Sulyok Tamás szilveszteri kabaréja
Sok évvel ezelőtt a rádió és a televízió kabaréja volt az új esztendőt megelőző percek fő attrakciója, most Sulyok Tamás volt az, aki az egykori kabarészerzők babérjaira tört. Az államfő megszakította a maga teremtette hagyományt, és ezúttal nem lazsálta el az újévi beszédet. Igaz, már karácsonykor is volt egy megszólalása, ám az idén rátett még egy lapáttal és Kapu Tiborral, a második magyar űrhajóssal közösen az új esztendő első perceiben is köszöntötte a népet.
Az eddigi államfők is többnyire az ilyenkor szokásos derűlátó általánosságokkal traktálták a jobb életben reménykedő lakosságot, ám Sulyok Tamás ennél többre vágyott, s úgy döntött, hogy egy szilveszteri kabaréba illő mulatságos semmitmondással teszi emlékezetessé az új esztendő első perceit. S bár már néhány nap eltelt az államfő beszéde óta, érdemes felidézni belőle néhány korszakos újévi gondolatot. Az alábbiakban szó szerinti mondatok következnek a sajátos humorát ezúttal is megcsillantó Sulyok államfő szilveszteri szellemességéből.
„Az új évben uralkodjék közöttünk a megértés és a szeretet, találjunk rá mindannyian az összetartozás örömére.”
„Ne feledjük az ősi hagyományok üzenetét: mi, emberek csakis együtt vagyunk képesek igazán nagy dolgokra, egymástól elválasztva a lét csak dadog."
„Adjon az Isten jó egészséget mindnyájunknak, minden embertársunknak, világszerte minden magyarnak és a velünk egy hazában élő minden embernek!”
„Ahol nehézség támad, legyen őszinte odafordulás, és sokasodjanak a bátorító szavak!"
Sulyok Tamás a fiataloknak és az időseknek is üzent: „Találják meg a boldogságukat, s tanulják meg, hogyan legyenek sikeresek, az idősebbek pedig találjanak rá az életünkben elrejtett fontos üzenetekre.”
„Fedezzük fel az utakat a természet minden szépségéhez, s óvjuk meg világunkat utódaink javára."
Végül pedig, mindnyájunk okulására és épülésére az államfő kifejezte óhaját, hogy „Hozza el 2026 a béke örömét egész Európának!"
Hogy a szöveg megírását a mesterséges intelligenciára bízták, vagy az államfő stábja maga eszelte ki a sok veretes okosságot, feltehetőleg soha nem derül ki. Mint ahogyan azt sem fogjuk megtudni, vajon meddig gyakorolta tükör előtt Sulyok Tamás a fenti szösszeneteket, míg képes volt úgy elmondani, hogy közben ne röhögje el magát. Nem lehetett könnyű ennyi ostoba közhelyet összegereblyézni, de becsületére legyen mondva, megoldotta a feladatot.
Kérdés persze, hogy mi volt ezzel a beszédnek nevezett produkcióval az államfő célja. Már amennyiben neki volt célja ezzel a sok semmitmondással, és nemcsak egy a Karmelitából érkezett kérésnek/utasításnak tett eleget. „Mondj már valamit drága jó Tamásom”, üzenhette neki a Karmelita ura, „ne maradjon a magyarság szilveszterkor vidámság nélkül. Vedd magad mellé Kapu Tibort, ő már a decemberi Mandiner-gálán is helyt állt, s mivel te amúgy is súlytalan vagy, jól megy majd hozzád az az ember, aki odafenn az űrben tapasztalhatta meg a súlytalanságot.”
Valami ilyesmi lehetett az indíték. Mert arra gondolni sem merünk, hogy az államfő azért hordott össze ennyi badarságot, hogy még a mostaninál is több ember számára váljon nyilvánvalóvá: nemcsak alkalmatlan, hanem méltatlan is a posztjára.
