Megint beleköptek Orbán levesébe – 2032-ben nem lesz olimpia Budapesten
A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) „meglepetésként értesült" arról a szerdai hírről, amely szerint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Brisbane-t részesíti előnyben a 2032-es nyári olimpia megrendezésére és ezért „célzott párbeszédet" kezdeményez az ausztrál várossal. A MOB csütörtökön az MTI megkeresésére adott válaszában azt írta, „semmi sem mutatott arra eddig, hogy a NOB előrehaladott tárgyalásokat folytat az ausztrálokkal… Várjuk a további fejleményeket, miközben a kezdeti lépéseinket folytatva kívánunk tovább haladni a megkezdett úton, amely a jövőben egy budapesti olimpia megrendezéséhez vezet".
Eddig az MTI híre, és nem vagyunk meglepve azon, hogy a MOB meglepődött. Orbán Viktor korábban már többször belengette, hogy Magyarország, még az ő életében olimpiát rendezne. Hivatalosan nem jelentették be, de tudni lehetett, hogy a miniszterelnök 2032-t tekinti céldátumnak, ekkorra szeretné megvalósítani minden magyarok, és személy szerint az ő álmát.
Egyszer már majdnem sikerült. Nem olimpiát rendezni, hanem jelentkezni. Orbán ugyanis nem mostanában találta ki, hogy ott ül majd a díszpáholyban a budapesti (debreceni? felcsúti?) ötkarikás játékok megnyitóján, a legmagasabb rendű és rangú hírességektől körülvéve, s a világ összes figyelme ráirányul. Ahhoz képest, hogy honnan indult – kis faluvégi házból, ahogyan szokta mondani - igazán pompás lett volna az érkezési oldal.
Csak hát 2017-ben, a 2024-es olimpiai jelentkezés évében, beleköptek Orbán levesébe. A Momentum népszavazást kezdeményezett a budapesti olimpia megrendezéséről. Porszem kerülhetett a gépezetbe, valaki nagyon figyelmetlen lehetett az elvtársak közül, mert a népszavazási kezdeményezést átengedték. A szükségesnél és a vártnál több aláírás jött össze, s ennek hatására a kormány visszakozott. Pedig, nem lett volna muszáj: a népszavazási kérdés ugyanis nem arról szólt, hogy ne legyen olimpia Budapesten, hanem arról, hogy legyen-e olimpia a magyar fővárosban. (Vagyis, elvileg az igenek is győzhettek volna.) Csak bele kellett volna állni ebbe a csatába, ám a magát utcai harcosként meghatározó miniszterelnök meghátrált és visszavonulót fújt.
„Álomgyilkosság történt a budapesti olimpia ügyében”, mondta nem sokkal ezután Orbán a Kossuth Rádióban szokásos péntek reggeli igehirdetésén. Vagyis, megölték Orbán egyik álmát, az olimpiát. Itt jegyeznénk meg, hogy nekünk, többi magyaroknak, akiket nem Orbán Viktornak hívnak, és nem vagyunk miniszterelnökök, több álmunk is volt. Például az, hogy jó volna egy normális országban élni. Olyan helyen, ahol a három T nem azt jelenti, amit az egypártrendszer idején - Tilt, Tűr, Támogat - hanem azt, hogy Tehetség, Tudás, Teljesítmény. Vagyis, hogy tisztességes és nemes verseny van, nem a haverok nyerik el a jól fizető munkákat. Mert az olimpia nem arról szól, hogy mindig Mészáros Lőrinc nyeri a 4x100 méteres vegyes úszást, és a százméteres síkfutás döntője után Tiborcz István nyakába akasztják az aranyérmet.
Mi, magyarok, olyan országról álmodtunk, ahol nem alulképzett, tájékozatlan és ily módon könnyen manipulálható embereket nevelnek az iskolákban, hanem olyan polgárokat, akik képesek a változások követelésére. Még sehol sem volt a Covid, amikor mi már olyan országról álmodtunk, ahol a kórházba gyógyulni és nem meghalni mennek az emberek.
Olyan országról álmodtunk, ahol az adófizetők pénzéből élő közmédia nem az adófizetők szemébe hazudik, hanem beszámol mindenről, ami fontos. Nem beszél mellé, nem ködösít, nem maszatol, hanem tájékoztat. Gyorsan, pontosan, hitelesen. Nem megszállt sajtóról, kormányhoz közeli milliárdosok által felvásárolt, egy hazug eszme szolgálatába állított, a politikai ellenfeleket aljas eszközökkel lejárató médiáról álmodtunk.
A mi álmainkat is meggyilkolták. Mi ugyanis nem olyan országban szerettünk volna élni, amely harcban áll mindenkivel, és ott is ellenséget keres és talál, ahol barátaink is lehetnének. Nem olyan országról álmodtunk, ahol a miniszterelnök a saját kisebbrendűségi érzései miatt a démonaival küzd, és ezt az eszelős ámokfutást szabadságharcnak nevezi. Mi nem a szabadságharcot szeretjük, hanem a szabadságot. Nem egy bezárkózó, minden másságot, és mindenki mást gyűlölő országról álmodtunk, hanem olyanról, ahol nem ölik meg az álmainkat.
Egy ilyen ország fővárosában akár olimpiát is rendezhetnénk.
A Magyar Olimpiai Bizottság most nagyon meglepődött, amiért minden jel szerint kihagynak bennünket a jóból. Már amennyiben jó nekünk, ha az olimpia rendezésének ürügyén Orbán és csókosai gazdagodnak. Meglepő a MOB mostani meglepetése, de egyáltalán nem mulatságos.
