Buzik, kocsmák, asszonyságok…
Úgy lehetett ez, mint hajdan Horn Gyulával. Azt mesélték: az akkori miniszterelnök, némi népszerűségi pontokért cserébe – no meg persze pártja választási győzelme érdekében – hirtelen felindulástól vezettetve megígérte, hogy a nyugdíjasok a jövőben nem pusztán a tömegközlekedést használhatják ingyen, a repülőn is díjmenetesen utazhatnak.
Akkor még létezett a Malév, Horn pedig az el nem foglalt helyeket szánta a szépkorúaknak. Illetve nem pontosította, mire is gondol, de a fáma szerint mindenki fogta a fejét, erről ugyanis szó sem volt. A hely ihlette az ötletet, ami persze egyáltalán nem volt kidolgozva, még átgondolva sem. Az illetékesek hónapokig küzdöttek a megoldásért, amiből aztán nem lett semmi.
Orbán valahogy így rántotta elő a nyugdíjasok zöldségvásárlási kedvezményét; a szakemberek azóta sem tudják igazán, miként oldják meg ezt a problémát. De valamit tenni kell, ha már egyszer a Főnök ezt így bejelentette, és – lássuk be – Orbán Viktor nem Horn Gyula, fogalmazzunk így: semmilyen szempontból. Orbánnal, mondják, nem lehet vitatkozni, aki pedig tiltakozásul lemond – vö: Bokros-csomag –, az egy életre megnézheti magát. Nincs kipofázás, nincs átállás – vö: Magyar Péter –, van viszont leszámolás, karaktergyilkosság. Szóval, ha OV kiejt valami ilyesmit a száján, akkor csak egyet lehet tenni: megoldást keresni.
Így lehetett ez az ugyancsak váratlanul betiltott Pride-dal. Mit lehet tenni, ha egyszer ez elhangzott, és a bejelentés sehogy sem illeszthető még egy látszólag demokratikus rendben működő államba? Először is letagadni: nem, ilyesmit nem mondott Orbán. Persze mindannyian tudjuk, mondott, és nyilván mihelyst elérjük a nyílt diktatúra időszakát, akkor nem kell bíbelődni holmi demokratikus jogokkal, gyülekezési törvénnyel, de most még – uniós tagként – muszáj valamit kitalálni. Hát akkor üldözzük a melegeket fólia mögé. Másként: zárt térben gyülekezhetnek. És most itt tartunk, vagyis ott, hogy a fideszesek szerint lényegében ezt mondta elnökük, azon a bizonyos évértékelőn.
Meg hát azt sem mondta, hogy az anyák – a két-három gyerekesek – már most, az idén, illetve 2026-ban megkapják ezt a kedvezményt, hogy is ígérhetett ilyet. Nem tette, csak nem fejtette ki, hogy a rendszert négy év alatt fogják bevezetni. Viszont az érintettek életük végéig élvezhetik a jövedelemadó-mentességet – egyszer és mindenkorra beszorítva az esetleges új kormányokat. Az, hogy az ígéret már az Orbán-kormány számára is lehetetlen helyzetet teremt – egyszerűen nincs rá pénz – mit sem számít: majd lesz valahonnan hitel. Csak a ma a fontos, a holnap nem számít, azt majd megoldjuk holnap.
Tessék tudomásul venni: a választási győzelem érdekében minden megengedhető. És a pénz mindent megold. Pénzt adunk – ők adnak – az anyáknak, a katonáknak – fegyverpénz –, a nyugdíjasoknak, és persze a kocsmába járóknak. Nekik némi áttétellel: a falusi kocsmák kaphatnak összességében egymilliárdot, egyenként hárommilliót. Hogy miért pont ők, és miért ennyit, ne kérdezzék. Az elképzelés nyilván abból a hitből fakad, hogy az apróbb falvak népe a kocsmában találkozik, az a társadalmi élet központja. És ne feledjük, a lakosságnak ez a rétege, a kis településeken élők, alkotják ma a Fidesz-választók derékhadát. Hogy egy ilyen pénzadomány egyben azt is jelenti, hogy Orbán valójában lenézi az ott élőket; azt hiszi, hogy ezzel meg is lehet őket vásárolni, az már más kérdés.
Amúgy: talán meg is lehet. Akkor viszont itt tart az ország: megvehető nyugdíjasoknál, megvehető anyáknál, megvehető katonáknál, megvehető kocsmárosoknál és kocsmába járóknál, valamint megvehető homofóboknál.
Orbán világában nagyjából így áll össze ez az ország. És lehet, hogy igaza van; tényleg egy kerítés mögött élünk.
