K. Endre vesszőfutása, avagy visszacsinálni a történelmet
Kónya Endre, a bicskei gyermekotthon volt igazgatóhelyettese könyvet írt a hányattatásairól. A februárban megjelent mű eddig elkerülte a nagyközönség figyelmét, most azonban az RTL Házon kívül című műsorának köszönhetően, nyilvánosságra került, hogy Kónya a könyvben ártatlannak vallja és áldozatnak tekinti magát. Kónya úr, akit sokáig csak K. Endreként lehetett a sajtóban említeni, akaratlanul is a közelmúlt magyar történelmének alakítójává vált, s mindezt úgy érte el, hogy Novák Katalin korábbi államfő kegyelmet adott neki. A kegyelmi botrányba nemcsak Novák, de a korábbi igazságügyi miniszter, Varga Judit is belebukott, sőt, előbbi mentorának, Balog Zoltánnak is meg kellett válnia néhány tisztségétől.
Kónya úr tehát ártatlannak mondja magát és azt állítja, hogy szabadulása után sem azért kereste meg a szexuális zaklatásért elítélt egykori főnökének egyik áldozatát, hogy rábírja terhelő vallomásának megváltoztatására. Az Orbán Viktor feleségével, Lévai Anikóval jó kapcsolatot ápoló Kónya úr állítása szerint pszichológusként ment el az egyik, azóta felnőtté lett egykori áldozathoz, csupán beszélgetni kívánt vele, segíteni neki abban, hogy feldolgozhassa az őt kiskorúként ért traumát.
Nincs okunk kételkedni Kónya úr szavaiban, mert bár amit főnöke tett és aminek eltussolásában ő tevékenyen részt vállalt, visszataszító, s a gyilkosság után a legsúlyosabb bűncselekmény. Javára írandó viszont, hogy – legalábbis eddigi ismereteink szerint – Kónya úr még sosem büntetőfékezett az autópályán, nem tolakodott mások elé a bevásárlásnál és hentesként sem próbált húst a vevőkre rásózni.
Ebből a megközelítésből érdemes eljátszani a gondolattal, hogy amennyiben Kónya úr valóban ártatlan (volna), akkor az elmúlt másfél év cirkuszai okafogyottá válnak. Nem kellett volna őt börtönbe zárni, majd – furcsa és máig meg nem magyarázott indítékból – kegyelmet adni neki. Ebben az esetben nem a náci apját szociálisan érzékeny, filoszemita hazafinak hazudó Sulyok Tamás, hanem a mindig mosolygó Novák Katalin lenne még mindig az államfő. Akinek persze szintén voltak furcsa megnyilvánulásai, de ő legalább nem vasalt mindenki szeme láttára, az ő nyilvános háztartási szereplése kimerült abban, hogy egy papírzsebkendővel ablakot pucolt. Arról nem is szólva, hogyha még Novák Katalin volna az államfő, akkor továbbra is beutazhatná a világot, nem egy esetben a vele munkakapcsolaton is túlmenően szoros baráti viszonyt ápoló Balog püspök társaságában.
Amennyiben Kónya úr ártatlan lett volna, nem kerül börtönbe, és ezt követően nem tör ki a kegyelmi botrány. Varga Judit, akit Orbán Viktor nem győz dicsérni és majd’ mindenki másnál tehetségesebb politikusnak tartja, vezethetné a Fidesz EP-frakcióját, nem tett volna asztalos szakvizsgát, ami egyébként régi vágya volt. Ha nincs a kegyelmi botrány, amibe Varga Judit is belebukott, akkor volt férje, Magyar Péter sem megy be tavaly a Partizán stúdiójába, ahol azzal kecsegtette a Fidesszel elégedetlen magyarokat, hogy olyan információkat fog megosztani a közzel, amik után Rogán Antal nem tehet mást, minthogy beizzítja a helikopterét és elmenekül az országból. Ez esetben Magyar, miután Mészáros Lőrincnél nem sikerült kijárnia egy zsíros állást, más NER-közeli potentátoknál kilincselt volna, még az sem kizárt, hogy sikerrel.
Ha így alakul az élet, Magyar nem szerzi meg magának a Tisztelet és Szabadság (rövidítve: Tisza) Pártot, amelynek előbb alelnöke, majd végül elnöke is lett. Ma nem ő volna Orbán Viktor és a Fidesz első számú kihívója, mindemellett legfőbb ellensége. És még valami: amennyiben nemcsak Kónya úr tartja magát ártatlannak, hanem a nyomozószervek is így látják, akkor a honvédség kötelékéből menesztett Ruszin-Szendi Romulusz sem keveredik zsírleszívási ügybe, mert bár az esztétikai beavatkozásnak minősülő, közpénzen elvégzett műtét megtörtént, az a Fidesz szemében nem botrány lett volna, hanem a NER működésének napi rendes hozadéka.
Ki tudja, mit hozott volna a múlt, ha nemcsak Kónya úr állítja, hogy ártatlan, hanem a valóságban is az lett volna. Ha nem molesztálnak kiskorú gyermekeket, akkor emiatt senki nem került volna börtönbe, minek utána nem is kellett volna kegyelemben részesíteni senkit. Mindenki jobban járt volna, leginkább a szexuálisan kizsákmányolt egykori intézeti gyerekek, igaz, az ő sorsuk a hatalmon lévők szempontjából nem igazán érdekes.
