Orbán Viktor: nincs jobb nálam
A január 5-i nemzetközi sajtótájékoztatón Orbán Viktor arról is beszélt, hogy még meddig kíván miniszterelnök lenni. Szerinte „ma a Fidesz testületeiben az a közbölcsesség, hogy nincs jobb nálam. Keresik, de egyelőre még nem találták.” Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység, idézhetnénk Bástya elvtársat A tanú című filmből. 2022-ben a Telex kérdésére, ugyancsak egy nemzetközi sajtótájékoztatón, Orbán azt mondta: nem gondolkodik azon, hogy 17 év kormányzás után távozzon posztjáról, miután 16 évet volt ellenzékben is. „A Fideszben sok az utódjelölt, óvatosan kell ott közlekedni” – tette hozzá sejtelmesen.
Orbán mostani megfogalmazásából legalábbis két dolog következik. Egyfelől, hogy szerinte a Fideszben létezik egyfajta közbölcsesség, másrészt pedig, hogy a párt igencsak jól lehet eleresztve káderekből, ha még a megannyi jeles koponya sem rúghat labdába a miniszterelnök mellett. Pedig néhány hónappal ezelőtt Orbán maga beszélt arról, hogy számosan vannak, akik alkalmasak a posztjára. Varga Mihályt, Lázár Jánost és Szijjártó Pétert említette akkor, korábban pedig a volt igazságügyi miniszterről, Magyar Péter egykori feleségéről, Varga Juditról zengett dicshimnuszokat, mondván, benne minden képesség megvan, hogy néhány évnyi tanulás után miniszterelnök lehessen.
A Fidesz tehát bővelkedik jobbnál jobb emberekben, de – legalábbis az utód utáni kutatás eddigi kudarca azt bizonyítja – Orbán Viktor ma még mindnyájuknál jobb. Pedig már ő sem a régi: gyakran fáradtnak és szétesettnek tűnik, s olyan is van, amikor az látszik, hogy nem ura a szavainak.
Nem ma kezdődött Orbán leépülése, már 2012-ben is arról panaszkodott, hogy a legszívesebben farmernadrágban kormányozna, mert „több energiát emésztett fel ez a két év, mint amire gondoltam. Mostanra az akkumulátoraim lemerültek." Akkor még nem vetődött fel az utódlás kérdése, ám három évvel később, 2015 tavaszán a Bibó Szakkollégium vendégeként már a leendő trónörökösről is beszélt: „52 éves leszek hamarosan, szerintem még van egy-két jó évem, pár fekvőtámaszt még le tudok nyomni, de sokat dolgozom azon, hogy megtaláljam (az utódot – a szerk.).” Azt is elmondta, hogy szerinte egy miniszterelnöknek milyen kritériumoknak kell megfelelnie. Legfontosabb, hogy bírnia kell a folyamatos karaktergyilkossági kísérleteket, amelyeket – ha nem viseli el –, akkor vagy ki kell védeni, vagy nagyobbat kell visszaütni. „Ha kint állok a mezőn egy nagy karddal a kezemben, és rám jönnek hárman, akkor nem moralizálok, nem okoskodom, egy feladat van, hogy azt a hármat le kell kaszabolni. Nincsen mese.”
Mindemellett bátorság is kell, mert akik körülöttünk vannak, azok sokkal nagyobbak. „A románok több mint kétszer annyian vannak, mint mi. A szlávok, ha összefognak ellenünk, jóval többen vannak. Ha megindulnak délről a félholdasok, akkor baj van, ha a németek indulnak meg, akkor is baj van, és ha az oroszok átjutnak a Kárpátokon, akkor abból is baj van.”
Orbán szerint csak rendes magyar emberre szabad rábízni a kormányzást, olyanra, „aki nem filozofál azon, hogy van-e olyan, hogy magyar, meg van-e olyan, hogy nemzet, meg van-e olyan, hogy haza.”
Tíz évvel ezelőtt mindez csak elméleti felvetés volt, Orbánnak akkor esze ágában sem volt visszavonulót fújni. „Amikor úgy érzem majd, hogy nem tudok újat kihozni magamból, nem tudom kijavítani egy-egy hibámat, akkor talán nyugdíjba kell mennem” –mondta, s bár ez az idő szerinte 2015-ben még nem jött el, már akkor is számított arra, hogy leketyeg az ideje, mert „a politikában mindig van egy természetes igény az újszerűségre, új emberekre, a megújulásra.”
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, ráadásul a Tisza is árad, így, ha ma kérdeznék, minden bizonnyal nem az új embereket és a megújulást említené. Főleg, mert hiába a pártjában lévő közbölcsesség, már nemcsak a Fideszben, hanem a Fideszen túli Magyarországon is keresik a miniszterelnök utódját.
