Korrupciós lelki Tízparancsolat

Hofi Géza (1936-2002) szerint „A korrupció az, amiből mi kimaradunk.” Ezen persze kacarászunk, de ez halálosan komoly kérdés, mert régóta tudjuk, hogy „a hatalom korrupcióra hajlamosít, a teljhatalom teljes korrupcióra hajlamosít” (John Dalberg-Acton 1834-1902), és hogy „az elnyomás minden korrupció gyökere” (Abd Al-Rahman Al-Kawakibi 1855-1902).

A korrupció minden egészséges emberben bűntudatot ébreszt, még akkor is (talán), ha rendszeresen részt vesz benne. Lelki szempontból profi módon csak úgy lehet korrupt az ember, ha minimálisra csökkenti az ellentmondást a tudott „helyes” és az általa „megvalósított helytelen” magatartás között. Azaz minimalizálnia kell a kognitív disszonanciát. Ehhez komoly önismereti munka szükséges, ami egy tucat hamis, bár némi valóságtartalommal rendelkező tartóoszlopon nyugszik.

Íme a sikeresen korrupt ember lelki Tízparancsolata:

Egy: „mindenki ezt csinálja.” Ez igaz is, ha a „mindenki” és az „ezt” fogalmát megfelelő tartalommal tölti fel az ember. Ez persze csak úgy lehetséges, hogy másokat ostobának, élhetetlennek tekint, és az erkölcstelen cselekedetet pedig a normális hétköznapi működés részének. 

Kettő: „én is megérdemlem, nem csak más.” Igen, így van, feltéve ha a mások fogalma alatt csak a korrupt embereket értjük.

Három: „én csak csekély mértékű dolgot fogadok el.” Mihez képest, tessék mondani? Ilyenkor az ember kialakít az elméjében egy képet a még éppen bocsánatos korrupciós értékről, ami persze hétről hétre növekedni fog. 

Négy: „ez a rendszer amúgy is rossz, semmit nem számít már az én esetem.” Na igen, tipikus „kis-nyilas” gondolkodás, amire amúgy sokan hajlamosak, ha éppen nem őket üldözik.

Öt: „nem ártok én ezzel senkinek, sőt!” Itt a „senki” fogalmát kell jól kialakítani, hogy ez az érv is könnyen csússzon. 

Hat: „most élek, az alkalom kihagyhatatlan.” A gondolat első fele kétségtelenül igaz, a második részének megélt igazsága attól függ, hogy az alany mit tekint fontos „alkalomnak” az életében.

Hét: „attól, hogy visszautasítom, semmi nem változik”. Haladó szintű korrupt képesség esetén ez a gondolat is könnyen szervül, noha egyértelműen valótlan az állítás.

Nyolc: „ahogy eddig mindenki, én is megúszom”. Ez a tétel csak azokon a helyeken tud igazán érvényesülni, ahol nagyüzemi korrupció zajlik, mint például hazánkban.

Kilenc: „mindenki tudja mindenkiről mit tesz, ezért kisegítjük egymást”. Ez is egy erős motiváció lehet a maffiaállamok esetében, némi hátrány, hogy nem lehet kilépni a rendszerből.

Tíz: „az ügy érdekében teszem”. Ez egy olyan morális relativizálás, amibe a környezetpusztítástól kezdve az emberölésig minden belefér, ezért ezt az önszuggesztiót a lelkiismeret emlékével sem rendelkező profi korruptak alkalmazhatják komolyabb veszély nélkül. 

A későn ébredőknek összeírtam azokat a területeket, ahonnan naponta kapni híreket a korrupcióról. Ilyenek a közbeszerzések, önkormányzati ügyek, politikai elit luxus-ügyei, kinevezések, mindenféle privatizáció, egészségügy, kampányok, gazdasági „verseny”, hivatalnokok, pályázatok és így tovább. Ebből kiderül, hogy a korrupció számára az a környezet ideális, ahol nincs független ellenőrzés és hiányzik az elszámoltathatóság. Ez pedig ott alakulhat ki, ahol a jogállamiság elgyengül (megszűnik), a közszférában általános az alulfizetettség, a politikában a hatalmat összevonják, és ezáltal egy kör monopolhelyzetbe kerül, a pénzmozgások követhetetlenek, kiépül egy kivételezett gazdasági kör, a hatalmat kézben tartó klientúra lojalitás alapon szerveződik, szociális egyenlőtlenségekkel terhelt az ország. Mindezt nagyban segíti, ha kulturális (történelmi) szempontból az érintett nép számára hétköznapi dolog korruptnak lenni, a szívességek, kapcsolatok rendszerére bízni az ügyek elintézését.

Korruptnak lenni tehát nem könnyű az elején, és sokat segít az embernek, ha maga az állam is az. A helyzet csak egy irányból változtatható meg: 2026 után egy tiszta állam felépítésével törekedjünk arra, hogy nagyon nehezen válhassanak az emberek profi korrupttá, és ne legyen elég számukra megnyugtatásként a Tízparancsolatuk.