Orbán Viktor magányossága
Bejárták a hazai és a nemzetközi sajtót azok a csütörtökön készült fotók, amelyeken látszik, hogy az uniós csúcstalálkozó résztvevői nagy szeretettel, valódi sztárként fogadták Volodimir Zelenszkijt Brüsszelben. Egyedül a magyar miniszterelnök nem tapsolta meg az eseményre vendégként érkező ukrán elnököt, sőt, a fotókon az is látható, hogy miközben mindenki más mosolygott és örült, Orbán Viktor morc, fancsali képet vágott. Van egy másik fotó is, amely talán még az említett képnél is többet mond. A felvétel az uniós csúcs szünetében készült – miniszterelnökök és államfők beszélgetnek Zelenszkijjel, mögöttük, tőlük tisztes távolban, magányosan ül Orbán Viktor.
A tapsolós fotóról és videóról a Hírklikk is beszámolt, ám a másik, még beszédesebb felvételről kevesebb szó esik. Arról a felvételről, ahol uniós vezetők egy csoportja, köztük az Orbán szövetségesének tartott Giorgia Meloni olasz miniszterelnök kezet fog az ukrán elnökkel, megöleli és beszélget vele. Mögöttük ott ül Orbán, egyedül, magányosan, számkivetetten.
Az ember alapvetően társas lény, kevés olyan egyede van, aki szándékosan keresi a magányt. Nyilván Orbánt sem ilyen fából faragták, ő is szeret másokkal együtt lenni. Beszélgetni velük, egyetérteni, vagy vitatkozni, mikor mi adódik. Csak hát, akár a tapsolós fotónál, az járhatott Orbán fejében, vajon mit szólna ahhoz Putyin, hogy ő vidáman kvaterkázik Zelenszkijjel. Nyilván nem örülne a gazda, hogy az intéző úr az ő halálos ellenségével barátkozik, tapsol neki, mosolyog a láttán, vagy csak, emberi megnyilvánulásként, odaáll a többi beszélgető közé.
Ez a kép többet mond annál, mint ami elsőre látható rajta. Orbán Viktor ugyanis nemcsak ezen a fotón magányos, de valójában azokon a felvételeken is, ahol mások társaságában mutatják. Ha időnként oda is áll a többiek mellé, mindez csak fizikai valóját jelenti, mert lélekben tőlük távol van. Ő maga mondta néhány évvel ezelőtt, hogy mi keleten vagyunk otthon, Európában idegenek, vendégek vagyunk. Jobb lett volna persze, ha egyes szám első személyben fogalmaz, mert a magyarok többsége – még a Fidesz számos híve is – mást gondol erről. Orbánnak sem mindig ez volt a véleménye, nem is nagyon régen még arról beszélt, hogy bár az olaj keletről jön, a szabadság mindig nyugatról érkezik.
Ezek az idők elmúltak, a Liberális Internacionálé egykori alelnöke – még mindig Orbán Viktorról beszélünk – ma már a szélsőjobbon keresi politikai boldogulását. A miniszterelnök egyre magányosabb, és tudjuk, hogy az egyedüllét nem mindig tesz jót a személyiségnek. Mindez magánügy is lehetne, csak hát mégsem az, mert egy uniós ország miniszterelnökéről van szó. Egy olyan országéról, amelynek polgárai a megannyi kormányzati szitkok ellenére, még mindig a nyugat felé navigálnák e jobb sorsra érdemes kompország viharvert hajóját.
