Hányszor fordult meg Orbán Budapest és az Adria között?
Egészen elképesztő, ahogy a magyar kormánytagok és a hozzájuk beosztott munkatársak a nyilvánosságot, illetve azok képviselőit kezelik. Egészen pontosan azt kellene írni, ahogy lekezelik. A kérdésekre, ha úgy tetszik nekik, nem válaszolnak, ha elkerülhetetlen helyzetbe kerülnek – lásd kormányinfó – hazudnak, vagy semmitmondó mondatokkal terelik más irányba a témát, vagy éppen visszafelé, 2010 elé mutogatnak. Ha az adott újságnak, újságírónak van elég türelme, akkor megpróbál a bíróságon keresztül információhoz jutni, de kinek van kedve örökké hivatalos papírokat gyártani, és hónapokat, éveket várni arra, hogy megtudja az igazságot.
Pedig most is valami ilyesmit kellene tenni. Nem, nem Szijjártó Péter ügyében, őt még a bíróság sem tudná kényszeríteni igazmondásra. Most konkrétan Orbán Viktor esetében. Nem hinném, hogy mély államtitok lenne, ha tudnánk: Horvátországban nyaralt a miniszterelnök. Az amerikai elnök, vagy a pápa esetében is közzé teszik, ha elutaznak szabadságra. Senki nem gondolja, hogy nekik nem jár pihenés. Nem mondom, Orbán saját magát hozta kellemetlen helyzetbe, amikor – miközben az Adriára készült – arról nyilatkozott, hogy a magyarok inkább a Balatont válasszák. Talán ez is a magyarázata, hogy mélyen hallgattak a horvátországi útról. Pedig igazán feltűnő volt a miniszterelnök barnasága; az augusztus 20-i ünnepségen kifejezetten napsütötte arccal ült a többiek között, és az a szín nem balatoni volt. Nem vagyok szakértője a különböző barnaságoknak, azt azonban nem nehéz felfedezni, ha valaki a tenger mellől érkezik vissza nyári szabadságáról, vagy a magyar tenger mellől. Szóval, az az állításom: Orbán Viktor már augusztus 20-a előtt megfordulhatott az Adriánál.
Feltételes módban írom, és közben azon tűnődöm: vajon ezért beperelhetnek engem, illetve a lapomat? Szabad-e azon töprengeni, nyilvánosan, hogy merre járkálhatott a magyar kormányfő, vagy ez is az államtitkok része, amelynek megsértéséért büntetés jár? Nyilván minden sokkal egyszerűbb lenne, ha – mint hajdanán – a hivatal bejelentené, hogy a miniszterelnök szabadságra ment, a tengeren piheni ki fáradalmait. De, ha bejelentené, akkor nem ajánlhatná a többi magyarnak, hogy ne válasszák az Adriát, inkább a Balatont. Ő azonban nem ezt az utat járta, rejtett utakon járt.
A kérdés az: vajon hányszor? Elképzelhető-e, hogy többször is megfordult Budapest és valamelyik horvát sziget között. Szemtanúk ugyanis azt állítják, hogy nem egyszer látták landolni és startolni azt a magyar magángépet, amelyet a kormány szokott használni. És miért ne fordulhatott volna elő, hogy Orbán az augusztus 20. előtti napokban Brac szigetén járt – ott látták a gépet –, majd hazajött az ünnepre, elmondta beszédét, másnap – vagy aznap? - nyilatkozott a Kossuth Rádiónak, hogy a szokásos péntek reggeli interjú el ne maradjon, majd visszareptette magát a tengerhez? Hogy így történhetett, csak azért feltételezem, mert ugye többször járt arra a repülő, és bár a többi kormánytag szabadsága is tabu a közvélemény előtt, azt azért mégse hihetjük, hogy másvalaki is odaröppent a kabinetből.
Egyelőre tehát azt sem tudjuk biztosan, hogy a miniszterelnök valóban az Adrián nyaralt-e – legfeljebb a tengeri színe árulkodik –, és ha igen, hányszor fordult meg oda-vissza a nem kormánygépnek minősített, de általuk használt repülővel, és vajon ki fizette az utakat?
Ez a felvetés azonban mindenképpen túlmegy az illendőség határán; láthatjuk, még Szijjártó Péter esetében sem szabad firtatni, hogy ki fizette a révészt. Így kénytelen-kelletlen, de megmaradok a legegyszerűbb kérdésnél: hányszor fordult meg Orbán Viktor az Adria és Budapest között?
