Orbán Viktor megüzente: legyünk jobb emberek!
Ferenc pápa temetése után a TV2 Tények című műsorában nyilatkozott Orbán Viktor. A beszélgetés végén megkérdezték a miniszterelnököt, hogy mit üzen a magyaroknak. „Csendesség, elmélyedés, önvizsgálat, és holnap reggel jobb emberként keljünk föl” – válaszolta Orbán.
Most nem csapnánk le a magas labdát, ezért nem fejtjük ki részletesen, miért lenne jobb, ha mindezt magán és társain kezdené a miniszterelnök. Ennél ugyanis lényegesebb: a pápa halála kellett ahhoz, hogy Orbán felismerje, akkor járunk el jól, ha jobb emberként kelünk fel. Amúgy nem teljesen igazságos, amit Orbán kér a magyar emberektől, mert nem egyenlők az esélyek: azok könnyebb helyzetben vannak, akik eddig is alávaló módon, tisztességtelenül élték az életüket, harácsoltak és halmozták a bűnt – nekik nem volna nagy kunszt a mostaninál jobb emberként ébredni.
A társadalom többsége azonban nem ilyen. A legtöbb ember ugyanis családszerető, másokkal szemben megértő, tisztességes és becsületes, lopott pénz nem tapad a kezéhez. Ők miként feleljenek meg a miniszterelnöki elvárásoknak, hogyan legyenek még jobbak? Hogy néhány példát említsünk: a magyar társadalom többsége, szemben az uralkodó elit szűk kisebbségével, Ferenc pápa temetésétől függetlenül sem szokta szétlopni az országot, talicskával tolni haza a közös vagyont. És – bármennyire is vonzó volna a számukra – eddig is távol tartották magukat a jogállam lebontásától, nem szállták meg a sajtót, nem korlátozták a szólás, a vélemény és a gyülekezés szabadságát, nem harcolták le az egészségügyet, nem butították le az oktatást.
A magyarok többsége semmi ilyet nem tett, ráadásul, annak lebegtetésével sem idegesítette honfitársait, hogy az országot kivezeti az Európai Unióból. Nem töltötte fel fideszes pártkatonákkal az alapítványokba terelt egyetemek kuratóriumait, a legtöbb magyarnak eszébe sem jutott, hogy az orosz-ukrán háborúban az agresszor pártjára álljon, sem pedig az, hogy az amerikai és a világ gazdaságának már eddig is sok kárt okozó Donald Trump amerikai elnökről azt hazudja, hogy napok alatt békét teremt Ukrajnában.
Aki komolyan gondolja, hogy jobb emberként kellene kelnünk, és nemcsak szócséplés gyanánt mond ilyen közhelyeket, annak eszébe sem jut, hogy a családtagjai, rokonai és üzletfelei példátlan mértékű vagyonosodását és rongyrázását azzal a cinikus válasszal intézze el, hogy mindenki úgy él, ahogyan akar, vagy ahogyan tud.
Tényleg jobb lenne jobb emberként felkelni, de ahhoz egy jobb ország is kellene, mint amilyen a mai Magyarország. Könnyebb volna egy olyan országban jobbnak lenni, ahol a bűnt nem pártolják, hanem üldözik, a gazdasági és politikai szereplők között verseny van és nem harc, a másként gondolkodó pedig nem ellenség, hanem ellenfél. A legjobb persze egy olyan ország lenne, amelyik nem egy befelé forduló, önmaga démonaival harcoló, múltjával és jelenével megbékélni nem tudó hely volna, mert olyanok vezetnék, akik nem vívnak hülye, sehova sem vezető, a nemzetnek ártó, ezért hazaáruló szabadságharcot.
A jobb emberként ébredők országában olyan ember nem kerülhetne vezető pozícióba, aki csak követeli a tiszteletet, ahelyett, hogy kiérdemelné. Nem ígér fantasztikus évet és repülőrajtot, majd, miután kiderül, hogy mindebből semmi sem jött be, és kizárólag az általa vezetett országban csökkent az első negyedéves GDP, a saját és kormánya alkalmatlanságát nem próbálja a háborúra és az Európai Unió szerinte elhibázott gazdaságpolitikájára hárítani.
Jogos az igény, hogy legyünk jobbak, mint amilyenek voltunk, de ahol tisztességes munkával és szorgalommal nehéz előbbre jutni, mert szinte kizárólag csak a csókosok és az ügyeskedők boldogulnak, ez nehéz, majdhogynem lehetetlen vállalásnak tűnik.
