Orbán ötlépéses önmattja

„Régen a kommunisták, most pedig a progresszívek öt lépésben éneklik ki a sajtot a szánkból, és öt lépésben jutnak el oda, hogy az állami szerveket az elnyomás eszközévé tegyék."

Először is átfogalmazzák, hogy mi a normális. George Orwell ezt már látta, ezt írta: „a háború: béke; a szabadság: szolgaság; a tudatlanság: erő.” A progresszív liberálisok elnyomásának első lépése, hogy a normális homlokegyenest az ellenkezőjét jelentse. „A háború: béke” – ezt mondják ma is a progresszívek. Peace facility. Így hívják a brüsszeli pénzügyi alapot, amelyből a legpusztítóbb fegyvereket küldik a frontra. „A migráció: erőforrás” – mondják, miközben nő a bűnözés, nő a terrorfenyegetettség, és a bizalom elvész a társadalmainkból.

A második lépés, hogy a kifordított normalitást állami eszközökkel kezdik terjeszteni. Aki mást gondol, az problémás, azzal valami baj van. Aki ellentétes véleményen van, az vagy tudatlan vagy őrült. Azt a képzetet kell kialakítani, hogyha rájuk hallgatnánk, az valami végzetes katasztrófához vezetne.

Aztán jön a harmadik lépés, amikor elterjesztik rólad, hogy mivel veszélyes nézeteket vallasz, biztonsági kockázatot is jelentesz. Rád küldenek valamiféle fact-checkert vagy demokrácia-őrkutyát, ami aztán megállapítja rólad, hogy nem osztod az általuk hirdetett normalitás nézeteit, ezért radikális vagy, akinek a szólásszabadságát bátran lehet korlátozni.

Aztán negyedik lépésben rád uszítják a liberális sajtót. Aktivistákat állítanak hadrendbe, akik aztán jogi eszközökkel elhallgattatnak. Jön az internetes, a közösségi médiában feljelentgető álprofilok világa, és a bíróságokat és az állami szerveket feljelentéssel bombázó civilek garmadája.

És ha még mindig bírod, és ha még talpon vagy, akkor ötödik lépésben az állami szervek is akcióba lendülnek. Annyi beadvány és feljelentés érkezik hozzájuk, hogy sajnos kötelességük vizsgálódniuk utánad. Így lesznek az állami szervek a progresszívek magánintézményei. Megállapítják, hogy a sajtó vádjai, az őrkutyák aggodalmai megalapozottak, eljárást indítanak ellened, és végül állami eszközökkel hallgattatnak el.

Újra kérem önöket, ha tényleg vállalták a veszélyt és eljutottak idáig, kicsit tűnődjenek el az olvasottakon. Ha esetleg máris arra a következtetésre jutottak, hogy Orbán itt nem a progresszív liberálisok módszereit írta le, hanem éppenséggel a saját magáét, akkor helyes úton járnak. Pontosan ez történt: miniszterelnökünk egészen pontos látleletét adta saját kormányzása lényegének, szinte tűpontosan megfogalmazta, mit is csinál, hogyan kormányoz. 

Mind az öt lépés voltaképpen az ő – mostani – filozófiája. Azért szúrtam bele az időhatározót, mert Orbánnál ezek a dolgok változnak, mikor mi kerül előtérbe, álláspontjait rugalmasan tudja változtatni, akár addig is elmenve, hogy egyik napról a másikra a teljesen ellenkezőjét állítja, abszolút meggyőződéssel. Ezzel együtt, ez az öt lépés mindig is benne volt a politikájában, annak esszenciáját adja.

Csak nagy általánosságokban fussunk végig az öt lépésen, csak, hogy világos legyen, mivel is állunk szemben, itthon, naponta. 

1. A háború – béke. Orbán ugyan nem szállít fegyvereket (állítólag, de igen), ugyanakkor a háborús agresszor mellé áll, mondván: az a béke. Ukrajnától elveszi – elvenné – államiságát, önállóságát, szuverenitását, egyáltalán elveszi azt a jogát, hogy megvédje önmagát, saját területét, állampolgárait. Beleértve az ott élő magyarokat is. És ezt gondolja békének…

2. Itt arról beszél O.V., hogy a kifordított gondolatokat elkezdi – tudniillik a progresszív liberális elkezdi – állami eszközökkel terjeszteni, és aki mást gondol, azzal valami baj van. Hát nem pont ezt teszi az egész jelenlegi rezsim? Nem bélyegez meg mindenkit, aki mást gondol, mint ő – hazaárulók, csak példaként – és ezeket a megbélyegző állításokat állami eszközökkel terjeszti? Jusson eszükbe – hogy aktuális legyek – az egész országot beborító plakáterdő, amellyel Gyurcsányt, Dobrevet, Karácsonyt, Magyart alakítják át pincérre, mint akik kiszolgálják, hűségesen az Európai Bizottság, karosszékben ülő elnökét? Hát nem pont állami eszközöket bevetve művelik a lejárató kampányukat?

3. Itt jön a fact-chacker, azaz a tények ellenőrzése. Jó, ezt ők nagyon nem szeretik, mivel folyamatosan kitalált vádakkal operálnak, Orbán maga, sajtójuk is tele van feltételezésekkel, és – amúgy – ezen állítás szerint a progresszív liberálisok korlátozzák a szólásszabadságot. Mondja ezt az az ember, aki vitázni nem hajlandó, nem enged a maga közelébe ellenzéki újságírót, aki kitiltatja a sajtó képviselőit a kormányinfóról, vagy a parlamentből, és mondja az, aki bezáratta a Népszabadságot, elfoglalta a nyilvánosság kilencven százalékát…

4. És ezzel már előre is ugrottunk kicsit, mert azt állítja: rád uszítja a liberális sajtót. Kell-e külön illusztráció ahhoz, hogy bebizonyítsuk: a kormány kezében lévő – mondom: kilencven százalék – média pontosan ezt teszi. Aki Hír TV-t néz, Magyar Nemzetet olvas, a megafonosok akcióit követi, láthatja: a kormány kezében lévő eszközök nemhogy őrkutyaként szolgálnak, ellenkezőleg: harapnak mindenkit, aki az útjukba kerül, és mást gondol, mást tesz, mint ahogyan azt ők elvárják.

5.Akcióba lendülnek az állami szervek. Mondja ezt a kormányfő, miközben tudja, hogy minden állami szerv az ő kezükben van, őket szolgálja ki, és igen: folyamatosan megpróbálja kriminalizálni a hazai ellenzéket. 

Az öt pontot olvasva, azt gondolnám: itt Orbán öt lépésben mattot adott önagának. Azzal, hogy leírta működése filozófiáját. Csakhogy a hívei nem így olvasnak – feltétel nélkül hisznek neki. És nem hisznek senki másnak. 

Magyar Péternek sem. Azaz nem ő a remény, hanem a józan gondolkodás. Hogy eltűnődünk ezen az öt ponton, és magunkba szívjuk: miben is élünk. Miben, immár tizennégy éve.

De meddig még?