Ezek nácik? Már bocsánat...
Mint egy csínytevő kisdiák, hogy ne állítsák őt a sarokba – jaj, hányszor álltam ott, a kályha mögött – már másodszor kért bocsánatot Deutsch Tamás Manfred Weber néppárti vezetőtől, és mindenkitől, hogy olyan csúnyán beszélt. (Tudják, gestapózott, ÁVH-zott.) Sőt, ha jól számolom, már harmadszor kért elnézést – legalábbis az ő közlése szerint. Állítása alapján, ugyanis már az inkriminált mondat elhangzásának másnapján megkövette Webert, bár erről a magyar nyilvánosságot akkor elfelejtette értesíteni. Olyannyira elfelejtette, hogy nyilatkozataiban inkább megerősítette mondatait – ha jól emlékszem, valamiféle kettős mércéről mesélt.
Hogy mi, vagy ki késztette a magyar EP-képviselőt bűneinek megvallására, nem tudhatjuk. Feltehetően Orbán Viktor áll a szándék mögött. Még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy Angela Merkel egyenesen feltételül szabta a végső megállapodás, a kompromisszum megkötése előtt. A Fidesz politikájára és politikusaira ugyanis egyáltalán nem jellemző, hogy bármiben nyíltan meghátráljanak, horribile dictu bocsánatot kérjenek. A konkrét esetben – ráadásul – azért is különös a gesztus, mert a nácizás pontosan beleillik a kormánypárt újabban követett kommunikációjába. Elég, ha csak Orbán vagy Demeter Szilárd kijelentéseire gondolunk.
Nehéz tehát Deutsch esetében is véletlen és ügyetlen szóhasználatra gondolni, nagyon is úgy tűnik, hogy szavai beleilleszkednek a sorba. Vagyis: nagyon úgy tűnik, hogy taktikai bocsánatkérésről van szó; Merkel gesztusa után nem lenne taktikus otthagyni a Néppártot. Márpedig, ha Deutschot kizárják, akkor nem tehetne mást a frakció többi tagja sem, kénytelen-kelletlen ki kellene ülni a néppárti képviselőknek fenntartott parlamenti székekből. És ennek nem örülne a kancellár asszony; számára még nem érkezett el az idő, hogy leszámoljon a Fidesszel. Hogy miért nem, ezt ő tudja; én nem akarom elhinni, hogy az ő eddigi nagyon is elvszerűnek tűnő politikáját a német nagytőke érdekei térítenék el.
Akárhogy is: az alku megköttetett, Orbán ennek köszönhetően, győzelmet hirdethetett, és az már szinte senkit nem érdekelt, hogy a Tanács végső döntése után a magyar miniszterelnök visszatért a brutális, Brüsszelt, Sorost sértő szövegeihez, és még az sem verte ki a biztosítékot, hogy újra – Soros György által korrumpált politikusként festett le néhány európai vezetőt. Márpedig ezzel erősen szembenáll Deutsch esdeklése, amiből nyilvánvaló, hogy a Fidesz az eddigi kevély megszólalások dacára, ott akar maradni a Néppártban. Érthetően persze, ha ugyanis a párt kisodródik az EP margójára, Orbán azonnal légüres térbe kerül, ott ragad azok körében, ahol nem akar, de ahol valójában igazán jól érzi magát: a szélsőségesek táborában.
Deutsch sorsáról szerdán este döntenek. Megkockáztatom: nem fognak dönteni. A német kereszténydemokraták, a CDU már a döntés elodázását javasolja, vagyis ugyanazt teszi, mint amit az unió is a magyarokkal: nem löki ki magából a romlott gyümölcsöt. Azt jósolom, Deutsch, és így a Fidesz is marad a táborban, jóllehet a párt maga változatlanul felfüggesztett állapotban van. Szóval, marad minden a régiben, vagy ahogy az egyik fideszes politikus fogalmazott: a kutya ugat, a karaván halad.
Pedig ez így nem is pontos: kutyába sem vesznek bennünket.
