Megint lejáratta magát a közmédia
Nem lehet könnyű az embereknek megmagyarázni, hogy miért van szükség az újabb, nemzeti konzultációnak nevezett parasztvakításra. Különösen olyan témákkal kapcsolatban nehéz ez, amelyekről egyébként már korábban döntés is született a Fidesz felső köreiben. Még az olyan rutinos nyilatkozónak, mint amilyen Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője is beletört a bicskája a feladatba, s amikor erről kérdezték, normális válasz helyett csak hebegett és habogott, miáltal a nézőben az a látszat keletkezett, hogy össze-vissza hazudozik. Az évi 140 milliárd forintból működő közmédia most ismét bizonyította, hogy még azon az áron is rutinosan hozza a kötelezőt, ha ehhez a tisztességes újságírás alapvetéseit kell arcul köpnie.
„Mindenféle segítség az jó segítség nekünk is, hiszen a párommal éppen egy albérletben lakunk, és szeretnénk elindítani a saját életünket most már nagybetűsen.” Ezt mondta a közmédia kamerái előtt az utca embereként bemutatott Fábián Martin, aki nem sokkal ezután lebukott: egy néző felismerte, hogy ő nem egy, az utcán találomra megszólított civil, aki éppen a kormány nagyszerűségén örvendezik, hanem a Zalaegerszegi Televízió műszaki munkatársa. Ez a tévé szerződésben áll a hírhamisító Papp Dániel vezette MTVA-val, minek folytán műsorokat készítenek a M1-nek, az M2-nek, a Duna TV-nek, valamint az M4 sportcsatornának. Az is kiderült, hogy Fábián Martin már nem első alkalommal sietett az optimista nyilatkozókban nem bővelkedő MTVA segítségére: nem egészen két évvel ezelőtt, ugyancsak az utca emberének szerepében a regisztráció nélküli oltási napok dicsőségét zengte a televízió kamerái előtt.
Nem új, amit most Fábián Martin segítségével az MTVA bemutatott, a nézők megvezetéséért korábban sem mentek a szomszédba. Számos „csíny” fűződik a nevükhöz, a nézők megtévesztése számukra nem több, mint mindennapos ujjgyakorlat. Ha volna valaki, aki nem emlékezne, mi lehetett az „ősbűn”, azok számára felidézzük az akkor még kezdő riporterként ténykedő Papp Dániel mindmáig emlékezetes „csínytevését”. Hősünk társaival együtt olyat tett 2011-ben, ami miatt jobb helyeken páros lábbal rúgják ki a munkahelyéről, sőt, még a sajtó környékéről is távoznia kellett volna. Az általa fémjelzett stáb ugyanis azt a látszatot keltette, mintha a lejáratás szándékával megszólaltatott Cohn-Bendit, akkori zöld Európai Parlamenti képviselő, megfutamodott volna a kérdéseik elől, és otthagyta az őt kérdező riportereket. Valójában a „beszélgetést” vágták meg sajátos módon, mégpedig úgy, hogy föltettek egy kérdést a képviselőnek, majd válaszként azt vágták be, amikor az elköszönt a stábtól. Hogy közben félórát válaszolt a kérdésekre, arról nem esett szó. Ilyen előélettel Papp Dániel nemhogy megbukott, hanem egyre feljebb mászott a szamárlétrán, mígnem végül a vezérigazgatóságnál állapodott meg.
Mindebből nemcsak az következik, hogy a közmédiánál mindenki a tarsolyában hordja a marsallbotot, hanem az is, hogy a párthűség fölülírja a szakmaiságot és a hitelességet. Volt olyan is, amikor egy ellenzéki tüntető tömeget kellett eltüntetni, hogy a nézőben azt a látszatot keltsék, mintha tízezrek helyett csak néhány tucat lézengő botorkált volna az utcán. Megoldották ezt is, mint ahogy az sem fogott ki rajtuk, amikor migránsokkal kívántak riogatni: ilyen esetekben a közmédia azt a megoldást szokta választani, hogy a menekülthullám csúcsán, 2015-ben készült felvételeket vágnak be egy mostani mondandó alá.
Ezekkel a minősíthetetlen módszerekkel megtévesztik a gyanútlan nézőket, de persze nem is az a cél, hogy igazat mondjanak, hanem hogy megfeleljenek a párt elvárásainak, miután az kiszolgáló személyzetként foglalkoztatja őket.
