Most egy másik Orbán hazudik

De menjünk vissza az eredeti ösvényre, oda tehát, hogy a magyar parlament nem egy szavazógép. Orbán Balázs nyilvánvalóan a fideszes képviselőkre utalt, ők – szerinte – szabad akarattal rendelkeznek, és ha kell, szembemennek a miniszterelnökkel. 

Nos, ennél ostobább és egyértelműbb hazugsággal nem nagyon találkoztunk eddig a magyar politikai életben, noha ebből a műfajból láthattunk, hallhatunk szép számmal. Orbán Balázs, az inkriminált kijelentést annak kapcsán tette, hogy a magyar parlament már biztosan utolsóként fogja megszavazni a svéd NATO-csatlakozást. Utolsóként teszi, annak ellenére, hogy számos nyilatkozatban deklarálta a kormány, hogy márpedig nem leszünk utolsók. De utolsók vagyunk, és most nem is akarnám részletesebben taglalni, hogy ez mekkora szégyen, milyen presztízsveszteség, csak arra akarok rámutatni: ha igazat mondana Orbán Balázs, akkor a Fidesz képviselői egytől-egyig érzéketlen tuskók, akik könnyedén képesek megalázó helyzetbe hozni országukat. 

Természetesen nem, nincs erről szó. Nem mintha azt gondolnám, hogy ezek a politikusok mélyen érző szívű emberek – bizonyos helyzetükben, például a családjukat, vagy – horribile dictu – a pénztárcájukat illetően azok, de azt azért feltételezem róluk, hogy képesek gondolkodni, vagy legalább a nemzetközi sajtó híreit befogadni. Mert akkor tudniuk kell, hogy milyen a magyar kormány megítélése, most kizárólag ebben a konkrét ügyben. És akkor azt is tudniuk kell, hogy általános a felháborodás, de azt is, hogy folyamatosan más és más indokkal lett elutasítva a svéd kérés. Sokszor már maguk sem tudták, mit is kellene nyilatkozniuk, ha véletlenül szembetalálták magukat egy kérdéssel. Kövér László most éppen a következőket mondta: „mi könyörögjünk nekik, hogy ugyan már, tisztázzuk a problémákat? Ha használhatok katonai szlenget, nem vagyunk a csicskásai senkinek. Úgy érzem, súlyos félreértés van a svédek fejében.” És még hozzátette: „Egyszerűen elég volt abból, hogy a hazánk unatkozó politikusok olcsó játéka legyen, akiknek éppen nem jut eszükbe semmi más, vagy éppen valamiről el akarják terelni a figyelmet, akkor Magyarországba törlik a sáros cipőjüket. Csak, hogy világos legyen: már régen túl lennénk ezen az egész cirkuszon, ha Stoltenberg úr feleannyi erőfeszítést fordított volna a svéd politikusok meggyőzésére, mint amennyi energiát abba fektetett, hogy nekünk üzengessen.” Az idézett mondatokat éppen az elmúlt napokban mondta a Ház elnöke. Korábban arról is beszélt, hogy ő bizony nem támogatja sem a svéd, sem a finn csatlakozást, sőt, az a bornírt butaság is elhagyta a száját, hogy szerinte a két ország csatlakozása gyengítené a NATO-t. 

Szóval itt azt mond mindenki, amit akar, értelem nélkül, csakis annak érdekében, hogy legitimálja az orbáni akaratot. Mint ugye a rendeleti kormányzás bevezetésekor az a bizonyos 133 bátor ember… Ilyenkor rendre eszembe jut az a bizonyos történet, amelyet már több írásomban is idéztem. Most újra megteszem. Egy fideszes parlamenti képviselővel beszélgettünk, négyesben, egy televíziós műsor előtt, a folyosón. Az azóta szép karriert befutott fiatalembert arról faggattuk, miért vállal el minden szerepet, miért áll elő olyan – hivatalos – magyarázatokkal, amelyek egy pillanatig sem hihetőek. Nos, ez a fiatalember egy őszinte mondattal válaszolt: mert nem akarok egy ciklusos képviselő lenni. 

Vagyis itt a magyarázat mindenre. És válasz arra is, amit Orbán Balázs mondott, hogy lehetséges-e a Fidesznek, Orbánétól eltérő akarata. Nyilvánvalóan nem. Aki erre vetemedik, az azonnal búcsút is inthet a politikai pályafutásának. Abban a pártban elviselik, ha valamelyik – valamelyik? több! – politikussal szemben büntetőeljárás zajlik; ettől még nyugodtan lehetnek képviselők, de az, hogy bárki kibeszéljen a frakcióból, az teljességgel lehetetlen. És ezt mindenki pontosan tudja. Bármit is hazudjon Orbán Balázs.