Hová lett a pénz, Orbán Viktor?
Magyarország miniszterelnöke Brüsszelben van, de ahelyett, hogy a vele még szóba álló kollégákkal tárgyalna, drámai hangú videóban üzent a magyaroknak. Azon akadt ki, hogy az EU vezetői pénzt kérnek a tagállamoktól Ukrajna megsegítésére, valamint a felvett kölcsönök kamataira, miközben – szerinte – még az eddigi költésekkel sem számoltak el. „A csőd szélére sodorták az Európai Uniót. Tudni akarjuk, kik felelnek ezért!” – írta ki a videófelvétel mellé Orbán.
– Hová lett a pénz? – kérdezi Orbán a videóban. „Az Európai Bizottság benyújtott egy költségvetési módosító javaslatot, és újabb súlyos százmilliárdok befizetését kéri a tagállamoktól. Hogy jöhetett létre ez a helyzet, hogyan sodorhatták a csőd szélére az Európai Uniót?” – tette fel a kérdést a miniszterelnök.
Jogos lehetne a kérdés, ha nem ismernénk az előzményeket. Merthogy, ismerős a mondat, hallottuk már, igaz, nem mostanában, és nem kérdező volt akkor Orbán, hanem megkérdezett.
– Hol van a lé? – kérdezték Orbán Viktort a dühös és csalódott fiatal fideszesek 1993-ban, akik tudni szerették volna, hová vándoroltak a Fidesz-MDF székház eladásából származó milliók. Ez volt az ősbűn, innen ered minden további disznóság, mert az akkori sejtések szerint a pénz Orbán édesapja bányáiban kezdett új életet, ott vesztette el – egy későbbi megfogalmazás szerint – közpénz jellegét.
És most Orbán kérdi ugyanazt a brüsszeli EU-csúcs előtt. Miközben az általa vezetett kormány mindezidáig nem számolt el polgárai felé az uniós tagságunk óta hazánkba érkezett euró-milliárdokkal. Nem mondta el az állam polgárainak, hogy hány utat lehetett volna építeni és felújítani a túlárazott stadionokra, a világpiaci árnál drágábban vásárolt, használhatatlan lélegeztetőgépekre, kormányzati utaknak álcázott magánrepülésekre költött pénzből. Hány tanár kaphatna most elfogadható, tisztességes fizetést, hány iskolában volnának meg a normális oktatás feltételei. Hogyan rövidülnének le a kórházi várólisták, milyen mértékben csökkenne az orvosok és ápolók elvándorlása, hogyan élhetnénk, mi magyarok, normálisan, európai színvonalon.
Hányszor hallottuk, hogy 2030-ra utolérjük Ausztriát, és Európa öt leglehetőbb országa közé kerülünk. Egyelőre ennek a nyoma sem látszik, lemaradásban és kilátástalanságban vagyunk listavezetők. Az EU-ban nálunk a legmagasabb az infláció, háromszorosa az uniós átlagnak, a kereskedelmi forgalom egy év alatt 12 százalékkal esett vissza, ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy ennyivel kevesebbet költöttek az emberek. Nem több, hanem kevesebb élelmiszert és ruhát vásároltak a gyerekeiknek, nem többen, hanem kevesebben mentek el nyaralni.
Hová lett a pénz, szítja most az ellentéteket Orbán Brüsszelben, miközben, hogy az uniós adófizetők adták össze az Orbán-családhoz köthető hatvanpusztai birodalom átalakításának milliárdos költségeit, ők állták az egykori gázszerelő és a miniszterelnök veje gazdagodását.
Hová lett a pénz, amelyből sokkal jobban élhetnénk, mint most?
Azzal, hogy Orbán egy látványos és indokolatlanul indulatos videóban az uniós pénzek hollétét vizslatja, a hazai problémákról igyekszik elterelni a figyelmet. Arról, hogy a magát családbarátnak mondó kormány épp a napokban jelentette be a CSOK és a babaváró hitel visszafogását, vagy azt, hogy csaknem a duplájára emelik a kamatadót, miközben sunnyogva hallgatnak a nyugdíjasoknak jogosan járó évközi emelésről.
Orbán kezdetben nem akart kormányozni, azt gondolta, anélkül is lehet vezetni egy országot. Mostanra már számára is kiderült, hogy bár egyetemen nem tanítják és OKJ-s képzésen sem lehet elsajátítani, a kormányzás is szakma. Igaz, egészen más jellegű adottságok kellenek hozzá, mint a szemfényvesztéshez, a parasztvakításhoz, vagy éppen a szájkaratéhoz.
