L. Simon László lapátra tételéről
Nem gondoltam volna, hogy meg tudnak még lepni a kormány tagjai, de különösen Csák meg Bobrovniczky, mindenre képesek… Amíg Orbán megengedi.
Az Orbán-rezsim teljes elvadulásának két legbiztosabb, legfontosabb képviselője a kulturális, no meg a honvédelmi miniszter. Minden „döntésük” megbotránkoztató és szórakoztató egyszerre…
Azt sem gondoltam volna, hogy létezhet olyan szituáció, amelyben L. Simon számomra már-már rokonszenves lesz! Ha azt mondom, soha sem volt nekem szimpatikus, akkor nagyon megszépítem a valóságot. Jó néhány gyalázatos dolog kötődik a nevéhez, na de Csákhoz képest mégiscsak a kultúra világítótornya..! Jó: a fideszes „kultúráé” - de akkor is…
Eljött tehát az ideje a legképtelenebb dolgoknak – hamarosan fölállíthatják akár a Hülye Járások Minisztériumát is. Könyvek már befóliázva – vajon miért maradt ki például a Rómeó és Júlia? Fiatalkorúak abszolút öncélú szexualitását dicsőíti… –, kormánytisztviselők már méricskélik a templomok, egyházi iskolák és gyanús múzeumok stb. közötti távolságot – hogy nálunk mindig mindenre kaphatók emberek…
Vajon mihez kezd most L. Simon? Én a helyében megbánnám bűneimet, és föladnám magam – mikor, ha nem most? Persze megpróbálnának megvesztegetni, de nem hagynám: hiába akarnának visszahelyezni, hiába rúgnák ki Csákot is: én már csak elmondanám, amit tudok… Nyilván nem tudok mindent, de amit igen, azért az elég kellemetlen lehet némelyeknek.
Van azonban egy dolog, amely fogva tartja, amely elgondolkoztatja. Mint a Magyar Nemzeti Múzeum főgóréjának, bérelt helye volt a Hír Tv szélsőjobboldali agitpropos műsorában, a Vezércikkben, a Magyar Állami Operaház igazgatójával együtt. Azt azért nem szeretné elveszíteni. Lehet, hogy Ókovács szolidaritást vállal vele, és mindkettőjüket kirúgják a műsorból?
Vagy egyszerűen kiderül, hogy a tévészereplés, különösen ilyen műsorban,kifejezetten nemzeti intézmények vezetői számára van fenntartva…
Izgulok nagyon…
