Európai jólét, magyar valóság
„A jólét meghatározása nem egyszerű. Az országok jólétét még nehezebb összehasonlítani. Az anyagi jólét mérhetőbb, de összetett marad. A vásárlóerő-paritáson (PPP) alapuló, egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztást (AIC) széles körben használják a háztartási anyagi jólét mutatójaként. Az Eurostat szerint az AIC magában foglalja „minden olyan árut és szolgáltatást, amelyet a háztartások használnak, függetlenül attól, hogy azokat közvetlenül a háztartások, a kormány vagy a nonprofit szervezetek vásárolták-e meg és fizették-e ki". A luxemburgi lista élén, míg Magyarország és Bulgária a legalacsonyabb. 2023-ban az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás vásárlóerő-standardban (PPS) kifejezve a bulgáriai és magyarországi uniós átlag 70 százalékától a luxemburgi 136%-ig terjedt, az uniós átlag pedig 100 volt a 27 tagállamban.” (www. euronews.com)
Ez azt jelenti, hogy a háztartások anyagi jóléte Luxemburgban 36 százalékkal haladta meg az EU-átlagot, Magyarországon és Bulgáriában pedig 30 százalékkal volt alacsonyabb az uniós átlagnál. Kilenc ország regisztrált az EU-átlag felett. Ezek közé tartozott Luxemburgon kívül Németország (119 százalék), Hollandia (119 százalék), Ausztria (114 százalék), Belgium (113 százalék), Dánia (108 százalék), Franciaország (106 százalék), Svédország (106 százalék), ill. Finnország (105 százalék).
1. Az IMD Versenyképességi Világközpont aktuális versenyképességi rangsorában Magyarország – 67 ország gazdaságának összehasonlításában – az 54. helyen áll. A rossz helyezési szám és a tendencia azt igazolja, hogy a magyar gazdaság rossz irányba halad: Magyarország nyolc helyet rontott a 2023. évi eredményéhez képest. (2022-ben még a 39. helyet foglaltuk el a listán.) Ebben a világ-rangsorban Dánia a 3., Írország a 4., Svédország a 6., Hollandia a 9., Finnország a 15., Belgium a 18., Luxembourg a 23., Németország a 24., Ausztria a 26. Ezzel a világgazdasági – nem EU – szintű versenyképességi helyezési szám felsorolással mindössze annyit akartam bizonyítani, hogy a versenyképes európai gazdaságok polgárai a háztartási fogyasztás tekintetében is az élbolyhoz tartoznak.
2. Az eladósodott magyar állam és a folyamatosan hiánnyal küzdő központi költségvetés nem tud elegendő forrást biztosítani a közszolgálatban dolgozó kb. 1 millió ember javadalmazására, ezért aztán ez a széles alkalmazotti réteg – az alulfizetettsége miatt – nem képes nagy mennyiségű és megfelelő színvonalú fogyasztásra. Az üzleti szférában sem túl rózsás a helyzet, mivel a hazai mikro- és kisvállalkozói szférában sok a minimálbéres dolgozó, illetve a garantált bérminimumon foglalkoztatott munkavállaló. Hiába emelkedtek a nominális - és reálbérek 2024-ben, a 2022-es és 2023-as inflációs sokkot még nem heverte ki a magyar társadalom. Sokan banki adósságaikat és közüzemi tartozásaikat fizették ki a realizált többletjövedelemből és nem a kiskereskedelemben költötték el a pénzüket. A lakosság pénzügyi tartalékok korábban kimerültek és ebből eredően sokan annak feltöltésére fordíthatták az esetleg megmaradó anyagi forrásaikat.
3. Nézzünk körül a fogyasztás adóztatása területén is: magyar általános áfa-kulcs a legmagasabb Európában, ami feltétlenül elgondolkodtató. Terjedelmi korlátok miatt most csak közelben lévő országok áfa-kulcsait tüntetem fel. Kezdjük a V4 -el: Szlovákia 20 százalék (10 százalék); Csehország 21 százalék (15 százalék); Lengyelország 23 százalék (5 százalék/8 százalék); Magyarország 27 százalék (5 százalék/18 százalék). A határos országokban: Ausztria 20 százalék (10 százalék); Románia 24 százalék (5 százalék/9 százalék); Horvátország 25 százalék (13 százalék) és Szlovénia 22 százalék (9,5 százalék). Hazánkban ehhez még a bolti kiskereskedelemben többletként átlagosan 4 százalékos ágazati különadót is hozzá kell számítani, ami szintén nem serkenti háztartások fogyasztását.
4. Magyarországon nyugdíjban és nyugdíjszerű ellátásban 2,4 millió polgár részesül, ez hazánk lakosságának pontosan az egynegyede. Az elmúlt csaknem másfél évtizedben ezeknek a juttatásoknak az emelése jelentősen elmaradt a munkabérek növelésétől, aminek az (is) lett az eredménye, hogy az időskorú generáció nagyobb hányadát gyakorlatilag kizárták a háztartási fogyasztás dinamizálásának lehetőségéből. Az EU jóléti statisztikájában kimutatott utolsó helyezésünknek egyik oka az, hogy 14 év alatt az ország lakossága 25 százalékának – az időskorúaknak – szinte alig érzékelhetően javult a reálpozíciója.
A valamikori viszonylagos magyar jólét elmúlását az is igazolja, hogy az európai háztartások fogyasztása alapján készített jóléti rangsorban most először kerültünk a szégyenteljes utolsó helyre. Sovány vigasz, hogy Bulgáriával holtversenyben.
A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2024. július 20-i adása itt nézhető meg:
