Gyilkosok és áldozatok Ukrajnában
Novák Katalin államfő is tiszteletét tette az ökumenikus imahét vasárnap esti megnyitóján a Kálvin téri református templomban. Az eseményről az államfő a Facebookon is megemlékezett, az őt ábrázoló fotóhoz röviden annyit írt, hogy imádkozzunk a békéért. Ábrahám Róbert, akiről a Blikk nyomán elég annyit tudni, médiaszemélyiség, az oroszok ukrajnai háborújának egy éves évfordulóján sztárokkal záratná le az V. kerületet, hogy így tüntessen a háború ellen. Orbán Viktor is számos alkalommal elmondta, hogy a háború nem jó, ezért mihamarabb ennek véget kellene vetni, mert ebben az esetben csökkenne az infláció. (Amely egyébként – és erről a miniszterelnök nem szokott beszélni – uniós átlagban fele a magyarországi drágulásnak.)
Lehet imádkozni, sztárokkal villogni, békéről beszélni a rádióban, de az sem ártana, ha az illetők konkrétabban is kifejtenék, hogy miként képzelik el a békét Ukrajnában. Volna persze egy nagyon kézenfekvő megoldás: az, hogy az orosz csapatok vonuljanak ki Ukrajna területéről, fejezzék be a lakóépületek és az ország infrastruktúrájának megsemmisítését, a civil lakosság elleni gyilkosságokat. (Ennél is célravezetőbb lett volna, ha az oroszok el sem kezdik a háborút.)
Arról nem is szólva, hogy Putyinék cinikusan különleges hadműveletnek nevezett, semmivel sem menthető háborúja egy ideje már nem is háború, hanem népirtás. Az orosz hadvezetés ugyanis, miután ráébredt arra, hogy nem képes a Nyugat segítségét is élvező ukrán hadsereget legyőzni, esztelen rombolásba és gyilkolásba kezdett. Láthatjuk a híradókban – nem mindegyikben –, hogy a legtöbb esetben már nem az ukrán haderőt támadják, hanem az országot igyekeznek a földdel egyenlővé tenni, az ott élő embereknek minél több szenvedést és kárt okozni. Kórházakat, lakóházakat, iskolákat és színházakat rombolnak le, embereket, köztük nőket és gyerekeket gyilkolnak meg.
Ez már nem háború, hanem öldöklés. Ilyen körülmények között arról papolni, hogy mi a béke pártján állunk, nem csupán értelmetlen, de tisztességtelen is. Minden normális ember a béke pártján áll, de a békétlenség nem azzal kezdődött, hogy a Nyugat fegyverekkel segítette az ukránokat, hanem azzal, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát.
Aki valóban békét akar, és nemcsak frázisokat pufogtat, az elítéli az orosz agressziót és követeli, hogy Putyin azonnal vonja ki csapatait Ukrajnából. Miután ez megtörténik, megkezdődhetnek a béketárgyalások, a többi között arról, hogy az agresszor milyen kártérítést fizet Ukrajna lerombolásért. (Az emberi életek árát persze nem lehet pénzben mérni, de az elpusztított épületek és infrastruktúra értéke számszerűsíthető.)
Lehet imádkozni, tüntetni és békéről beszélni a rádióban, de ez csak úgy tisztességes, ha azt is nyilvánvalóvá tesszük, hogy ki a gyilkos, és ki az áldozat.
