Vörös Imre: üzenet Európának, Orbán Viktor diktatúrájáról

Vörös Imre alkotmánybíró ezúttal egész Európa figyelmét kívánja felhívni arra, hogy Orbán Viktor korlátlan időre szerez teljhatalmat, amire a vírusjárvány kiváló alkalmat ad! Erről a jogtudós korábban a Hírklikknek is nyilatkozott, jelezve, hogy a kormány rendkívül veszélyes útra lépett. A felhatalmazási törvény elfogadása óta a Die Welt egy interjút közölt Varga Judit magyar igazságügy miniszterrel, aki álhírnek minősített minden olyan bírálatot, amely a kormányt diktatúrával vádolja. Vörös szerint azzal, hogy Varga álhírnek, illetve az európai liberálisok véleménydiktatúrájának minősíti a kritikát, azzal egész Európát félrevezeti. Az Európai Parlament a héten újabb vitát tart az ügyben, ebből az alkalomból közöljük Vörös Imre akadémikus érvelését, amelyben az uniós képviselőknek üzen, hogy ne dőljenek be Varga Judit igazságügy miniszternek:

Minthogy jelen esetben egy különleges jogrendre, szükségállapotra vonatkozó törvényről van szó, óvatosan közelítem meg a kérdést. A törvény megítélésének egyetlen mértékadó szempontja kizárólag a szöveg. A miniszter asszony állásfoglalása azonban inkább politikai propagandához hasonlít, semmint a szabályozás részletes elemzéséhez. Mint jogtudós – aki az Alexander von Humboldt-Alapítvány egykori ösztöndíjasaként Németországnak és a németeknek sokat köszönhet – kötelezettnek érzem magam arra, hogy a jogi szabályozást és annak jogpolitikai hátterét röviden megvilágítsam.

A felhatalmazási törvény jogi alapja a magyar Alaptörvény 53-54. cikkei, amelyek egyedül a kormányt jogosítják fel az úgynevezett veszélyhelyzet kihirdetésére és megszüntetésére. Más állami szerv közreműködésére tehát nincsen szükség. A kihirdetett veszélyhelyzet alatt, a kormány rendeleteket alkothat, amelyek azonban az Alaptörvény 53. cikke szerint, csupán 15 napig maradnak hatályban. Ha fenn kívánják tartani ezek hatályát ezen túlmenően, az Országgyűlésnek felhatalmazási törvényt kell alkotnia. A márciusban elfogadott felhatalmazási törvény ennek az országgyűlési felhatalmazásnak az időbeli vége tekintetében 8. §-ában a következően rendelkezik: „E törvény hatályvesztéséről a veszélyhelyzet megszűnésével az Országgyűlés dönt.” . Mint említettük, a veszélyhelyzet megszűnéséről azonban egyedül a kormány dönt – más szóval: az Országgyűlés a felhatalmazási törvényt csak a kormány engedélyével és ennek megfelelő megszüntető döntését követően helyezheti hatályon kívül. Melyik parlamentáris demokráciában lehetséges az, hogy a parlament a saját maga által alkotott, ráadásul felhatalmazási törvényt csak a felhatalmazott beleegyezésének előzetes beszerzése után helyezheti hatályon kívül? „A veszélyhelyzet akkor fog megszűnni, amikor a veszély már nem áll fenn.”, véli a miniszter. A miniszter által felhozott ezen „objektív” kritérium formáljogilag kétségtelenül összhangban van a törvény 8. §-ával és az Alaptörvény általánosan megfogalmazott 53.-54. cikkeivel. Objektívnek azonban semmiképpen sem tekinthető. A kormány a veszélyhelyzetet akkor fogja megszüntetni, amikor ezt helyesnek tartja. A veszélyhelyzet megszüntetése sokkal inkább a kormány szubjektív mérlegelésétől, és ezzel a kormányzati önkénytől függ.

Varga miniszter asszony tehát homályban hagyja a pozitív alkotmányjogi helyzetet, és annak összefüggéseit. Elhallgatja, hogy az Országgyűlés lemondott a felhatalmazási törvény hatályon kívül helyezésének jogáról a kormány javára. És a ködösítés folytatódik: valójában az Országgyűlés a felhatalmazást bármikor visszavonhatná, megszüntethetné, véli. A törvény 3. §-a valóban szabályozza az Országgyűlés azon lehetőségét, hogy egyes megalkotott rendeletek tekintetében a felhatalmazást visszavonja. Az egész törvényre vonatkozó visszavonási lehetőségről azonban – ahogyan ezt Varga miniszter állítja – szó sincs. Minthogy a felhatalmazási törvény változatlanul hatályban marad, a kormány az éppen annullált rendelettel tartalmilag megegyező – csak új számmal ellátott – rendeletet hozhat. A visszavonási lehetőség tehát nem egyéb, mint egy szépségflastrom a megtévesztő propaganda szolgálatában. Ennek megfelelően, megdöbbentő a miniszter állítása, mely szerint a törvény 3. §-ába foglalt – az egyes rendeletekre vonatkozó, és jogilag irreleváns – „visszavonási” lehetőség „sokkal erősebb garancia, mint egy határozott időre szóló törvény”. Látható: az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésébe foglalt, a hatalmi ágak elválasztását előíró szabály, mint a jogállamiság fundamentális garanciája – amely az egyéni szabadság védelmét biztosítja – Magyarországon már nem létezik. Az Országgyűlésnek a felhatalmazási törvény hatályon kívül helyezése tekintetében létrehozott alárendelt helyzete lényeges pontokon sérti a magyar Alaptörvény alapelveit.

Másrészt: a miniszter – az igazságügyi terület őrzőjének szerepéből kiesve – arra utal, hogy egyes, most meghozott veszélyhelyzeti rendeleteket az Országgyűlés a veszélyhelyzet megszűnése után azonos tartalommal „rendes” törvények formájában fogja kodifikálni. Ez további aggodalomra ad okot. Ilyen módon, Magyarország jogrendszere az állandósult veszélyhelyzet állapotába fog kerülni? Meddig fogják még az Európai Unió és tagországai mindezt tétlenül szemlélni, és tartózkodni az európai értékek megvédésétől? Jó reggelt, Európa! Kéretik felébredni!