta a kormányt, hogy a legfőbb bírói fórum, a Kúria 2017-ben hozott egy döntést az úgynevezett tao-pénzekkel kapcsolatban, amelyben a sportcélra átengedett összegeket közérdekű adatoknak minősítették. Ugyanis közpénz felhasználásának minősül, ha tíz-, vagy százmilliárdos adót az állam nem szed be a költségvetésbe, hanem a futball-egyesületek lényegében ellenőrzés nélkül használják fel.  

– Erről tájékoztatást sem adtak, egészen a Kúria ítéletéig. Gondolja, hogy újra el akarják titkolni, hogy mennyi megy focira? 

– Ezt nem tudom, de a lényege az ítéletnek az, hogy a „közpénz” jelleg nem szűnik meg attól, hogy az állam az egyesületeknek, vagy másnak kedvezményt ad. Tehát ez „közérdekű” adatnak minősül, amiről be kell számolni akkor is, ha valaki tao-címen megkapja. Valószínűleg ezen a nyilvánosságon akar a kormány változtatni azzal, hogy közpénznek csak az állam bevételét tekintik. 

– Hasonló volt a helyzet az MNB alapítványok körül, amikor a kivitt pénzt nem lopásnak minősítették, hanem Kósa Lajos szellemes jogelméleti fejtegetése alapján: a milliárdok elvesztették a közpénz jellegüket. De a bíróság nem értékelte Kósa szellemi erőfeszítéseit. Az alaptörvény módosítása után ezt a pénzt is zajtalanul el lehet lopni? 

– Igen, mert a közpénz többek között az állam bevétele és kiadása, és a bevételek felhasználása. Ma még. Ha változik az alaptörvény, akkor lezárul a kutakodás a jegybank milliárdjai után. Tehát a mai, bűnösnek számító gyakorlatot beleírják az alaptörvénybe. 

Tudja, ez engem a rosszízű „itt a piros, ott a piros” játékra emlékeztet, ilyesmit azonban a faluszéli kocsmában szoktak játszani, amíg a csalókat alaposan fel nem pofozzák. Vagyis az a véleményem, hogy a csalást nem erkölcsös az alaptörvénybe írni. 

– Végül az alaptörvény tervezett módosítása szól a különleges jogrendről is, amelyből eddig hatféle létezett: rendkívüli állapot, szükségállapot, megelőző védelmi helyzet, veszélyhelyzet, terrorveszélyhelyzet, váratlan támadás. Ebből a módosítás után marad három. Járvány idején kell ezzel foglalkozni? 

– A különleges jogrendet teljesen újra írja a 9. alaptörvény módosításra benyújtott javaslat. Ez a téma nagyon fontos, mert ma a járvány idején is kihirdetett veszélyhelyzetben élünk, amikor a kormány szinte mindent megtehet. 

Azt is tudni kell, hogy június óta egyben egészségügyi válsághelyzetben is élünk, ezzel a kormány alkotmányt sért, mert ezt az esetet az Alaptörvény nem tartalmazza. Ezen akar változtatni az alkotmányozó, de olyan módon, hogy a létező alkotmányból kiiktatja a korlátozó rendelkezéseket.

– Egészen pontosan mire gondol, professzor úr? 

– A ma is érvényben lévő veszélyhelyzetet a kormány csak elemi csapás, vagy ipari szerencsétlenség esetén hirdetheti ki. Ez tehát járványra nem vonatkozik, tehát szeretném jelezni, hogy a tavasz óta kihirdetett „veszélyhelyzet” alaptörvény-ellenes lépés volt, és a mostani is az. 

– Ebből következően, minden kormányzati lépés alkotmánysértő volt?  

– Bizony, valamennyi alkotmánysértő. Ezt a helyzetet igyekszik korrigálni a 9. módosítás, amely az említett ipari szerencsétlenséget, vagy elemi csapást csak példának említi. De azt mondja, hogy minden élet-, vagy vagyonbiztonságot fenyegető „súlyos esemény” esetén bevezethető. Ez azonban olyan tág értelmezésre ad lehetőséget, hogy tulajdonképpen a kormányt teljhatalommal ruházza fel. A súlyos eseménykategóriába ugyanis bármi belefér, tehát a hatalom sokkal könnyebben kihirdetheti a veszélyhelyzetet. Így nem kell majd a parlamenttel, felhatalmazási törvénnyel bíbelődni.  

– Marad a hadiállapot, ami egyértelmű, illetve a veszélyhelyzet mellett a szükségállapot. Ez alatt mit kell érteni? 

– Nézze, a szükségállapotot a mostani helyzetben élet-, és vagyonbiztonságot tömeges mértékben veszélyeztető, súlyos, erőszakos cselekmények esetén hirdetheti ki az országgyűlés. Mégpedig akkor, ha ezeket a cselekményeket fegyveresen követik el. 

A 9. alaptörvény módosítás azonban kihúzta az „erőszakos” és a „fegyveres” szót, tehát marad a tömeges mértékben veszélyeztető jogellenes cselekmény. Ilyen esetben lehet majd szükségállapotot bevezetni. Ez tehát szinte a végletekig kitágítja a kihirdetés határait.  

És ami még ennél is veszélyesebb: ma még a honvédséget szükségállapot esetén is csak akkor lehet bevetni a civil lakosság ellen, ha a rendőrség alkalmazása erre nem elegendő. Az új javaslatból azonban ezt a feltételt már kihúzták, amelyből következik, hogy szükségállapotban a katonaságot bármikor be lehet vetni a magyar állampolgárok ellen.  

– Nem túloz, professzor úr? 

– Nem, egyáltalán.  

– Gondolja, hogy valamilyen lázadásra, hatalomellenes megmozdulásra, vagy ne adj’ Isten, valamiféle forradalomra számít a kormány? 

– Azt nem tudom, de tény, hogy ha elfogadják a 9. alkotmánymódosítást, akkor a honvédséget bármikor fel lehet használni az országban. De azt már korábban is elmondtam önnek, hogy a hatalom a katonaság könnyebb bevethetősége irányába igyekszik eltolni az alaptörvényt.  

– Nem lehet, hogy mindez csak félreérthető látszat, amit a parlamenti vitában tisztázhat a kormány és ellenzéke? 

– Ne felejtse el, hogy a honvédelmi törvényt is módosították a nyáron, s abba már benne van, hogy a különleges jogrendben a honvédséget fel lehet használni. Ami ellentmondott annak, hogy az Alaptörvény még az tartalmazta, hogy katonaságot csak szükségállapotban, és csak akkor lehet bevetni, ha a rendőrség nem elegendő. Ha ezt valóban kihúzzák az Alaptörvényből, akkor a honvédségi törvény lesz az irányadó, tehát a katonaság bármikor bevethető lesz a civilek ellen.  

– Gondolja, hogy az sem véletlen, hogy egyre több helyre katonákat vezényelnek, kórházak vagy vállalatok élére, esetleg kijárási tilalom ellenőrzésére?

– Itt már semmi sem véletlen, minden kormányzati lépés nagyon átgondolt, és arról szól, hogy félelmet keltsenek, az emberek pedig megszokják, hogy az a „normális”, ami nem normális, vagyis bárhol felbukkanhatnak fegyveresen katonák, a társadalom pedig itt áll puszta kézzel. A kormány úgy látszik, akár a fegyveres erőszak alkalmazására is elszánta magát hatalma megtartása érdekében.

– Ha jól tudom, az alaptörvény módosítását már a héten el akarták fogadni, de úgy tűnik, a „Szájer-ügy” bezavart, ezért csak a jövő héten kerül a parlament elé. Ha igaz mindaz, amit ön mond, akkor az ellenzék miért hallgat? 

– Engem is meglep, hogy az ellenzék szó nélkül tudomásul veszi, hogy a különleges jogrendet újraírják. Mintha az ellenzéki politikusok figyelmét tökéletesen elkerülte volna ez a tény. Talán el sem olvasták a 9. alaptörvény módosítási javaslatát. 

– Pedig, ha igaz, amit mond professzor úr, akkor legalább az ellenzéki szakértőknek meg kellett volna már szólalni. 

– Én úgy gondolom, hogy az a trükkje a dolognak, hogy a kormány bedobta ezt az „anya nő, az apa férfi” gumicsontot, és az ellenzék ezt rágcsálja. A valóban súlyos változtatás a közpénz jogi kategóriájának leszűkítése, illetve az, hogy különleges jogrendben a honvédség bevetésének korlátait kiiktatják az Alaptörvénynek nevezett alkotmányból. Ez lesz a lényeges!