Pintér Sándor és Szijjártó távozik a kormányból? – Kardforgatók kellenek...

Nem tudom, hogy egy pillanatra is átgondolta-e a miniszterelnök, hogy mit jelent, vagy mit is jelenthet ez a mondat, de a félelmem az, hogy igen. Hogy ez nyílt és egyértelmű fenyegetés volt olyasvalakivel szemben, ami merészelt kihívójaként megjelenni a porondon, és eddig a hagyományos eszközök – a karaktergyilkosság valamennyi formája, a lejáratások – nem bizonyultak elegendőnek. Mert vegyük észre: Magyar Péter, azon kívül, hogy a Fidesz belső udvarából érkezett, és ismeri a módszereiket, nem tett egyebet, mint politikai eszközökkel harcolt hajdani kenyéradóival szemben. Hogy ezt Jézus mondataival megfenyegetni adekvát válasz-e, és épp a pápától jövet-menet, több mint stílustalan. Igaz: azon már régen túl vagyunk, hogy Orbán képes volt adekvát válaszokra. A kormányfő elvesztette reális ítélőképességét, és ez meglátszik kormánya, valamit a Fidesz viselkedésén. 

Maradjunk azonban a jézusi mondatnál: akkor ugyanis, amikor Oroszországban a kard nyitott ablakokat jelent, az ellenfelek váratlan balesetét, több mint vészjósló ilyen mondatokat hallani. Nem véletlen, hogy Magyar most azt üzeni: mindenre képes a hazájáért, jelentsen ez bármit. Illetve: pontosan tudjuk mit jelent. A drámai tehát ez a történetben, no meg persze az, hogy egyértelművé vált: a pécsi „balhé” nem Menczer spontán ötlete volt, nagyon is előkészített volt, a szóvivőt felkészítették erre a szereplésre, amelynek nyilvánvaló célja volt, hogy fizikai inzultusra késztessék Magyar Pétert. Menczer ugyanis abban a pillanatban, amikor elérte célját – vagyis Magyar kitolta őt a színről – otthagyta a gyülekezetet, dolga végezetten távozott. És később győzelemről beszélt. 

Az sem véletlen, hogy Orbán úgy reagált, ahogy. Más körülmények között azt írnám: erkölcsi kötelességének érezte, hogy megvédje emberét. Csak sajnos az adott körülmények között erkölcsről beszélni súlyos tévedés. Mert hát itt már tényleg eltűnt az erkölcs, csakis azon aggódhatunk, hogy mikor, ki által kerül elő a kard és sújt le. De, mint jeleztem: nem arra, aki kardot rántott – mert hát nem rántott –, hanem arra, aki esélyesként léphet fel a Főnökkel szemben. 

A Főnök ugyanis még mindig megkérdőjelezhetetlenül uralkodik az úgynevezett jobboldalon. Jobboldalon, írom, miközben ennek, amit itt Magyarországon látunk, semmi köze semmiféle ideológiához, keresztény-konzervatív nézetekhez. Kizárólag a hatalomban maradás az egyetlen mozgató rugó. 

Még mindig a pécsi botránynál maradva: emlékeznek-e arra, hogy a gyermekotthonból kilépő államtitkár mit tett annak érdekében, hogy a „vita” ne fajuljon el? Semmit. Ott állt szótlanul, és nézte, mintha moziban lenne, mi fog történni. Ő ugyanis ismerte a forgatókönyvet és noha – elvileg – azért ment a kapu elé, hogy Menczerrel beszéljen, illetve megállítsa a kapunál, egy gesztust sem tett annak érdekében, hogy Menczert eltávolítsa, vagy legalább felszólítsa távozásra. Pintér Sándor szerint Fülöp Attila azért nem tett semmit, mert kell egy bizonyos színvonal ahhoz – így a belügyminiszter –, hogy az ember valakivel minőségi beszélgetést folytasson. Ha ennek a másik oldalon valaki nem felel meg – és ezt már többszörösen tapasztalta –, ha háromszor-négyszer elkezd egy mondatot, de azt nem hagyják befejezni, nem biztos, hogy az a megoldás, hogy túlkiabálják egymást. Vagyis, kedves belügyminiszter úr, akkor ezt a túlkiabálást másra kell bízni? 

Úgy látszik már Pintér Sándor is elfáradt kissé; akkor szólal meg, amikor nem kellene, és olyanokat mond, amik sehogy sem illenek az adott történéshez. De nem azért rebesgetik Pintér kiemelését a kormányból, mert elfáradt. Mert ezt rebesgetik; Orbán a hírek szerint belenyúl a kormányába, és kiveszi onnan Pintért. De nem csak Pintért, hanem Szijjártó Pétert is. Ha így lesz, két hűséges harcosától válna meg a miniszterelnök. Két olyan politikusról beszélünk, akik száz százalékosan kiszolgálták a Vezért.

Lehet, hogy már ez is kevés? Hogy ide olyanok kellenek, akik tudják a kardot forgatni?