Kinek fogy el a türelme?
„Nekünk is fogy a türelmünk” – nyilatkozta Szarka Gábor kancellár kapcsolatáról az SZFE kitartó hallgatóival, és amely mondatot már Dávid Ferenc is idézte a Hírklikk felületén. Szarka Gábort, mielőtt a kormány nem delegálta volna a színművészeti egyetem élére, nem sokan ismerték e hazában. Sem katonai, sem egyéb érdemeiről nem tudhattunk semmit. De, hát ez így van rendjén; további közel tízmillió ember előéletét sem ismerjük, és ez egészen addig így van mindenkivel, míg a sors – esetünkben Orbán Viktor – nem dob elénk egy olyan lehetőséget, amely megnyitja az utat a nyilvánosság felé. Szarka Gábornak most jött el az ideje – bár ez nem volt szükségszerű; az SZFE korábbi kancellárja például homályban maradt mindvégig. Nem állítom, hogy a kialakult helyzetben ez ugyanúgy megeshetett volna Szarka Gáborral, de lehetett volna diszkrétebb is a feladata ellátása során.
Igen ám, de Orbán Viktornak a katona kellett a színművészetisekkel vívott harc parancsnokaként. A miniszterelnök nyilván bízott abban, hogy egy volt ezredes örökké az marad; egy ilyen válság közepette is átlátja a terepet és képes úgy rendet teremteni, hogy a „vérből” ne fröccsenjen semmi a kormányra. Szarka nyilván nem annyira bölcs ember, hogy pontosan átlássa, mire használják fel, vagy ha igen, akkor azt nem is szabad minősíteni. Én egyébként inkább az előzőre hajlok, ha ugyanis kellő tudással; tapasztalattal, finomsággal lenne felvértezve, akkor – ha már elvállalta a küldetést –, nem így beszélne, cselekedne, írna, nyilatkozna. Akkor tudná, hogy egy fiatal értelmiségi csapattal, amely kellően elszánt, nem ezekkel a szavakkal kell beszélni, nem a hatalom emberét kell játszania, hanem azt a valakit, aki valóban és hitelesen a közös megoldást keresi. Azt keresi, még ha a hatalomtól azt az utasítást is kapta: Gábor, fejezd le ezeket gyorsan.
Lassan két hónapja bizonyítják a hallgatók: nem lehet őket gyorsan lefejezni. Ráadásul igyekeznek szakértőkre hagyatkozva cselekedni, olyan lépéseket tenni, amelyek még a Fidesz által gyártott törvények próbáját is kiállják, illetve, másik oldalról: pontosan feltárják, hogy a velük szemben hozott intézkedések hol lépik át a törvényes kereteket. A Fidesz kemény magja, a hajdani liberális párt alapítói, igazán magukra ismerhetnének; pontosan ezt utat járták akkoriban, még 1990 előtt, amikor a demokráciáért küzdöttek. A mai utódiaknak kezdetben nem voltak ilyen nagyra törő vágyaik, ők csak a saját autonómiájukat akarták visszakapni, amit egy huszáros rohammal a kormány elvett tőlük. Mostanra kicsit változott a helyzet; nagy a súly a demonstráló fiatalokon, és bár ezt a súlyt szívesen levetnék magukról, azt azonban már ők is érzik, hogy küzdelmük immár többről szól, vagyis ugyanarról, amiről bő húsz éve – a demokratikus jogokról. Mindenki demokratikus jogairól.
Szarka – mert hisz' róla beszélünk – nem akarja látni, hogy az SZFE ügye már meghaladta az ő kompetenciáját, az ezredesi rang és a kiváló lövésztudás is kevés ahhoz, hogy megnyugtató megoldás szülessen. Azt írom: nem akarja látni, pedig valószínűleg nem tudja, nem képes rá. Ha képes lenne, nem hagyná el a száját egy olyan mondat, mint amit az írás elején idéztünk. Mert, először is: mit jelent ehelyütt a többes szám első személy? Mit jelent az, hogy fogy a türelmünk? Kiknek? Neki és még…? Talán Orbán Viktornak? Mert ha Vidnyászkyra vagy Novák Emilre utalt volna, akkor azt láttuk: nekik már nincs eszközük a „diáklázadás” leverésére. Nem marad más, mint maga a miniszterelnök. De vajon mit jelent az, ha elfogy a kormányfő türelme? Egyáltalán: mit jelent ebben a kontextusban a türelem? Agressziót? Rendőrséget? A hallgatók letartóztatását?
Szóval, erre a két kérdésre kérnénk választ a kancellártól: mit jelent, ha elfogy a türelem, és kiknek fogy el a türelmük?
