Orbán útja a demokráciától a diktatúráig

Egyszer talán kiderül, miért „nem volt lehetséges kitérni” Putyin elől. Amit azonban már most is tudunk: Orbán Viktor nem csak térben utazik sokat, hanem ideológiailag is kedveli a változatosságot. 2007-ben, a Fidesz 19. születésnapján még azt üzente párttársainak, „ne engedjék, hogy a demokráciából demokrácia nélküli többpártrendszert csináljanak és tartsanak ki a nyugatos gondolkodás mellett.” „Mit tudunk mi üzenni innen a jövőnek, a nálunk fiatalabbaknak? Nos, hát először is azt, hogy mi nem azért mutattunk ajtót bizonyos dolgoknak, hogy most meg visszajöjjenek az ablakon. Tehát mi az ajtót a nyugatnak kinyitottuk, az oroszoknak, a Szovjetuniónak, meg a kommunizmusnak meg ajtót mutattunk... És hasonlóképpen nem kellene megengedni az utánunk következő fiataloknak, hogy miután mi a szovjet rendszer legvidámabb barakkja sorsától megszabadultunk, most a Gazprom legvidámabb barakkjává tegyék Magyarországot... Azt üzenjük innen egyfajta új nyugat nemzedékként a fiatalabbaknak, hogy Magyarország egy nyugatos ország, ami azt jelenti, hogy hiszünk az emberi akarat szabadságában, és hiszünk az egymásért vállalt kölcsönös felelősségben, ami elválaszthatatlan része a nyugati kultúrának. Lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik. A demokráciát pedig nem lehet felülről irányítani, csak az emberek szívéből nőhet ki, és rendezheti be az élhető magyar életet.”

Kissé hosszan idéztünk az akkor épp ellenzékben lévő Orbán gondolataiból, de nem véletlenül: 2013 után fordulat állt be hősünk gondolkodásában és a politikájában, s miközben pálfordulása előtt még az volt a véleménye, hogy a magyarok finnugor rokonsága nem véleménykérdés, hanem tény, 2018-ban Kirgizisztánban már a türk nyelvi rokonságról beszélt. „Korábban sértésnek szánták, hogy Magyarország Európában a legnyugatibb keleti nép, de a türk országok fantasztikus sikerei, gazdasági és politikai fejlődése miatt ma már dicséret, ha keleti népnek nevezik a magyarokat... Mi Magyarországon élünk, magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, ez egy egyedülálló és különös nyelv, amely a türk nyelvekkel áll rokonságban”.

De nem csak a nyelvi kérdésekhez áll rugalmasan Orbán. Miközben Magyarországon már javában folyt a bevándorló-ellenes kampány, 2015. június 5-én az egyiptomi elnök budapesti látogatásakor Orbán ezeket mondta: „Európában sok helyen félnek az iszlámtól, és ellenségesen néznek rá, de Magyarország nem ilyen hely… az iszlám a világ nagy lelki és szellemi alkotása, amiről csak a tisztelet hangján lehet beszélni… A magyarok a kulturális diverzitásban is hisznek, a kultúrák közötti különbség pedig a Jóisten adománya.”

Néhány nappal később, az Arab Bankok Szövetségének éves közgyűlésének résztvevőit Orbán Viktor arról biztosította, hogy „itt mindenkit tisztelettel fogadunk…az iszlám embereket is, az iszlám civilizációt is nagy tisztelettel fogadjuk”. Szerinte „az iszlám világból érkezett emberekre sem úgy tekintenek, mint akik fenyegetést jelentenek, hanem egy fejlett civilizáció képviselőiként, és nem szégyellünk időnként tanulni is tőlük”. 

2015 áprilisában Orbán Viktor Kazahsztánban járt, ahol a kazah kormányfővel találkozva, a következő érzelmes vallomással kedveskedett vendéglátójának: „Nagy örömmel utazunk Kazahsztánba. Az Európai Unióban politikai értelemben egyenrangú partnerként kezelnek minket, de az eredetünk szerint ott mi idegenek vagyunk. Amikor Brüsszelbe utazunk, nincsenek ott rokonaink. Viszont amikor Kazahsztánba jövünk, itt rokonokat találunk. Eléggé furcsa érzés, hogy az embernek keletre kell utaznia, hogy otthon érezze magát. Ezért mindig nagy örömmel utazik Önökhöz a magyar delegáció.”

Mindezek után nem meglepő, hogy Orbán Viktor az emberi jogokkal kapcsolatban is megváltoztatta a véleményét. 2017-es pekingi látogatásakor már mellőzte a filozófiai fejtegetéseket, nem állt ki Tibet mellett, épp ellenkezőleg: „A kínai politikai berendezkedés a kínai népre tartozik, éppen úgy, mint ahogy Magyarországé a magyarokra. Senkinek sincs joga ebbe valamiféle önjelölt döntőbíróként beleszólni”.

Orbánnak már 2014 márciusában, Szaúd-Arábiában is sikerült felülemelkednie a korábban a Fidesz által preferált emberi jogok helyzetén: „Mi nem azért jövünk ide, hogy kioktassunk bárkit emberi jogokból vagy modern világfelfogásból. Mi azért jövünk ide, mert tiszteljük az arab kultúrát, és elismerjük azt, ahogyan ők berendezték és a világ egyik legsikeresebb részévé tették a saját világukat.”

Tíz év alatt eljutottunk odáig, hogy ma már minden másképpen van, mint ahogyan korábban volt. A magyar lakosság nagy részét nem zavarják a pálfordulások: a Republikon Intézet legutóbbi felmérése szerint a Fidesz népszerűsége – igaz, csak egy százalékkal – ismét növekedett.