Bátorságpróba a hatalom árnyékában

„Ne legyetek bátortalanok, bátorak legyetek!” Ezt, az azóta szállóigévé nemesedett felhívást címezte főiskolásokból és egyetemistákból álló hallgatóságának néhány éve Mészáros Lőrinc. Hasonló gondolat hatotta át Orbán Viktornak a Digitális Polgári Körök első országos találkozóján elmondott beszédét is, még ha régi barátjának és nem strómanjának emelkedett irodalmi stílusát nem is tudta – akarta – utánozni.   

De a bátorságról sok szót ejtett, tekintettel arra, hogy az eseményre meglepően sok fiatalt sikerült beszervezni. Nyilvánvalóan ezzel is jelezni kívánták, hogy napjaink magyar ifjúsága nem csak azokból az ifjakból áll, akik koncerteken és egyéb nyári eseményeken a „mocskos Fidesz” jelszó skandálásával hívták fel magukra a figyelmet. A láthatóan zsúfolásig megtelt Papp László Sportarénában jelen lévőknek eszükbe sem jutott még csak „macskás fadíszt” sem kiabálni, ehelyett a többséggel együtt lelkesen tapsoltak a miniszterelnöknek.

Egyúttal megtudhatták tőle, hogy napjainkban „intellektuális, politikai és személyes bátorságra” is szükség van. Hiszen szembe kell szállniuk Brüsszellel, valamint azokkal, akiket az uniós vezetés a következő választáson a magyar nép nyakára akarna ültetni, továbbá az adóssághegyekkel, a migránsok tömegeivel, az utcai erőszakkal és a háború egyre sötétebb árnyaival. Mindez akkor válna realitássá, ha a nép ellenségei győznének. Szerencsére a magyar fiatalok ebben a szembeszállásban nincsenek egyedül, harcukat egy olyan tapasztalt vezető irányítja, mint Orbán Viktor.

Vagyis az az ember, aki már eddig többet tett ezért a hazáért, mint korunkban bárki más. Szerénysége persze tiltaná, hogy ezzel dicsekedjen, de aki jól figyelt a beszédére, az kiolvashatta belőle ezt. Emlékeztetett rá, hogy 1990-ben „már megcsináltak egy rendszerváltást”. Természetesen többes szám első személyben mondta, de aki akarja, felidézheti, hogy Orbán Viktor lényegében egymaga űzte ki a szovjeteket hazánkból, s ugyanígy nyilvánvaló, hogy a rendszerváltásban is elévülhetetlen szerepe lehetett. Mondta is, hogy akkor azt gondolta, megcsinálták, jöhet az egyszerű és unalmas kormányzás. Azzal az aprósággal pedig ne törődjetek, bátorságra készülő magyar fiatalok, hogy a Fidesznek annak idején nyolc évet kellett várnia, amíg egyáltalán kormányra került, azt is úgy érte el, hogy megvezette a kisgazdákat, majd az első négyéves ciklusát újabb nyolc év szünet követte.

Az idő megszépíti – netán lyukacsossá teszi – az emlékeket. „Álom, álom, édes álom, ember tervez, Isten végez” – mondta a miniszterelnök, amikor felidézte, azt hitte, „elég lesz egy nagy átrendeződés, egy óriási vihar, elég lesz egy ügyes manőver a kormányostól és a legénységtől, aztán nyugodt vizek, növekedés és gyarapodás”. De a mesének itt még nem volt – nem lehetett – vége, hiszen nem azért trombitáltak össze egy egész sportcsarnoknyi embert, hogy a magyarok sorsának szerencsétlenségén búslakodjanak.

Sőt, hiába a múlt ezernyi búja és baja, valamint hiába a jelenlegi brüsszeli vezetés próbálkozásai, ahogy a költő mondja – akit a szónok most nem idézett – „a magyar név megint szép lesz”. Vagyis „naggyá tesszük Magyarországot” – jelentette ki Orbán Viktor és a nyomaték kedvéért még oda is írták a szónoki pulpitusra. A recept pedig az – folytatta –, „ha magyarnak születtél, a győzelem az, ha képes vagy megváltoztatni a mások által rád mért, a mások által neked szánt sorsot”.

Ilyen egyszerű ez. Egyre csak gyarapodik a Harcosok Klubja, mind többen lesznek a Digitális Polgári Körökben, október 23-ára még egy újabb Békemenetet is el tud képzelni a miniszterelnök (és ha ő el tudja képzelni, az a szervezőknek felér egy paranccsal). Mindez természetesen a szeretet és összefogás jegyében. A szónok nem mulasztotta el megjegyezni, hogy megtörték „a gyűlöletet építő globalista hálózat monopóliumát” és véget vetettek „a hazaszerető magyarok kiszolgáltatottságának”. Majd hozzátette – ha valaki elfelejtette volna –, hogy „igaz ügyet” szolgálnak.

A bátorságra szólított fiatalok talán még nem emlékezhetnek rá, hogy 2002-ben többek között azért vesztette el a választást a Fidesz – és Orbán Viktor --, mert későn ébredtek. Csak az első forduló után kezdték el a hívek mozgósítását és az nem bizonyult elegendőnek. Azóta már átalakították a választási rendszert is, megszűnt a második forduló, de ami lényegesebb: időben kezdik a mozgósítást. Már most igyekeznek biztosítani, hogy minden szavazójuk – és a bizonytalanok is – elmenjenek majd jövő tavasszal az urnákhoz. Nyilván jól tudják, hogy az utóbbi 15 év kormányzati teljesítménye erősen kikezdte vonzerejüket. Bevetnek tehát mindent, hogy meghosszabbíthassák uralmukat.

Meg is mondta Orbán Viktor – miközben a szeretetről papolt –, hogy élezniük kell a kardokat is. A bátorságot a jelek szerint valódi harc közben kell bizonyítani.