Íme, egy mutató, amiben vezetjük az uniós toplistát
Van egy mutató, amelyben Magyarország toronymagasan vezeti az Európai Unió tagállamainak – hogy stílszerűek legyünk – a „versenyét”: ez pedig a szabadidős. és sport-tevékenyégre fordított állami pénzek összege. Egy ma éjjel az Eurostat honlapjára feltett jelentés szerint, 2018-ban a 27 tagország összesen 50,7 milliárd költségvetési forrást biztosított erre a célra, ennek legmagasabb arányát, 2,1 százalékot Magyarország. Az sem semmi, amilyen arányban költik erre Orbánék az állami pénzeket! A jelentés a ma kezdődő európai sporthét alkalmából készült.
Magyarországon már megszoktuk, hogy napról-napra csilivili stadionok nőnek ki a földből, lassan már ott tartunk, hogy az ország legkisebb településén is minimum százmillókért, de inkább milliárdos nagyságrendű állami befektetéssel létesítenek – elsősorban persze focira szánt – komplexumokat, természetesen feltéve, ha a település fideszes. S azt is tudjuk, hogy a tao-nak köszönhetően, az elmúlt években irdatlan milliárdokat folyattak a két, most számba vett tevékenység közül az egyikre, sportcélokra, jelesül főként futballra (lásd még Felcsút, Fehérvár és társai) –, mert a szabadidős, azaz a tömegsportnak helyt adó létesítményeket kevéssé érint ez a nagy segíteni akarás.
De még ennek a tudatában is döbbenetes azt látni, hogy toronymagasan a mi kormányunk költötte el a legnagyobb arányt az összeurópai sport- és szabadidős tevékenységekre szánt pénzekből. Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat által szerdán közzétett legfrissebb jelentés szerint, ugyanis a 27 tagállam teljes 50,7 milliárd eurós költésének 2,1 százalékát az unió leggazdagabb országai közé nehezen sorolható Magyarország fordította erre a célra. Igaz, némileg más a rangsorban elfoglalt helyünk, ha az egy főre vetített költségvetési kiadásokat nézzük: ebben a nyolcadik helyet foglaljuk el (megelőz minket a toronymagasan legtöbbet, 500 eurót költő Luxemburg, valamint a 200 és 255 euró között erre a célra költő Svédország, Finnország, Franciaország, Hollandia, valamint minket alig megelőzve Dánia is. Habár nálunk nem éri el a 150 eurót ez a költés, az uniós átlagot így is meghaladja, s olyan, valóban tehetős országokat utasítunk magunk mögé, mint Németország vagy Ausztria.
Ennél talán még érdekesebb azt megnézni, hogy miként aránylik a sport- és szabadidős tevékenységre fordított állami kiadások összege az egyéb költségvetési kiadásokéhoz, illetve, hogy ez miként viszonyul az uniós átlaghoz.
Nos, a sport- és szabadidős tevékenységre az adott évben a GDP nagyobb arányát (3,2 százalék) fordította a magyar költségvetés, mint a közbiztonságra (a GDP 2,3 százalékát kapta ez a terület), a védelmi kiadásokra (0,9 százalék), a lakhatásra (0,7 százalék) és a környezetvédelemre (a GDP 0,4 százaléka ment erre a célra). És még egy, az Orbán-kormány értékrendjét tükröző adat: a sport- és szabadidős tevékenység csupán 1,5 százalékponttal ért kevesebbet a számára, mint az egészségügy. S pestiesen szólva: az sem semmi, hogy 2018-ban Magyarország az állami felhasználású forrásokat nézve, sport- és szabadidős tevékenységre durván a negyedét fordította annak, mint amit a szociális védelemre szánt.
Az elosztás abszurditását azt is mutatja, hogy az EU tagállamai átlagban milyen célokra mennyit költöttek a vizsgált évben. Nos a sport- és szabadidős tevékenységre a GDP 1,1 százaléka ment (ez a harmadik legalacsonyabb arány a környezetvédelem és a lakhatás után), miközben a szociális védelemre 19,2 százalékot költöttek. Tegyük hozzá: Európában.
