Kuss, mi így védekezünk a koronavírus ellen!
Kedvenc kormányunk ezúttal is megmutatta, hogy a magyar emberek mindig számíthatnak rá, mert a legnehezebb időkben is síkra száll az érdekükben. A maga módján, tegyük hozzá rögtön, sajátos, unortodox módszerekkel küzdve a járvány ellen. Miközben az ellenzéket oltásellenességgel vádolja, és azzal, hogy a járvány terjedésében érdekelt, a kormány igyekszik az emberekre erőltetni a csak kevesek számára elfogadható, minden más vakcinánál drágább kínai oltóanyagot. És akkor itt a legújabb, a szolgálati jogviszonyról szóló szerződések aláírásának időzítése.
Orbán Viktor néhány nappal ezelőtt arról beszélt, hogy nagyon nehéz két hét elé nézünk, a kórházak terhelése minden eddiginél nagyobb lesz. Bölcs dolog volt, hogy a miniszterelnök nem keltett illúziókat az emberekben, hanem, tőle szokatlan őszinteséggel, a szemükbe mondta, hogy nincsenek jó hírei, rosszabbodik a helyzet. Ilyen szituációban vélte úgy az egészségügy vezetése – már amennyiben van ilyen –, hogy olyan szerződéseket kínál az amúgy is frusztrált, kaotikus körülmények között dolgozó, agyonhajszolt egészségügyi dolgozóknak, amelyek várhatóan vitát fognak kiváltani, Finoman és visszafogottan fogalmaztunk, mert nem vitás kérdésekről van szó, hanem elfogadhatatlan diktátumokról. Vagy aláírod, vagy holnaptól már nem lesz munkavállalói jogviszonyod. Ráadásul nem csupán tartalmilag vállalhatatlan, amivel ki akarják szúrni az egészségügyi dolgozók szemét, de a módja is meglehetősen visszás. A legtöbben csak néhány nappal az aláírás határideje előtt kapták kézhez a szerződést, és olyanról is hallani, hogy volt, ahol csak megmutatták, hol kell aláírni, de a munkavállaló csupán a helyszínen tanulmányozhatta, nem adták neki oda. És akadt olyan hely is, ahol hibás volt a szöveg, ám a helyi menedzsment nem tudta kijavítani, mert azt csak központilag lehet megtenni.
Úgy tűnik, hogy az egészségügy vezetése elszámolta magát, legalábbis, ami a szolgálati jogviszonyról szóló szerződések időzítését illeti. Fel kell tenni a kérdést: ennyire alkalmatlanok lennének, hogy még azt sem veszik észre, hogy a legnagyobb baj idején nem növelni kellene a problémákat a vállalhatatlan szerződések aláíratásával? Vagy ennyire cinikusak, hogy már az sem érdekli őket, ha tényleg bedől az egészségügy? Ha az utóbbi történik, szokás szerint lehet az ellenzékre mutogatni. Már hallhattuk is a parlamentben, hogy a szocialisták kormányzásuk idején kórházakat zártak be, ezzel szemben az orvosok sehol a világon nem kaptak akkora fizetésemelést a járvány idején, mint most.
Nem ez volt a kérdés kedves pajtások, hanem az, hogy miért kell az amúgy is teljesítőképességének határán működő egészségügyieket fölöslegesen vegzálni. A sokszor hivatkozott magyar emberek egészségéről van szó. Ezt veszélyeztetni, akár oltóanyagokkal történő trükközéssel, akár alá nem írható munkaszerződésekkel, nem más, mint hazaárulás.
