Dúró Dóra berágott rá, ezért kirúgták
L. Simon Lászlónak nem azért kellett távoznia a Nemzeti Múzeum éléről, mert alkalmatlan volt a feladatra. Ha csak ennyi lett volna vele a baj, még maradhatott volna a posztján az idők végezetéig. L. Simont egy országgyűlési képviselő, Dúró Dóra miatt menesztették, akinek – és pártjának – az ügyben illetékes Csák János miniszter nem mert ellentmondani.
„L. Simon László kiváló értelmiségi és kiváló borász, de alkalmatlan vezető, mert nem tudta betartatni a törvényt” – válaszolta Csák miniszter a parlamentben Hiller István szocialista képviselő kérdésére. Ködösítés a köbön. Megtehette volna ugyanis, hogy közli Dúró Dóra képviselővel: a World Press Photo kiállítás sikeres, az ominózus fotósorozat senkinek sem árt, legföljebb a homofóbokat bosszantja, de ez utóbbi nem közügy, nem muszáj megnézni azokat a fotókat, amelyeket nem szeretnének látni.
L. Simon László ebben a történetben akaratán kívül lett pozitív szereplő. Amikor Dúró Dóra és a Mi Hazánk kérésének eleget téve, Csák miniszter utasította a Magyar Nemzeti Múzeumot, hogy a kiállítást a még hátralévő néhány napban csak 18 éven felüliek látogathassák, L. Simon megkerülhette volna a törvényt és a fennálló rendelkezések ellenére, elkérhette volna a látogatók személyi igazolványát. Lett volna persze felháborodás, néhány tucatnyian még tüntettek is volna az eljárás ellen, ám L. Simon állása megmarad, és Dúró Dóra, valamint a Mi Hazánk sem megy a mennyekbe.
L. Simon László – eddig a Fidesz fegyelmezett pártkatonája – kirúgása üzenet mindenkinek, aki szembemegy a hatalommal. (Vannak ilyen példák: a Corvinus Egyetemen egy oktató törvénytelenséget észlelt, egy befolyásos szülő gyereke kivételezett eljárásban részesült, de nem a befolyással visszaélőket, hanem az azt feltáró tanárt büntették kirúgással.)
2018 szeptemberében Orbán Viktor az Európai Parlamentben a Sargentini-jelentés vitájában azt találta mondani, hogy „mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akiknek más a véleményük, mint nekünk.” (Derültség, hangos kacaj a teremben.) A vidámság annak szólt, hogy az Orbán-kormány akkor már túl volt a Népszabadság, a Kurír bezárásán, az egykor tisztességesen, piaci alapon működő Metropol ellehetetlenítésén, az Origo kormánypártivá szelidítésén. L. Simon lehetett volna óvatosabb, hiszen tudhatta, hogy kikkel van dolga.
A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának menesztésével azoknak a magyaroknak üzent a Fidesz, akiknek azzal hízeleg, hogy büszkék és szabadságszeretők, miközben arra igyekszik rávenni őket, hogy eszükbe se jusson szeretni a szabadságot. Ne arcoskodjatok, véleményeskedjetek, üzeni a Fidesz a magyaroknak, legyetek szürkék, észrevétlenek, húzzátok meg magatokat, ne akarjatok kitűnni, többek lenni másoknál.
Ez L. Simon kirúgásának üzenete, és nem a kirúgott főigazgatót sajnáljuk a történtek miatt, hanem magunkat, azaz, a még mindig valamivel több mint 9 millió magyart. Hogy olyan országban kell élnünk, ahol szabad alkalmatlannak lenni, de a hatalommal szembeszállni szigorúan tilos.
L. Simon nem lett hős, hiszen a maga módján sokáig szolgálta a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Magánemberként persze ettől még sajnálhatjuk: abba bukott bele, hogy egy abnormális rendszerben rövid időre megpróbált normális lenni.
