Németh Szilárd fehér, de nem keresztény és nem európai
Mi, magyarok, utoljára 36 évvel ezelőtt, 1986-ban drukkolhattunk világbajnokságon a saját csapatunknak. (Nem sok sikerrel – már az első mérkőzésen 6-0-ra kikaptunk az akkor szovjeteknek nevezett oroszoktól – de ez más tészta.) Azóta valamelyik számunkra szimpatikus csapat szurkolói vagyunk, sokan drukkolunk a braziloknak, vagy például a horvát válogatottnak. Most, a katari világbajnokság döntőjében a franciák és az argentinok közül lehetett választani. Németh Szilárd rezsibiztos, aki nem mellesleg az immár 13. éve kormányzó Fidesz egyik alelnöke, az argentinok győzelmének örült.
„Fehér, keresztény, európai értékeket képviselő ország lett a világbajnok” – írta a Facebookon a pacalkészítési receptjeiről elhíresült politikus. Németh Szilárd tehát nem azért drukkolt az argentinoknak, mert szimpatikus volt neki a csapat, tetszett a stílusa, a taktikája. Nem is azért, mert náluk játszik Lionel Messi, a labdarúgás történelmének talán legzseniálisabb labdarúgója. Akit, miután mostani világbajnoki címével feltehette a koronát pazar pályafutására, a torna legjobb játékosává is választottak.
Németh Szilárd nem azért kedveli az argentinokat, mert Messi mellett a többiek is kiváló játékosok. Olyan sportemberek, akik az első mérkőzésen elszenvedett fiaskóból – kikaptak a sehol sem jegyzett szaúdiaktól – fel tudtak állni és a döntőig voltak képesek menetelni.
Németh Szilárd azért drukkolt az argentinoknak, mert nem szereti a franciákat. Azért nem kedveli őket, mert náluk többségében feketebőrű játékosok vannak a pályán. E tény „sportértékéből” semmit sem von le, hogy mindnyájan francia állampolgárok és vélhetően a legtöbben közülük Franciaországban születtek. Nem mellesleg náluk is játszik egy valódi csoda, a még mindig csak 23 éves Kylian Mbappé, aki, ha nem jön közbe súlyos sérülés, pályafutása során még Messinél is magasabbra juthat.
Németh Szilárd – akinek főnöke, Orbán Viktor nemrégiben arról értekezett, hogy ne keverjük össze a futballt a politikával, most ellentmondott ennek az eligazításnak. (Ha valaki nem emlékezne: Orbán akkor beszélt arról, hogy külön kell választani a sportot és a politikát, amikor nemzetközi botrány kerekedett abból, hogy Dzsudzsák válogatottbeli búcsúmeccsén nagy-magyarországos sálban mutatkozott a nagyközönség előtt.)
Orbán egyébként korábban rendre maga volt az, aki összemosta a futballt a politikával. Amikor négy évvel ezelőtt a horvát válogatott világbajnoki döntőt játszhatott a Németh Szilárd által most leszólt franciákkal, Magyarország miniszterelnöke a Duna menti futballkultúra sikeréről beszélt. Azt mondta, hogy a horvátok sikere – bár alulmaradtak a franciákkal szemben, de mégiscsak a döntőig meneteltek – a magyarok sikere is egyben, a horvát futball ugyanis kicsit a mi kutyánk kölyke.
Németh Szilárd most nem a politikával, hanem annak egy mocskos, vállalhatatlan változatával keverte a futballt. Nem kötelező szeretni a franciákat, de aki azért fordul ellenük, mert a csapatukban sok a színesbőrű játékos, az, bár lehet, hogy fehér, de biztosan nem keresztény és nem európai.
