Orbánnak már nem a kövér katonákkal és a pocakos tábornokokkal van baja
Hiába léptünk a veszélyek korába, a magyar hadseregből százával küldik el a tapasztalt katonákat. Nem azért, mert nem alkalmasak a szolgálatra, az ok, amiért Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter lapátra tette őket, hogy korszerű, az új kihívásoknak megfelelő, dinamikus katonákat szeretne látni a magyar seregben.
2012-ben még más volt a szelektálás szempontja. Akkor, az október 6-án az állami gyásznap alkalmából rendezett díszszemlén Orbán Viktor elégedetten szemlélte a megemlékezésre kivezényelt katonákat, ám történt egy malőr: bekapcsolva felejtették a miniszterelnök mikrofonját, így az ATV felvette, majd közre is adta a parancsnok és a miniszterelnök beszélgetését. Orbán többször is megjegyezte, hogy milyen jól néznek ki a katonák, ahogy fogalmazott, „nincs köztük kövér, az a halálom...pocakos tábornokok...jól néztek ki nagyon” - mondta Orbán a mellette lépkedő parancsnoknak.
Most sem a kövér, pocakos tábornokoknak kell menniük a seregből – ilyenek ott értelemszerűen nem is lehetnének –, hanem azok váltak fölöslegessé, akik betöltötték a 45. életévüket és megvan a 25 év szolgálati idejük. Új, korszerű dinamikus, nyelveket beszélő hadseregre van szükség, mondta Szalay-Bobrovniczky Kristóf a kaszinók világából a haderő élére vezényelt majdnem 53 éves honvédelmi miniszter.
Sokan vitatják a tapasztalt katonák elküldésének értelmét, mondván, hogy az új, korszerű ismeretekre ugyan minden hadseregnek szüksége van, ám az idősebb – de még távolról sem öreg – katonák tudását és tapasztalatait sem szabadna veszni hagyni. Már amennyiben szükség van a tudásukra és a tapasztalatukra. Nem kizárt ugyanis, hogy a megújuló magyar hadseregben a korábbiaktól eltérő képességek kerülnek előtérbe. Például a megbízhatóság, a mostani kormányhoz minden körülmények között való lojalitás.
Nem mellesleg, a hadseregen kívül is volna mit korszerűsíteni. A mai kor követelményei nemcsak a katonáktól, hanem a politikusoktól is újfajta tudást, modernebb megközelítéseket követelnek, ezért nyugodtan talonba lehetne tenni azokat, akik fölött eljárt már az idő. (Nemcsak azáltal, hogy elmúltak már 45 évesek, és a politikában megvan a 25 év szolgálati idejük.) Konkrét neveket nem volna méltányos említeni, de nem is kell: mindenki tudja, hogy sokan vannak, akik a rendszerváltozás kezdetén még fiatalok voltak és demokraták. Természetesen az ő tapasztalatukra is szükség van, de nem feltétlenül a politikában, és főleg, nem annak az első vonalában.
Ami biztos: néha a politikusok is ráállhatnának a mérlegre, hogy kiderüljön, nincs-e közöttük kövér katona és pocakos tábornok.
