Egy háborúpárti üzenete Orbán Viktornak
Velejéig romlott rendszer lett ez, amiben élni kényszerülünk. Azoknak persze, akiket nem nagyon érdekel a politika, akiknek nem okoz gondot a megélhetés, aligha jelent ez problémát; élik a mindennapjaikat, mit sem törődve az őket körülvevő világgal, teszik a dolgukat, mert tehetik – nyugodtan.
Azoknak azonban, akik valamilyen módon kötődnek a politikához, akár úgy is, hogy – mint, szerintem normálisan – figyelik az eseményeket, meghallgatják a híreket, muszáj szembesülniük azzal, amit a bevezetőben állítottam: velejéig romlott ez a rendszer. És ezt azok is tudják, akik kötődnek a hatalomhoz, noha ők, többnyire, immár tizennégy éve víg napjaikat élik. Belül azonban nyilvánvalóan tisztában vannak azzal, hogy milyen rezsim részesei, haszonélvezői, milyen szolgálatot kell teljesíteniük azért, hogy azok is maradjanak.
Nem gondolnám, hogy az immár ezermilliárdos vagyonnal rendelkező Mészáros Lőrinc ne lenne tisztában a saját tehetségével, innovatív tulajdonságaival, hétköznapi ember számára felfoghatatlan mennyiségű pénzével, vagyonelemeivel és ne érezné minden reggel, hogy ez így nincs teljesen rendben. Hogyne érezné, hogy státuszát egyetlen embernek köszönheti, és amely státuszt, pont ez az ember, akár egy perc alatt el is veheti tőle.
Ha szembesülünk vele, ha nem: minden eltorzult Magyarországon. Abnormális politikai klíma vesz körbe bennünket, egy hatalmi elitnek kiszolgáltatott világba csöppentünk, ahol így vagy úgy, sok-sok megalkuvással tereljük az időt, gondolunk az anomáliákra, vagy éppen csukjuk be a szemünket és az agyunkat, hogy ne kelljen látnunk, éreznünk mindazt, amit látunk és érzünk.
Különösen így van ez napjainkban, amikor a választási kampány miatt az addig homályos kontúrok is élessé válnak, és igen: kötelezően szembesülünk a rendszer romlottságával. Jó, rendben van: a világon mindenhol, ahol választás van, és viszonylagos demokrácia, a választás előtti időszak nem tartozik a tündérmesék világába. Ilyenkor tényleg megy a sárdobálás, a vetélytárs lejáratása. De, ahol demokrácia van, ez nagyjából kiegyenlített arányban történik; mindenki igyekszik felhasználni a propaganda adta lehetőségeket. Itt, Magyarországon azonban az állami eszközök is száz százalékosan a Fidesz, Orbán Viktor zsoldjában állnak, itt a közfeladat ellátása azt jelenti, hogy miként lehet kirekeszteni, és ellehetetleníteni a versenytársakat. Mert itt nem versenytársak vannak, sokkal inkább megsemmisítendő ellenségek, akik azt sem érdemlik meg, hogy éljenek. Hisz hogyan fogadjunk egy olyan mondatot, amely Orbán Viktor szájából hangzott el egy rendezvényen, miszerint: itt minden pofon, ha a baloldal kapja, az jó helyre megy. És mondja ezt, mondta ezt a Fico elleni merénylet másnapján, éppenséggel azt állítva, hogy a szlovák miniszterelnököt egy baloldali aktivista lőtte meg.
Vajon mit jelent ilyen előzmények után ez a mondat? Mit üzen az elvakult híveknek a pofon? Mit üzen Orbán azzal, hogy csak nyugodtan pofozzátok a politikai ellenséget, azzal csak jót tesztek, az ütések jó helyre mennek? Nem az ilyen kijelentések adnak egyesek kezébe fegyvert? És tegyük hozzá: Orbán pontosan tudta, tudja, hogy szlovákiai merénylő nem volt sohasem baloldali, ha már kategorizálni kellene őt, akkor inkább szélsőjobbos. De az lenne a legelfogadhatóbb, ha azt mondanánk: egy őrült. Márpedig ilyen őrültek mindenütt vannak, itt Magyarországon is. Jó részük persze csak verbális pofonokat osztogat, de ki tudja, mikor kerül elő egy olyan figura, aki pisztolyt ragad.
Egy józan miniszterelnöktől azt várná az ember, hogy mindezt felmérje, belássa, és ehhez mérje szavait. Magyarországon azonban nem ez történik. Túlhajtott háborús pszichózis teríti be a politikai közbeszédet, a társadalom két részre lett osztva: háborúpártiakra és békepártiakra. Ez utóbbi vonalat, mint hallhattuk a Fico elleni merénylet után, immár egyedül Orbán Viktor képviseli, amiből persze az is következne, hogy nélküle lángba borulna a világ. Most én, aki ezeket a sorokat írja, szintén háborúpárti vagyok, és ön kedves olvasó, aki ezeket a sorokat olvassa, ugyancsak. Ugye érezzük ennek a teljes abszurditását, romlottságát. Annál is inkább, mert a háborúpártiakat, nyilván, meg kell semmisíteni, hogy béke legyen.
Értem én, hogy Orbánnak most nincs is más mondanivalója. Ezzel a gyilkos gondolattal házal, ezt az árut akarja eladni híveinek. És már nem is tagadja: senki máshoz nem beszél, csak a saját táborához. Őket akarja felheccelni,
Ellenünk.
Hogy is van ez?
