Az újbolsik miatt van romokban az egészségügy
Legalábbis a Bayer Show vendégeként megnyilvánuló Takács Péter egészségügyi államtitkár szerint, aki azt a gondolatát osztotta meg a műsor nézőivel, hogy „aki az egészségüggyel kapcsolatba kerül, alapból nincs jól, hiszen rosszul érzi magát, mert beteg. Ott már a rossz közérzethez csak egy kicsi kell, hogy indulattá formálódjon. Általában ezek az újbolsik ezekre mennek rá, hogy az elégedetlenségből indulatot kovácsoljanak.”
Takács amúgy a kórházi várólistákkal kapcsolatban is megengedőbb, mint a betegek. Azt elismerte, hogy „átlagosan lehet nagyon nagy eltérés” a várakozási időben, de szerinte csak akkor, ha a beteg „nagyon ragaszkodik egy adott orvoshoz”, vagy nem hajlandó egy másik városban csináltatni a műtétét, holott erre „minden lehetőség adott”. Takács szerint a hosszú várakozási idő leginkább az ellenzéki önkormányzatok által fenntartott szakrendelőkben fordul elő, mégpedig nem véletlenül: egy „tudatos akció” része, hogy rosszabbnak állítsák be az egészségügyet.
Megvannak hát az egészségügy bajainak okozói: a rossz hangulatban lévő betegek, valamint a kormány munkáját ellehetetleníteni kívánó ellenzéki önkormányzatok. Ők minden baj forrásai, ha nem lennének, például mindenki egészséges lenne, vagy csak a mindig mindennel elégedett fideszes törzsszavazók betegednének meg, akkor senki nem panaszkodna az áldatlan állapotokra.
Zárójelben jegyezzük meg, hogy szerencsére Bayer Zsolt már nem beteg. Nemrégiben még az volt, ő maga mondta, hogy amikor néhány héttel ezelőtt Tusványosra autózott, a nyolc órás úton egyfolytában ment a légkondi, ezért arcidegzsábát kapott. Lebénult a fél arca, beszélni sem tudott, de most már minden jó, van mimikája és a beszéde is visszatért.
Orbán Viktor nem nevezte néven az egészségügyben érzékelhető nehézségek felelőseit, sőt, amikor a kötcsei találkozóra érkezve, sokak meglepetésére nem vonult el gőgösen a rá váró sajtómunkások elől, hanem mintegy negyedórán át válaszolt a kérdéseikre, kifejezetten optimistának mutatkozott. „Minden évben megyünk előre az egészségügyben is, természetesen nem értünk a munka végére” – mondta Orbán, aki vissza is kérdezett az újságíróknak: „a magyar kormány egészségügyért felelős államtitkára egy volt kórházigazgató, őt akarják kioktatni egészségügyből hőmérőkkel? Viccelnek?”
Amúgy, amit Takács államtitkár elővezetett, tudniillik, hogy a bajok forrása nem a kormánynál, hanem az ellenzék aknamunkájában keresendő, egyáltalán nem újkeletű. 2022 februárjában, néhány héttel az országgyűlési választások előtt az akkor még létező Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) értelmezése szerint valójában nem a tanárok kezdeményezték a tiltakozásokat és a sztrájkot, hanem a baloldali ellenzék. A minisztérium egyértelműen a baloldal kampányakciójának tartotta a pedagógussztrájkot. Szerintük arról volt szó, hogy „közeledik a választás, a baloldal ismét kampányakciókra akarja felhasználni a pedagógusokat, és a pedagógus-szakszervezetek vezetői sajnálatos módon erre hajlandóak is a gyermekek és szülők kárára.”
Az EMMI illetékesei még azt is tudni vélték, hogy a sztrájk szervezői (vagyis, a szakszervezetek) „a három hónapja zajló sztrájktárgyalások előtt Gyurcsánynéval (sic!) egyeztettek, és nem a megegyezés, hanem a politikai hangulatkeltés a céljuk”. Az akkor még Kásler Miklós vezette minisztérium minden bizonnyal abból a feltevésből indult ki, hogy a tanároknak eredetileg nem volt semmi problémájuk. Elégedettek voltak az életükkel, a jövedelmi viszonyaikkal, a számukra felkínált életpálya modellel, úgy érezték, hogy nem a nemzet napszámosai, hanem megbecsült tagjai a társadalomnak. Eszükbe nem jutott volna, hogy másképp is lehetne, élvezték, hogy rengeteg a szabadidejük, alig tudtak mit kezdeni vele. Már minden színházi előadást láttak, a mozit is unták, az összes könyvet kiolvasták, az egzotikus, drága turistahelyeken pedig annyiszor jártak, hogy a könyökükön jött ki. Ebbe az idilli képbe rondított bele a baloldali ellenzék, miután körbejárták az iskolákat, találkoztak a tanárokkal, a diákokkal, és a szülőkkel, és telebeszélték a fejüket azzal, hogy nekik nem jó. Addig győzködték őket, míg azok, ha nem is könnyen, de végül beadták a derekukat, és elhitték, hogy nekik nem jó.
Valami hasonló zajlik most az egészségügyben is. Nem az a gond, hogy nem jut pénz WC-papírra és folyékony szappanra, kevés az orvos, valamint az ápoló, hanem hogy az ellenzék vezette önkormányzatok keresztbe tesznek a kormány jobbító szándékának.
A megoldás, már amennyiben elfogadjuk Takács államtitkár okfejtését, egyszerűbb, mint gondolnánk: nem az egészségügybe kell pénzt fektetni, hanem a baloldali önkormányzatokat rávenni arra, hogy győzzék meg a betegeket: nincs semmi baj az egészségüggyel, az, hogy a nagy nyári hőségben kibírhatatlan a meleg a kórtermekben, a műtőkben pedig nem lehet operálni, kizárólag a baloldali ellenzék, vagyis – Takács államtitkár míves megfogalmazásában – az újbolsik miatt van.
